Yang Jia már évek óta tanít kínai kutatókat, tudósokat angolra. Ez, már első hallásra is kiderülhet, nem egyszerű feladat, hiszen a diákok sem egyszerű tanulók, ezért velük foglalkozni sem mindennapi feladat. Nem klasszikus értelemben vett nyelvtanításról van ugyanis szó, hiszen Yang Jia magasan képzett, angolul is tudó kínai értelmiségieket tanít meg arra, hogy külföldön, külföldi kollégák között hogyan tudnak a legjobban eligazodni. Amolyan angol nyelvi mesterkurzusról van tehát szó.

Az ilyen kommunikációs tréningek, kurzusok máig ritkán szerepelnek a kínai egyetemek tantárgyai között, és még nehezebb angol nyelvű, egyetemi szintű kommunikációs órát találni.

Yang Jia professzor a Kínai Tudományos Akadémia doktori iskolájában tanítja A kommunikáció művészete nevű tantárgyat, magától értetődően és az eddigiekből következően gyönyörű angolsággal. A magas és karcsú Yang Jia mindig beszélgetőpartnere szemébe néz, és biztatásul gyakran bólint a hallottakra.

De miért is kell külön kiemelni ez utóbbiakat? Nos, azért, mert ha előzetesen nem figyelmeztetik őket rá, akkor a legtöbb ember észre sem veszi, hogy Yang Jia professzor vak.

Kommunikációs technikákat tanító professzorként Yang asszony tökéletesen tisztában van a szemkontaktusnak a hatékony kommunikációban betöltött jelentőségével, és mint az előzőekből látszik, vaksága ellenére is kiválóan alkalmazza az elméletet a gyakorlatban, márpedig könnyen belátható, hogy ez az ő esetében nem mindennapi teljesítmény.

„Sokat gyakoroltam, hogy a fejemet mindig abba az irányba fordítsam, ahonnan a beszédhang érkezik, és a beszélgetés során is megmaradjak ebben a testhelyzetben" – mondta többek között Yang Jia professzor arról, hogyan sikerült neki látókat megszégyenítő módon elsajátítani a szemkontaktust.

Hogy az óráin minden rendben legyen, a tanítás fennakadás nélkül folyhasson, a professzorasszony gyakran 1-2 órával is korábban érkezik a tanterembe a diákoknál, hogy tökéletesen felmérhesse magának az oktatás terét.

„Nem akarom, hogy a kurzusomon résztvevők figyelmét a szemproblémám elvonja az anyagról" – adja a magyarázatot Yang Jia.

A kommunikáció művészete című tantárgyat a professzorasszony teljes egészében angolul tartja. Yang Jia a Harvard Egyetem Kennedy Iskolájában hasonló kurzuson vett részt, és ugyanebben az iskolában szerzett master fokozatot 2001-ben. Az iskola megalapítása óta ő volt az első vak külföldi hallgató, aki erre képes volt.

Yang 1963-ban született a közép-kínai Hunan tartományban. 15 évesen került egyetemre, akkor, amikor a kulturális forradalom kaotikus évtizede után Kínában ismét bevezették a nemzeti felvételi vizsga rendszerét. A Zhengzhou Egyetemen szerzett angol szakos diplomát, éppen akkor, amikor Kínában megkezdődött a reform és nyitás politikájának gyakorlati megvalósítása.

22 éves volt, amikor felvették a Kínai Tudományos Akadémia Egyetemére, ahol 24 évesen szerzett tanári diplomát.

Minden jel arra utalt, hogy fényes jövő vár a frissdiplomás Yang Jiára, amikor szembetegséget, egyfajta retinopátiát, azaz a látóhártya betegségét diagnosztizáltak nála az orvosok.

„Ez volt életem legsötétebb pillanata. Nem akartam elfogadni a realitást, és kétségbeesetten próbáltam ki minden gyógymódot" – emlékszik vissza a betegség diagnosztizálása utáni időkre Yang Jia.

És mintha a megvakulás nem lett volna elég idegtépő folyamat, erre az időre esett a válása is: férje és leánya is elhagyták. Yang Jia egész addigi élete megsemmisült.

„Többé már nem tudtam olvasni vagy filmeket nézni, de még csak el sem tudtam látni magamat a mindennapi életben. Még otthon is levertem dolgokat és mindennek nekimentem, nagy fájdalmat okozva magamnak" – mondta Yang Jia.

A szüleinek nagy szerepe volt abban, hogy sikerült ezt az átmeneti állapotot maga mögött tudni. Édesapja például kézen fogva vezette mindennap az órákra.

„A szüleim a Jia nevet adták nekem, ami kínaiul azt jelenti, hogy a legkiválóbb. Ezzel a névvel is azt fejezték ki, hogy azt szeretnék, ha nekem jobb életem lenne, mint nekik volt. Akkor hogy adhattam volna fel a küzdelmet, hogy okozhattam volna csalódást nekik?" – teszi fel a költői kérdést Yang Jia professzor.

Az előtte álló küzdelmekhez nagy kedvence, a neves vak amerikai énekes, Stevie Wonder példájából is sok erőt merített Yang Jia.

Yang fáradhatatlan szorgalommal fokozatosan megtanulta a Braille-írást, majd pedig ennek segítségével ismét folytathatta kedvenc időtöltését, az olvasást. És még a másik nagy szerelméről, a moziról sem volt hajlandó lemondani! Ha kedvére való filmet mutattak be, akkor megkérte a szüleit vagy a barátait, hogy kísérjék el a moziba, és kommentálják neki a filmvásznon látottakat – legalábbis azokat a részeket, amelyeket lelki szemeivel nem látott.

Az osztálytermen kívül, szélesebb területen is felhasználja Yang kiváló kommunikátorként meglevő tudását és tehetségét. 2008-ban a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület tagjává választották.

Az elmúlt öt évben politikai tanácsadóként több tucat javaslatot terjesztett elő a fogyatékkal élők jogaival és életminőségével kapcsolatban. Az egyik ilyen javaslat arról szólt, hogy a központi kormány hozzon létre egy technológiai intézetet, amely a fogyatékkal élők életkörülményeinek javításával foglalkozik.

Yang a Pekingi Olimpián és Paralimpián segítő önkéntesek kiképzésében is részt vett, mint szakértő konzultáns.

2008 novemberében még nagyobb feladatot vállalt magára, amikor tag szeretett volna lenni az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottságában (UNCRPD). Yang Jia indult a tagságért, és sikerült is bekerülnie az új ENSZ-szervezetbe.

„Kína nagyon fontos, mivel a világon itt található a legtöbb fogyatékkal élő ember. Ha a kínai fogyatékkal élők életkörülményei javulnak, akkor azzal az egész világ fogyatékosainak életkörülményei jelentősen javulni fognak" – mondta Yang.

Az egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy a világ is megtudja, Kínában milyen eredményeket értek el a fogyatékkal élők megsegítése terén, és hogy lobbizzon a Kínában élő fogyatékosok érdekében.

2009-ben Yang Jiát megválasztották, majd 2010-ben és 2011-ben újraválasztották az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Bizottságának elnökhelyettesévé.

2011-ben, tíz évvel azután, hogy végzett, visszatért a Harvardra. Az ok pedig: megkapta a Harvard Kennedy School volt diákjainak teljesítményéért adományozott díjat.

Az ünnepélyes díjátadón Yang arról beszélt, hogy munkájával szerette volna elérni, hogy „a világ megismerje a megismerhetetlent".

„Elveszthettem ugyan a látásomat, de még most is megvan a rálátásom a dolgokra" – fogalmazott Yang Jia.

Yang Jia egyik kedvenc költeménye az Ének a nyílt útról Walt Whitmantól. Úgy érzi, hogy az amerikai költő sorai pontosan tükrözik jelenlegi életét. A vers ugyanis így kezdődik:

„Gyalog és könnyű szivvel indulok a nyilt úton,

Épen, szabadon, elöttem a világ,

Akárhova elvezet a hosszú barna fonal."

(Írta/fordította:Hajnal László )