Tolsztoj Leó tudvalevőleg úgy kezdi Anna Karenina című jó hosszú regényét, hogy a boldog házasságok mindenütt egyformák, a boldogtalanok viszont mindig különbözőek. Habár nem kell feltétlenül mindenre rábólintanunk, amit nagyszerű emberek, kongeniális gondolkodók mondanak, ráadásul házassági tanácsadásért sem feltétlen Tolsztojhoz kellene fordulni, annyi azonban bizonyos, hogy a boldogtalan Anna Karenina tényleg érdekes regényt eredményezett. Talán egyszer az itt következő néhány érdekesebb esetből is születik majd egy arra hivatott író tollán regény. De ha nem is, azt meg kell hagyni, boldogtalanság valóban van mögöttük.

Mielőtt azonban a valódi emberi tragédiákra térnénk, előbb lássuk az emberi sorsok mögött meghúzódó rideg statisztikai adatokat. 2010-ben közel 2 millió házaspár vált el Kínában, sokkal többen, mint amennyien összeházasodtak. Már ez is elég szomorú adat, de még inkább az lesz, ha belegondolunk, hogy a válásoknak szinte 100 százaléka valóban rossz házasságot jelez, ugyanakkor a házasságoknak korántsem ekkora hányada mondható boldognak, azaz sokan nem a hatalmas szerelem miatt nem válnak el, hanem sok egyéb, itt most nem sorolandó megfontolásból.

A 2010-es 1 millió 960 ezer válóperes ügyre 1,2 millió házasságkötés jutott tehát Kínában. A válások növekvő trendje már régebb óta megfigyelhető. 2003, a házasságot és a válást is egyszerűsítő, jelenleg is érvényes házassági törvény elfogadása óta pedig évente átlagosan 7,65 százalékkal nőtt a válások száma.

Tagadhatatlan, hogy a válások számának növekedése a megváltozott, és természetesen folyamatosan változó életkörülményeknek, életmódnak is betudható. Mindenki hallott a Kínában oly fontos munkaerőnek számító, faluból a városba költöző vándormunkások létéről. Ők leginkább a falujukban hátrahagyott gyerekeik miatt szorulnak együttérzésre. Vannak viszont, nem is kevesen, akik Kínát elhagyva külföldön vállalnak munkát. Ez történt Yang Yongping pekingi lakos esetében, aki nyilván nem volt túlzottan boldog, amikor Japánból visszatérve kiderült, hogy meghalt. Legalábbis a hivatalos papírok szerint. Nevezett úr még 1993-ban ment Japánba tanulni, majd munkát is vállalt a szigetországban. Közben pedig szorgalmasan küldözgette haza feleségének az apanázst. Az évek alatt egészen pontosan 560 ezer jüant (67 ezer amerikai dollárt). A feleség azonban nem bizonyult túlzottan hálásnak, hiszen a pekingi hivataloknak bejelentette, hogy férjura elhalálozott, majd az erről szóló hivatalos iratok birtokában újra férjhez ment. Nos, valami ilyesmi szituáció fogadta a hazatérő Yang Yongpingot, aki bírósághoz fordult az ügy megoldásáért.

A túl sok munka, túl hosszú távollét másoknál is megronthatja a házasságot, nem kell hozzá még külföldre sem utazni. Ez történt az alábbi nankingi esetben is. A férj alapított egy kis vállalatot, majd halaszthatatlan tennivalókra hivatkozva idejének java részét a vállalat ügyeivel foglalkozva házon kívül töltötte. Az éjszakákat is, amit Zhang nevű felesége egy idő után már nem tudott tovább tolerálni. Ezért hogy hamarabb hazatérjen a férje, minden éjfél után házon kívül töltött óráért 100 jüant, azaz körülbelül 3500 forintot követelt tőle. A férj végül is meghátrált, igaz, nem rögtön, 2 hónapig fizette a büntetést.

Leginkább azonban nem a munka, hanem a féltékenység szokott lenni a házasságokban az egyik legfőbb ok a boldogtalanságra. Egy Nanningban, Kuanghszi Csuang Autonóm Terület székhelyén élő feleség azonban egy kicsit valóban túlzásba vitte a dolgot. No, semmi komolyabb, csak hogy meg ne csalhassa őt, egész egyszerűen megtiltotta a férjének, hogy más nőnemű lénnyel is szóba álljon, mint, magától értetődően, a feleségével. Amennyiben mégis rajtakapja egy-egy kihágáson, máris szidalmak özönét zúdítja szegény élete párjára. Annál is nehezebb egyébként a féltékeny feleség parancsának engedelmeskedni, mert a házaspár szállodát üzemeltet. Azt ugyan már a feleség sem tilthatja meg, hogy nők is megszálljanak náluk, az alkalmazottak terén azonban már nem volt pardon: csakis középkorú, kívánatosnak még véletlenül sem nevezhető női alkalmazottjaik vannak.

Persze a feleség még így sem mehet biztosra, ahogy azt egy másik eset bizonyítja. Egy Li családnevű 50 éves wuhani (Hubei tartomány) férj ugyanis egy 46 éves férjezetlen szeretőt tartott. Illetve már éppenséggel véget akart vetni az egyébként nyolcadik éve tartó hűtlenkedésnek. A kidobott szerető azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és úgy döntött, bosszút áll. Elég csúnya módját választotta a bosszúnak, ugyanis kénsavat öntött a férfi arcába, aki súlyos sérüléseket szenvedett. A hűtlen férj kórházba került, a szerető pedig rács mögé. A házasság pedig romokban.

A féltékenység mellett a gyerek szokott lenni még a leggyakoribb válóok. Ha van, akkor azért, ha pedig nincs, akkor még inkább azért. Kivéve természetesen, ha közös döntés egyik vagy másik eset. Sok esetben azonban mást akar a férj és mást a feleség, és ilyenkor bizony nagyobb összegekben lehet arra fogadni, hogy ha nem is feltétlen válás, de legalábbis boldogtalan házasság lesz a dolog vége. A következő esetben is ez történt. Peking Fangshan kerületében történetesen a férj akart gyereket, a feleség pedig nem akart. A 30 éves Wang úr 2000-ben vette el a feleségét, aki méhen belüli védekező eszközzel érkezett a házasságba, úgyhogy gyermekük nem születhetett. A férj évekig kérlelte feleségét, hogy hagyja abba a védekezést, és essen teherbe, aki azonban mindannyiszor nemet mondott. Végül a férj megunta a dolgot, és úgy döntött, elválik a feleségétől. A történet azonban végül jól végződött, hiszen a feleség az utolsó pillanatban meggondolta magát, és beleegyezett a fogamzásgátlás megszakításába. Úgyhogy a válás ezúttal elmaradt, ennek ellenére mégis nehezen lehetne a boldog házasságok egyikének tekinteni ezt a példát.

Mint a fentebbi statisztikai adatokból kiderült, Kínában nem olyan nehéz kilépni egy megunt házasságból. Azt hihetnénk ezek után, hogy a boldogtalan házasságoknak válással a legkönnyebb véget vetni. De mi van akkor, ha egyik fél nem akar elválni? Nos, ilyenkor vagy születik egy „Idegenek a vonaton" kaliberű regény és film az esetből, vagy pedig, sokkal gyakrabban az történik, ami Wang úr esetében. A Szecsuan tartományi férfi 20 év házasság után közölte feleségével, hogy válni akar, amibe a feleség sehogy sem akart beleegyezni. Eddig még tipikus a történet, a továbbiakban azonban már nem annyira. A férj ugyanis fogta magát, és a szerelmével együtt szó nélkül eltűnt felesége, és nem mellesleg fia életéből. Mint később kiderült, a szökevények Szecsuan tartomány székhelyére, Chengduba költöztek, és ott élték dolgos, és remélhetőleg immáron boldog hétköznapjaikat. Az elhagyott feleség és fiú három év alatt bukkant Wang úr nyomára. És ekkor lesz igazán meghökkentő a történet: amikor a boldog párt meglátta, az elhagyott feleség fejet hajtott a szerelem hatalma előtt, és végre beleegyezett a válásba.

Az ultima ratio egy házasság esetében az egyik fél halála. Boldogtalan házasság esetében az erőszakos halála. Ebből is kettő lehet, amikor a másik pusztítja el házastársát, illetve amikor családi problémák miatt valaki önmagát pusztítja el. Ez történt Guo úrral is, aki életében Henan tartomány Yangchen városkájában volt paraszt, felesége és két gyereke is volt. A feleség egy napon felfedezte magának a magányos szívek hirdetéseit az újságban. Kíváncsi volt rá, hogy vajon még mindig elég vonzó-e a férfiak számára, ezért elkezdett válaszolgatni rájuk, majd találkozgatni is a hirdetések feladóival. A férj azonban mindezt annyira a szívére vette, hogy öngyilkosságot követett el.

Talán ennyi példa is bőven elég volt annak illusztrálására, hogy Kínában is mennyi emberi tragédia húzódik meg a puszta, ezúttal válási statisztikai adatok mögött

(Írta/fordította: Hajnal László)