De mielőtt rátérnénk a jelenre, nézzünk egy kis sörtörténelmet. Kínában ugyanis, ahogy szinte a világ összes részén, már évezredek előtt is készítettek sört, vagy legalábbis valami nagyon hasonlót. A Shang-dinasztia (i. e. 16. sz. – i. e. 11. sz.) korának csont- és teknősbékapáncél-feliratain is megtalálható ennek az emléke, azaz még véletlen sem lehet meggyanúsítani a régi kínaiakat, hogy az élettől elrugaszkodottak lettek volna, ha már egyszer a történelmi adatok szerint az első le- és feljegyzésre méltó dolgok közé számították a sört is.
„Li" volt ennek az őssörnek a neve, és malátázott gabonából készült. Még az is tudható, hogy más alkalmakkor használták a frissen készített, és megint máskor a régebben malátázott sört. Később, már a Han-dinasztia idején viszont a „li" sört kiszorította az asztalokról egy erősebb alkohol, a „li" pedig szinte teljesen feledésbe került, a nevét és a főbb összetevőit ugyan még ismerjük, de ma már nem tudjuk, pontosan hogyan készítették el. Nagyon érdekes, hogy már a Ming-dinasztia idején elgondolkozott egy tudós azon, vajon mi okozhatta a korábban széles körben ismert sörféle, a „li" teljes eltűnését az 5. századra. Song Yinxing válaszában ma sem találnak semmi kivetnivalót a tudósok: Minthogy az emberek a rizsbornál gyengébbnek találták a „li" nevű sört, ezért felhagytak a fogyasztásával, készítési technikáját sem hagyományozták tovább.
A Qing-dinasztia végén jelentek meg a külföldi sörfőzdék, és velük együtt a sörkészítési technikák Kínában. Egyáltalán, a sörfogyasztás a sok évszázados kihagyás után ekkor terjedt el újra Kínában. Az első külföldi sörfőzdét Harbinban nyitották meg az oroszok 1900-ban. Az ezután alapított sörfőzdék szinte kivétel nélkül külföldiek kezében voltak, számuk azonban az egész országban csak hét-nyolc lehetett. Nem is csoda, a nyersanyagok nagy részét importálták, a fogyasztók pedig jobbára külföldiek voltak: kereskedők, diplomaták, katonák, illetve a kínai felső tízezer körében is elterjedt volt már ekkoriban a sörivászat, az egyszerű emberek azonban még egyáltalán nem szoktak hozzá a sör ízéhez.
Ennek ellenére volt kínai sörfőzde is, az első Pekingben nyílt meg 1915-ben, Shuang He Sheng Sörgyár volt a neve. A külföldi és kínai sörfőzdék azonban együttesen sem állítottak elő jelentős mennyiségű sört. A Kínai Népköztársaság kikiáltása előtt a legnagyobb éves sörtermelés 1940-ben volt. Az ekkori 400 ezer hektoliter sört a megszálló japán katonák gurították le a gigájukon. 1949-ben viszont már csak 40 ezer hektoliter volt sörből az össztermelés, aminél manapság már egy kisebb sörfőzde is többet állít elő.
A Kínai Népköztársaság éveiben egyre-másra alakultak meg az országban a sörfőzdék, az iparág átlagos éves növekedése 1953 és 1962 között elérte a 38,2 százalékot, de mint már láttuk, volt honnan fejlődni. Ráadásul az ezt követő években a fejlődés ugyan tovább folytatódott, az üteme azonban visszaesett. 1978-at szokás tekinteni a sörkultúra Kínában történt kialakulása első periódusának utolsó évének. Ha pedig ez egy kicsit nyakatekerten hangzik, akkor segíthetnek a számok: 1978-ban 4 millió hektoliter volt az ország éves sörtermelése.
1980-ban már több mint ötven százalékkal több, 6 millió 880 ezer hektoliter sört állítottak elő Kínában, de az igazi felfutás, mint oly sok más termék esetében, a reform és nyitás politikája meghirdetése után, az 1980-as évek elejétől kezdődött el. A sörgyárak, sörfőzdék gomba módra szaporodtak az országban. Van olyan tartomány is Kínában, ahol minden megyében és városban van sörfőzde. Zhejiang tartományban már 1987-ben 104 sörgyár működött, vagyis a fejlődés, miként a gazdaság többi részében, ezen a téren is szédítő volt Kínában. És természetesen nem csak mennyiségi, hanem minőségi fejlődésről is beszélhetünk. Fejlett sörkészítő technológia, gépek, különösen csomagoló gépek érkeztek külföldről az országba, aminek következtében a fejlődés üteme még gyorsabb lett. Az 1978-1980 közötti több mint ötven százalékos fejlődést a következő két évben nemhogy megismételték, hanem egyenesen kétszeresére növelték, ami a számok viszonylag egzakt nyelvén körülbelül 10 millió 170 ezer hektoliter sört jelent. Ezután már „csak" háromévente volt duplázás: 1985-ben ugyanis 30 millió 104 ezer hektoliter, 1988-ban pedig 60 millió 540 ezer hektoliter volt Kínában a sörtermelés. 1994-től kezdődően Kína a világ második legnagyobb sörkészítő országa lett, az éves össztermelés akkor már meghaladta a 120 millió hektolitert, de a világ legnépesebb országáról lévén szó, mindenki sejtette, hogy ez még koránt sem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőség további fejlődésre.
Annál is inkább, mert 1989-től új korszak kezdődött a kínai sörkészítésben. Több figyelmet szentelnek a választéknak, a minőségnek. A nagyobb sörgyárak felvásárolták a kisebbeket, és az így megnőtt, megerősödött kínai sörgyárak (némelyike évi tízmillió hektoliter sör előállítására is képes) már külföldi exportra is gondolhattak, sőt az Egyesült Államokban is jelent már meg kínai sör, a Qingdao, amit Tsingtao néven már Magyarországon is többen ismernek.
A kibővült termékskála ellenére ez a Qingdao sör külön kategória Kínában. Régi márka már, hiszen 1903-ban alapították a németek a qingtaói sörfőzdét. Mindenki által jól ismert íze pontosan eltalálta a kínai ízlést, valamint kitűnően megy a kínai ételekhez. Alkoholfoka ugyan alacsonyabb a magyarok által megszokottnál (3,4 százalék), de ez kivétel nélkül így van valamennyi kínai sör esetében. A világ 30 országába exportálják, a kínai sörexport 90 százalékát a Qingdao adja. Egyébként több ország esetében is a Qingdao sör úgymond „visszatér" származási helyére. A sör elkészítéséhez használt vizet ugyanis a tisztaságáról híres Laoshan-hegyvidékről szerzik be, a komló is hazai termesztés (magát a komlót is vásárolják Kínától európai országok sörgyárai), de már a Qingdao sörgyár által használt élesztő és árpa Ausztráliából és Kanadából származik. A Qingdao sör tehát magában is tökéletesen példázza a kínai gazdaság nyitottságát, ha pedig valaki meg is tudja kóstolni, akkor belátja, hogy a fejlettségét is.
De nézzük, mit mondanak a sörgyártás fejlődéséről a számok! Kína sörgyártása az utóbbi nyolc évben kivétel nélkül mindig rekordot döntött. Az aktuális rekord 2006-ban például 351 millió 500 ezer hektoliter volt. Egy évvel később már majdnem 400 millió hektolitert ért el a termelés, 2008-ban pedig már 410 millió 300 ezer hektoliter sört gyártottak az országban. Összehasonlításképpen: Magyarország 2008-as sörtermelése 7 millió 49 ezer hektoliter volt, azaz Magyarországon az egy főre eső sörgyártás sokszorosa a kínainak. És ez még akkor is így maradt, ha az elmúlt években Magyarországon folyamatosan csökkent, Kínában viszont éppenséggel nőtt a sörgyártás: a kínai 423 millió 600 ezer hektoliterre nőtt 2009-ben, a magyarországi viszont 6 millió 347 ezer 700 hektoliterre csökkent. 2010-ban Kínában 448 millió 300 ezer, Magyarországon pedig már csak 6 millió 295 ezer hektoliter sört gyártottak.
A 2011-es 489 millió 900 ezer hektoliteres eredmény után 2012-ben várhatóan eléri a félmilliárd hektolitert a termelés, Magyarországon ugyanakkor a gyártók attól tartanak, hogy 6 millió hektoliter alá csökken a termelés mennyisége. De még ha így is lesz, Magyarországon akkor is 0,6 hektoliter sör jut egy emberre, Kínában pedig még 0,4 sem.
De a gyártókat természetesen nem ez a statisztikai adat érdekli igazán, hanem az össztermelés és az összfogyasztás, márpedig Kína mindkét mutató alapján világelső.
Egy brit kutatóintézet, A Euromonitor egyébként 2014-re 457,9 milliárd jüan, azaz 72 milliárd 680 millió amerikai dollár értékű kínai sörpiaccal számol 2014-re.
(Írta/fordította: Hajnal László)
Just the Way You Are
