A Három-szoros-gát erőmű funkciója mellett egyre több turistát is vonz. A látogatók szerint a gát tetején állva eláll az ember lélegzete, ahogy az óriási mennyiségű víz átzúdul a Föld egyik legnagyobb építményének nyílásain. A Három-szoros-gát egy ikonikus építménnyé vált, amelyre egyre több ember gondol úgy, hogy élete során legalább egyszer látnia kell.

Az áramtermelés mellett így a turizmus, valamint a gát zsiliprendszerén átmenő teherhajó-forgalom is fenekestül forgatta föl az ősi Yichang város mindennapjait. Közigazgatásilag a Hubei tartománybeli Yichanghoz tartozik a gát, és annak legnagyobb haszonélvezője is a város: bár a gát megítélése ellentmondásos, azonban az hihetetlen mértékben felgyorsította Yichang fejlődését. A városközponttól mindössze 40 km-nyire fekvő Három-szoros-gát hatására Yichang lakossága megötszöröződött, ma már meghaladja az egymillió főt. A lakosság számával együtt a helyi GDP is megugrott: a gát építésének tényleges kezdetéhez, azaz 1994-hez viszonyítva nyolcszorosára növekedett, így évente átlagosan majd' 14%-al bővült a gazdaság.

A Yuchangot említő történelmi források szerint a város véres csaták helyszíne volt az időszámításunk előtti évszázadokban, i.e. 278-ban pedig Bai Qi hadvezér az egész várost felégette.

„Az ókorban Yichangba száműzték a nemkívánatos személyeket. Ez gyökeresen megváltozott a gát miatt, a város megtelt élettel." – mondta a 67 éves Li Fagang, helytörténeti szakértő. Yichang sorsa akkor vett fordulatot, amikor a hetvenes években megkezdődött a Három-szoros-gát előfutára, a gezhouba-i gát építése. „1976-ban több mint százezer embert toboroztak az ország minden részéből, hogy a gezhouba-i gát építésén dolgozzanak." – mondta Li, hozzátéve, hogy akkoriban a nehézgépek hiánya miatt főleg kétkezi munkával épült fel a gát, a munkások tömege pedig majdnem duplájára növelte a város lélekszámát.

Bár a gátak építését a Jangce-folyón már 1918-ban Dr. Szun Jat-szen is szorgalmazta, a kisebb gátak után az igazi koronaékszer, a Három-szoros-gát projekt indulására 1993-ig várni kellett.

A növekedés motorja

Yichang ambiciózus vezetői nagyon optimisták városuk jövőjét illetően. Egy sor szektorban látnak fejlődési lehetőséget, ezek közül a turizmus még messziről sem közelítette meg teljes potenciálját, a városatyák szerint. Az idei tavaszfesztiválkor, azaz hagyományos kínai újévkor a Yichangba látogató turisták száma elérte a félmillió főt, több mint 192 millió jüant (kb. 6,7 milliárd forint) költve a városban, a yichangi turisztikai hivatal adatai szerint.

„A turizmuson kívül a teherszállítási és logisztikai szektor is virágzásnak indult a városban" – mondta Hu Zhibin, Yichang közkapcsolati irodájának helyettes vezetője.

A Jangce folyam ősidők óta virágoztatja fel a part menti területek gazdaságát, ugyanakkor időről időre pusztító árvizeket is hozott.

A Három-szoros-gát amellett, hogy az alacsonyabban fekvő területeket védi az árvíztől, nagyban javította a felső szakaszok hajózhatóságát, a mélyebb medernek köszönhetően ma már a nagyobb hajók is biztonsággal elérnek Chingqingig, Kína legnagyobb, harmincmilliós metropoliszáig.

2010-ben majdnem ötszörösére emelkedett a Yichangnál áthaladó teherhajó-forgalom a zsiliprendszer átadása, 2003 óta. Ennek ellenére Yichang városatyái inkább akadályként tekintenek a zsiliprendszerre. Szakértők szerint a teherszállító hajóknak öt órát kell vesztegelniük a gátnál, míg átemelésüket várják a gát túloldalára. A helyi vezetők így egy olyan javaslattal álltak elő, amely a Yichangi állomást teherterminállá alakítaná, ahol a teherszállítmányt lerakodnák a hajókról, hogy az a szárazföldön folytassa útját.

"Hogy növeljük a hatékonyságot, Yichang dokkokat alakított ki és utakat épített, amelyek a vízi utat összekapcsolják az autópályákkal és vasútvonalakkal, egyszerre téve biztonságosabbá és könnyebbé mind a teher-, mind a személyszállítást." – magyarázta Hu.

„Azáltal, hogy Yichangot a teherátemelő iparág központjának tesszük meg, sok új munkahely létesül és több befektetőt is tudunk a városban csábítani." – tette hozzá.

„Nem" az új tartományra

A Három-szoros- és a Gezhouba-gát sikerein felbuzdulva a nyolcvanas években a környék városvezetői javasolták, hogy hozzanak létre egy új tartományt, Sanxia néven, amely a Három-szorosra utal.

A javaslat szerint az új tartományi jogú terület Hubei és Szecsuan tartományokból csípett volna le területeket. 1985-ben Li Fagang helytörténeti szakértő Yichang kormányzatánál dolgozott és részt vett az új tartomány felállításáról szóló javaslat előkészítésében.

„Akkoriban még fiatalok voltunk, tele ambícióval, a kezünkbe akartuk venni sorsunk formálását" – emlékezett vissza Li.

„Úgy éreztük, hogy Hubei tartomány magára hagyta Yichangot, mert nem érkezett elég beruházás a városba." – tette hozzá.

1997-re eldőlt, hogy Yichang adminisztrációja alá helyezik a Három-szoros-gátat, azonban a város Hubei tartomány része marad. Ahelyett, hogy egy új tartományt hoztak volna létre, Chongqing városát léptették elő a negyedik tartományi szintű várossá, amely ezáltal közvetlenül a központi kormányzat ellenőrzése alatt áll, csatlakozva Pekinghez, Sanghajhoz és Tianjinhez. Azonban Yichang státuszának megváltoztatására irányuló erőfeszítések nem haltak el teljesen, sokan látnák szívesen a várost, mint a Három-szoros-gát őrét. Egyesek a város nevét is megváltoztatnák Sanxiara, hogy ezzel is kifejezzék a város és a gát egymáshoz tartozását. A helyi napilap már felvette a Napi Sanxia címet, a helyi tévéadót is a Három-szorosról Sanxia TV-re keresztelték.

A városatyák arról is panaszkodnak, hogy nem kapják meg igazságos részüket a vízerőmű termelte jövedelemből. Elmondásuk szerint Hubei taromány és Chongqing messze nagyobb arányban részesülnek az áramtermelés jövedelméből, mint Yichang.

A vízerőmű 2003-ban kezdett áramot termelni, a maximális teljesítmény az erőmű mind a 32 generátorát üzembe állítva eléri az évi 100 TWh-t. Az erőmű tájékoztatása szerint 2011. augusztus 13-áig az erőmű 500 TWh energiát termelt.

A statisztikákat és a vitákat félretéve, nem kétséges, hogy Yichang lakóinak élete örökre megváltozott.

Sun Liekuinak már idestova 18 éve nem kell kis földjére támaszkodnia a megélhetésben. A 45 éves teherautósofőr és felesége egy négyemeletes bérházat emelt, a lányuk pedig tágabb családjuk első tagja, aki egyetemre járhat.

Sun élete mérhetetlenül jobbá vált, hiszen fiatalkorában neki is, ahogy generációkon át őseinek is a Yichang körüli gyenge minőségű földből kellett előteremteni a napi betevőt.

Manapság, ha Sun a gát körül autózik, az út menti virágok régi gyümölcsösére és rizsföldjére emlékeztetik, amelyeket kétkezi munkával művelt. Ma már kis darabka földje a világ legnagyobb vízerőműve által felduzzasztott tározó mélyén van.

Sunnak és 148 ezer városkörnyéki földművesnek nagy árat kellett fizetni a gát felépítéséért, amelynek erőműve Chongqingtól Sanghajig látja el árammal Közép- és Kelet-Kínát. Ugyanakkor, közülük sokan profitálnak ma a város újjáéledéséből, ami szintén a gátnak köszönhető.

„A folyó partján egy kis szerény, fából és téglából készült viskóban éltünk" – mondta Sun. „Amikor gyerek voltam, a nagyapám gyakran mondta, hogy egy hatalmas gátat terveznek építeni. Azt mondta, hogy olyan lesz, amire az egész ország büszke lehet, és a házunktól nem messze építik fel."

Sun lánya pont akkor született, amikor el kellett hagyniuk szerény hajlékukat, hogy utat engedjenek az erőgépeknek, amelyek az építendő gáthoz vezető utat építették. Felesége egy zöldellő búzamező közepén felállított katonai sátorban adott életet lányának, már majdnem két évtizede.

Miután beköltöztek Yichangba, Sun építkezéseken vállalt munkát, majd kamionsofőrként helyezkedett el. Felesége egy helyi cipőgyárban vállalt munkát.

1996-ban Sun a családjától kölcsönkért pénzből és saját megtakarításaikból egy négyszintes, 300 négyzetméteres épületet emeltek, amelynek ma két szintjét bérbe adják. Az anyagi sikerei mellett Sun a lányára a legbüszkébb, aki számára olyan tanulási lehetőségek érhetők el, amelyek elképzelhetetlenek lettek volna, ha továbbra is kis földjükből élnének meg. Mint Sun elmondta, lánya nagyon jó oktatásban részesült az általános és középiskolában, nemrég pedig felvételt nyert a wuhani Huazhong Technológia- és Tudományegyetemre.

Míg a Három-szoros-gát bizonyos fokú jóléthez segítette Yichangot, amelyet még nem is használtak ki teljes egészében, azonban sokan aggódnak a gát később jelentkező környezeti hatásai miatt.

Hu Zhibin elismeri, hogy sokakat aggasztanak az előre nem látható környezeti hatások. Mint mondta: „Például a víz és a szárazföld változó viszonyának következtében a gát és a tározó körül földcsuszamlások alakulhatnak ki."

Ugyanakkor Hu teljesen alaptalannak tartja azokat a vádakat, miszerint a gát miatt következett be a tavalyi szárazság a Jangce alsó szakaszain, vagy hogy a gátnak bármilyen köze lett volna a 2008-as szecsuani földrengéshez.

„A yichangi emberek úgy gondolják, hogy a központi kormányzat jó döntést hozott a gát felépítésével kapcsolatban" – mondta Hu, majd hozzátette: „Csak az idő döntheti el, hogy mennyire sikeres a projekt."

(Írta/fordította: Szabó Zoltán)