Talán elnézhető egy férfiaknak, ha hízelgőnek találja, mikor egy szőke szexbomba rákacsint és hívogatóan csücsörít a szájával. Viszont az első szó, ami kibuggyan a nő ajkai közül nyilvánvalóvá teszi, hogy ez csupán csak üzlet.

„Fapiao," mondja a hölgyemény erős orosz akcentussal, nem épp a leghelyesebb kiejtéssel. Megismétli a kínai szót, ami számlát jelent, s innentől már semmi kétség, hogy ő bizony egy olyan dolgozó lány, aki a kuncsaftoknak biztosítani tudja, hogy titokban visszaigényeljék a szolgáltatásai árát.

Pan Suiming, a kínai Renmin egyetem professzora és Kína egyik vezető szexológusa szerint a luxuskategóriás külföldi prostituáltak nagy pénzt szakítanak, miközben hamis számlákkal is elkényeztetik a kuncsaftokat.

„Attól tartok, minden szexmunkás ismeri ezt a kínai szót," mondja Pan. „Tetszik a kínai vendégeknek", akik ingyen szexhez jutnak, ha visszaigénylik a pénzt valami kevésbé pikáns üzleti kiadás alcímén.

A luxuskategóriás call-girl-öket és nagymenőket leszámítva, a prostitúció világa távolról sem csillogó vagy ártatlan. Ha a rendőrség elkapja őket Kínában, a kurvák, a stricijeik és a kuncsaftok is 10 évig terjedő börtönbüntetésre számíthatnak. Voltak olyanok, akiket életfogytiglanra ítéltek, sőt, a múltban néhányukat ki is végezték.

Ám a kockázat és a büntetés sem riasztja el a külföldi szexmunkásokat attól, hogy Kínában próbáljanak szerencsét, ahol egzotikusnak számítanak, így több pénzt tudnak keresni, mint otthon.

Bár nincsenek egyértelmű statisztikák a külföldi szexmunkások számára vonatkozóan, a legtöbb fehér nő, aki Kínában űzi az ipart, Oroszországból, Mongóliából vagy Kelet-Európából érkezett. A korábban kiadott rendőrségi jelentések szerint sok az ázsiai – főleg vietnami, kambodzsai, thaiföldi – nő is. A becslések szerint Kínában úgy 1-6 millió szexipari munkás tevékenykedik.

A pekingi rendőrség nem kívánt nyilatkozni a témában.

Pan szerint a külföldi szexmunkások száma egyre nő, amiért ő a korrupt tisztviselőket okolja.

„Ők rengeteg pénz szórhatnak el, ami ráadásul nem is az ő pénzük," hozzátéve, hogy a tisztviselők, akik fizetett szexpartnereik számláit benyújtják, valójában az adófizetők pénzét lopják.

„Nem túl valószínű, hogy egyszerű kínai dolgozó férfiak a jövedelmük ilyen nagy részét egy külföldi prostira költsék," mondja Pan.

Az egzotikus külföldi nők általában éjszakai klubokban és felkapott szórakozóhelyeken akadnak össze a kuncsaftjaikkal. Többszörösét is megkeresik annak, amit az általában lepukkant masszázsszalonokban ügyködő kínai szexmunkások összehoznak.

A kínai és külföldi szexmunkásoknak saját placcaik vannak az olyan világvárosokban, mint Peking vagy Sanghaj. Néhány környék pedig kifejezetten arról vált hírhedtté, hogy a külföldi nők itt árulják a testüket.

A pekingi Chaoyang kerületben fekvő Ritan Park környéke a mongol, orosz és kelet-európai prostituáltak ismert lelőhelye. Az itt élő emberek és a helyi boltosok viszont azt mondják, már megtanultak együtt élni.

„Én is végzem a dolgom, ők is az övék. Nem zavarjuk egymást," mondta egy neve elhallgatását kérő riksás.

A környék egyik jól ismert bárját a város hírneve miatt aggódó hatóságok 2008-ban bezárták az olimpia idejére. A játékok után újra megnyithatott.

A rendőrség időről-időre razziákat tart a szervezett prostitúció felszámolására. Az ilyen kampányok neve saohuang, ami szó szerinti fordításban azt jelenti: besöpörni a sárgát. A kínai nyelvben a sárga olyan szexuálisan egzotikus dolgokra is utal, mint a pornó vagy a prostitúció.

Január közepén 71 stricit, prostit és kuncsaftjaikat fogtak perbe a pekingi Fengtai kerületi bíróságán. 12 prostituált külföldi volt.

33 embert ítéltek 3 évig terjedő börtönbüntetésre különféle prostitúcióhoz kapcsolódó vádpontok miatt. A többi részlet nemigen ismert.

Guangdong tartományban a rendőrség számolt fel egy prostitúció-hálózatot: 4 tinédzserkorú vietnami lányt szabadítottak ki, akik elmondták, hogy 2009-ben rabolták el őket, azután pedig prostitúcióra kényszerítették. Hat gyanúsítottat tartóztattak le.

2010 elején 3 kelet-európai nőt deportáltak, miután 15 napot töltöttek egy sanghaji fogdában prostitúció miatt. A 20-30 éves nők azt mondták a rendőrségen, hogy jól fizető állások ígéretével csábították őket Sanghajba.

A drága kurvák elleni rendőri akciók magas rangú kéjenceket is felhajtottak.

Du Xiangcheng-ről akkor bizonyosodott be álszentsége, mikor 2006 decemberében rajtakapták egy fehérorosz call girl-lel egy ötcsillagos pekingi szállodában. Du volt a hunani tartományi kormány egyik vezető korrupcióellenes hivatalnoka. Persze, kirúgták, de azt nem tudni, hogy vajon egyéb jogi vagy büntetőjogi következményekkel is szembe kellett-e néznie.

A prostitúciót régóta elfogadhatatlan tevékenységnek tartják Kínában.

Alig két hónappal az Új Kína 1949-es megalapítása után a pekingi rendőrség talán eddigi legnagyobb akcióját folytatta le az iparrá duzzadt prostitúció ellen. Egy hideg novemberi éjszakán 224 bordélyban tartottak razziát és 1300 prostituáltat tartóztattak le, köztük több külföldi nőt is.

A kilencvenes évekig a nyílt prostitúciónak kevés jele volt Kínában. Manapság azonban a kínai sajtó gyakran számol be olyan szexmunkások tömeges letartóztatásáról, akik túl nyíltan űzték az ipart.

A szalagcímeket garantáló akciók – különösen, ha külföldi nőket is érintenek – és a kemény büntetések szenzációként jelennek meg az ország sajtótermékeiben.

A Shaanxi tartománybeli Xi'anban két férfit 14, illetve 8 év börtönre ítéltek, mert beszerveztek három 19 és 29 év közötti külföldi nőt a szexiparba 2010-ben.

Egy madám, aki orosz és kínai lányokat futtatott, korábban azt mondta, hogy a rendőrség rászállt, ezért kiszállt az üzletből és elhagyja Pekinget. „A lányok elmentek és az üzletnek annyi, hála a rendőrségnek," mondta.

Ő úgy emlékszik, hogy a két neki dolgozó orosz lány – Iva és Eva – könnyedén megkerestek napi 2000 jüant is (70 ezer forintot).

Az orosz duó gyorsan távozott Pekingből egy héttel azután, hogy a pekingi rendőrség bezárt több mint 250, gyakran fodrászatnak álcázott kuplerájt és letartóztatott 1100 szexmunkást 2010 áprilisában.

Liu Wenyan, a kínai nőszövetség egyik ügyvédje szerint a kínai rendőrség nehezen boldogul a külföldi szexmunkásokkal.

„Ott vannak a nyelvi akadályok, és külföldi az útlevelük. A kínai rendőrség nemigen tehet mást, mint hogy figyelmeztetést küld róluk a nagykövetségüknek és deportálja őket. Inkább ez, mint a tárgyalás," mondta Liu, arra célozva, hogy Kína viszonylag nyitott vízumpolitikája megnehezíti a rendőrségnek, hogy megakadályozza a külföldi prostituáltak belépését az országba.

Liu, aki kutatómunkát végzett a külföldi prostituáltak körében és könyvet is írt a szexiparról, azt mondja, a külföldi szexmunkások ritkán dolgoznak egyedül és gyakran szervezett bűnözőszindikátusok tulajdonába tartoznak.

„A rendőrségnek ezekre a bandavezérekre kellene lecsapnia, nem csak a lányokra," mondja Liu.

„A számos Kínában dolgozó külföldi prosti sok szociális problémát okoz, de ami még fontosabb, a testük árulása összeegyeztethetetlen a szocialista erkölcsi normákkal," mondja.

Liu szigorú véleménye ellenére, amely a társadalom mételyének tartja a prostitúciót, az egyszerű emberek úgy tűnik toleránsabbak, nagyobb szimpátiával viseltetnek a dolgozó lányok iránt, akiknek kevés más választása van az életben.

Az Insight China magazin 2009-es online felmérése szerint az emberek a szexmunkásokat megbízhatóbbnak tartják a politikusoknál, tudósoknál és tanároknál. Bár csupán a 3376 válaszadó 7,9%-a értett egyet abban, hogy a szexmunkások megbízhatóak, még ezzel is a harmadik helyen végeztek a földművesek és egyházi dolgozók után. A legmegbízhatatlanabbak az ingatlanfejlesztők, üzletkötők és színészek lettek.

Sok külföldi szexmunkás turista vagy üzleti vízummal érkezik Kínába, amely egyhuzamban néhány hónapra korlátozza az itt-tartózkodásukat. Néhányan Hongkongba keverednek meghosszabbítani a vízumukat, ahol kiutat is találhatnak a hivatásos életformából.

A hongkongi székhelyű Ziteng civil szervezet, amely védi a szexmunkások jogait és segít megértetni a külföldi prostituáltakkal, mi vár rájuk, ha Kínában kezdenek dolgozni.

„Elmondjuk nekik, hogy igen, többet kereshetnek, mint a saját országukban, de ez illegális és nem éri meg a kockázatot," meséli Lee, a Ziteng egyik munkatársa.

Néhány mongol, orosz és indonéz szexmunkás tavaly abban a reményben kereste fel a Zitenget, hogy kaphatnak tőlük egy hazaútra szóló jegyet.

Lee elmondta, hogy a Ziteng információval és ingyenes orvosi vizsgálattal tud szolgálni, viszont nincsenek forrásai arra, hogy segítsenek hazajutni a nőknek.

A Ziteng összeállított egy külföldi szexmunkásoknak szolgáló kézikönyvet is, amely információt nyújt a prostitúciót érintő és bevándorlásügyi törvényekről, a közegészségügyi ellenőrzésről és a szektor munkakörülményeiről is.

„Bár nagyobb biztonságban érzik magukat, hogy nem otthon dolgoznak, el kell mondanunk nekik, hogy ez sosem olyan nagyszerű, mint amilyennek hiszik," mondja Lee.

(Írta/fordította: Falucskai Violetta)