Az idei május 1-ji szünet háromnapos volt Kínában. A tavasz első napjaira már régóta készültek a fesztiválszervezők is. Ugyanis erre az időszakra nem egy, hanem mindjárt négy zenei fesztivált hirdettek meg. A két legnagyobbnak a Midi és a Strawberry Fesztivál számít. Ezenfelül ott van még a Dong és a MMAX. Az előbbin csak világ- és népzene koncertek voltak, míg a MMAX népszerű kínai rock bandákat léptetett fel.

A nagyobb fesztiválok közül a Strawberryre, vagyis az Eperre látogattunk el kollégáimmal. Ezt a rendezvényt Peking keleti részének külvárosában, a Tongzhou parkban tartják. Nevét a Beatles egyik slágeréről, a Strawberry Fields Foreverről kapta.

A dal 1967-ben jelent meg Paul McCartney Penny Lane-jével egy kislemezen. A címben szereplő Strawberry Field arra a hátsó udvarra utal, ahol John Lennon gyerekkorában sokat játszott barátaival. A kritikusok a pszichedelikus rock zene egyik első példájaként emlegetik a dalt, amelynek videóklipje szintén jelentős szerepet töltött be a populáris zene történetében. A svéd Peter Goldman által rendezett videó volt az egyik első videóklip a világon.

Az Eper Fesztivál a Beatles dalával ellentétben inkább ragaszkodik a valósághoz. A háromnapos fesztiválon komoly alkohol árusítására vonatkozó korlátozásokat léptettek életbe. Ezért a látogatók hajnali részegség helyett, nappali józanságban hallgatták végig kedvenceiket. A fesztivál hatvan független és alternatív zenei előadót vonultatott fel, kínaiakat és külföldieket egyaránt. A népszerűbbek közül: Blonde Redhead, Carsick Cars, Cao Fang, Hangai, Laura Jensen, Xie Tianxiao és Zhang Chu.

Az Eper Fesztivál az idén ünnepelte negyedik születésnapját. A Modern Sky kínai lemezkiadó, a legmenőbb kínai zenekarok kiadója és egyben a fesztivál szervezője is, már 15 éve működik.

Úgy tűnik, a Strawberry nemcsak a pekingieknek jelent majd ezentúl tavaszi kikapcsolódási lehetőséget. A fővárosi siker után az idén a Modern Sky Sanghajban is útjára indította az Eper Fesztivált. Ugyanakkor a rivális Midi is megjelent a sanghaji fesztiválok sorában.

A belépőjegy a pekingi fesztiválra egy napra 100 jüanba, azaz 3500 forintba került. A magyarországi szabályokhoz hasonlóan, itt sem lehetett innivalót bevinni a fesztivál területére, ételt viszont igen. Mint később kiderült, jól tette, aki telepakolta szendvicsekkel a hátizsákját, ugyanis a megszokott pekingi árakhoz képest jóval drágábban lehetett ennivalóhoz jutni. Igaz, az embereket kárpótolta, hogy nemcsak kínai, hanem amerikai, mexikói, koreai és thai ételeket is lehetett vásárolni.

A fesztiválon a magyarországiakhoz hasonlóan, rengeteg apró sátorban próbálták elfoglalni a fesztiválozókat. Az egyik cég azt mérte, milyen hangosan tudnak sikítani az emberek, a leghangosabbak ajándékot kaptak. Máshol egy kérdőív kitöltéséért CD-t vagy magazinokat lehetett kapni. A nemrég megjelent Hey Beatles című képregényt a Beatles életéről úgy népszerűsítette a kiadó, hogy ingyen Beatles-képeslapot adott azoknak a fesztiválozóknak, akik a könyvet reklámozó matricát felragasztották a ruhájukra. Rádiók és TV-csatornák is hirdették magukat a fesztiválon, illetve volt egy sor civil sátor is, általában a környezetbarát életvitel promóciójával vagy a szegény gyerekek megsegítésével foglalkozó szervezetek mutatkoztak be. A fesztivál bejáratához közel, földre terített lepedőkön kínálták áruikat a látogatók különféle igényeire apelláló kofák. A rózsaszínű szélforgótól a hajba tűzhető nyuszifüleken át a kendőig és a karkötőig mindenféle bazárárut meg lehetett találni.

Érkezésünkkor a kínai CNdY zenekar játszott éppen a nagyszínpadon. A 2010-ben alakult banda szintetizátorral és dobbal kíséri az énekes eltorzított, epikus, kínai nyelvű szövegeket.

A fesztiválon összesen kilenc színpad volt. Az egyik színpadon folyamatosan a capella stílusban előadó formációk léptek fel. A két legnagyobb színpad vegyesen vonultatott fel rock, indie és világzenei előadókat. De volt csak rock zenét játszó és elektronikus zenei helyszín is.

A fesztivál első napján, amelyiken mi is ott voltunk, gyönyörű, napos idő volt. Sokan hoztak magukkal plédet, amelyet leterítettek a színpadok melletti dombokra és onnan nézték a fellépéseket.

Így néztük végig mi is a kínaiak nagy kedvencének, Cao Fangnak a fellépését. Az 1983-ban született énekesnő az indie pop, a trip hop és a bossa nova stílusjegyeit ötvözi zenéjében. Cao Fang karrierje 2002-ben indult, amikor leszerződött a zenész Xiao Ke kiadójával és egy év múlva kiadta első lemezét. A Fekete parfüm című album nem volt átütő siker, érdekessége, hogy a kínai zenehallgatók azután figyeltek fel rá, hogy több kínai blogger írt a lemezről, mégpedig pozitív kritikákat.

Az énekesnő blogja is népszerű. Az oldalon naponta oszt meg magáról információkat vagy képeket. Arról, hol volt fellépni, mit látott, vagy éppen hogyan futott át a mezőn plüssmackó kinézetű kutyája. Cao Fang egyébként angol művésznevet is használ, külföldi rajongói Icyként ismerik.

Az alternatív rock zene képviselői közül kiemelkedő a honkongi Killersoap. A kínai rock zenekarok online lexikonja szerint a csapat egyszerre tükrözi a volt brit gyarmat kultúráját és Kínáét is. A fesztiválon hallott dalok alapján a Killersoap dallamos, angol szövegekkel díszített pop-rock dalokat játszik. A zenekar főként a japán rock, vagy J rock és a japán pop, vagyis J pop hagyományokból táplálkozik.

A Killersoap sikerét mutatja, hogy négy daluk is bekerült az Audition, azaz Meghallgatás nevű online játékba. Túlzások nélkül állíthatom, hogy minden banda egy ilyen lehetőségről álmodik. Egyébként 2008-ban a Killersoap nyerte a kínai zenekarok nagy versenyét, ezzel ők lettek a nemzetközi GBOB megmérettetés döntőjében Kína képviselői. Debütáló lemezük a Bittersweet 2011 őszén jelent meg.

A fesztivál egyik fellépője volt a Re-TROS zenekar is. A kínai zenei szcéna egyik legkiemelkedőbb és legeredetibb formációjáról beszélek. A banda 2003-ban alakult, tagjai: Dong Hua – ének, Min Liu – basszusgitár, Hui Ma – dob. A hetvenes évek punk korszakát idéző dalaik olyan nagy elődök nyomán járnak mint a Bauhaus, a Joy Division vagy a Gang of Four. Ez utóbbival Ausztráliában turnézott együtt a Re-TROS. A következő részlet egy 2007-es dalukból, a Hang The Police-ból származik.

2003-as indulásukat nemcsak a zenei stílus, hanem a rendkívül energikus koncertek miatt kitörő örömmel fogadta a pekingi könnyűzenét értő közönség. De nemcsak a zenehallgatók, hanem egy nagyon fontos szakmabeli figyelmét is megragadta a Re-TROS megjelenése. Brian Eno, a sokoldalú művész, zenei producer, aki többek között olyan zenekarokkal és előadókkal dolgozott együtt, mint a Coldplay, David Bowie, a Depeche Mode, Laurie Anderson vagy a U2, felkereste a zenekart és a 2005-ben megjelent Cut Off! című kislemezük több dalában is ő volt a billentyűs.

Az április 29-i fesztiválnapot Liang Xiaoxue koncertjével zártuk. A pekingi folk zenész angol nyelvű dalszövegeiben szerelemről, dinnyéről, sörről és whiskey-ről énekel. A countryhoz húzó dallamos, halk számok rengeteg kínai fiatal kedvencévé tették Liang Xiaoxuét. Rádiónknak adott interjújában az énekes elmondta, hogy azért döntött úgy, mélyebb, kissé bús hangon fog énekelni, mert Kínában mindenki a magas hangon éneklőket szereti. Liang számára jó lehetőséget jelentett, hogy Kanadában tanulhatott a reform és nyitás politikájának meghirdetése után. Azonban a kínai zeneiparban az idegen nyelvű dalok korlátozása miatt muszáj volt, és muszáj is lesz kínai dalokat is írnia.

Bár a technikai malőrök miatt az Eper Fesztiválon adott koncertje nem zajlott gond nélkül, a szervezők két ráadás dalt engedtek az énekesnek.

(Írta/fordította: Le Marietta)