Yuan Longping egyszer akkora rizskalásszal álmodott, mint a kínai cirok, amelyen egy-egy rizsszem akkora volt, mint egy mogyoró. Magyarországon nemhogy cirokkal, már cemendével sem igen tud álmodni sok ember, de a mogyorónyi rizsszemek sem igen mozgatnák meg a magyarok fantáziáját. Nem így Yuan Longpingét, aki az álmot már jó ideje elkezdte valóra váltani. Mogyoró nagyságú rizsszemeknél ugyan még nem tart, de ha az általa gondozott földek termésátlagát nézzük, akkor már elég közel járhat hozzá. Ha a fejlődés az utóbbi években elért ütemet tartani tudja, talán már nincs is messze az az idő, amikor a rizst nem fontonként, hanem szemenként fogják árusítani Kínában. Ez persze költői túlzás volt, az viszont tény, hogy Yuan Longping a világ legrangosabb agrárkitüntetését, valamint a kínai Nobel-díjnak nevezett kitüntetést már megkapta munkájáért.

Csak találgatni lehet, hogy mi lett volna, ha Yuan úr cirok helyett citromízű banánnal, ne adj Isten zónapörkölttel álmodik, így azonban Kína újraírhatta a rizstermesztés történelmét.

1949 óta a kínai tudósok 40 fajta termény esetében értek el jelentős eredményeket, és közel 5000 magas hozamú, jó minőségű válfajt fejlesztettek ki. A terményjavítással kapcsolatosan a kínai tudósok eredményes kutatásai révén négy vagy öt alkalommal került sor termény megújítására, és minden alkalommal 10-30 százalékos hozambővülést értek el. A rizs hektáronkénti hozama az 1950-es 1,16 tonnáról mára 4,82 tonnára emelkedett, hála a tudományos technológiai kutatások sikereinek, és mindenek előtt Yuan Longpingnek.

Yuan Longpingot Kínában „a hibridrizs atyja"-ként tisztelik, és túlzás nélkül az egész ország ismeri. A titulusa sem túlzás, hiszen hívhatnák „a hibridrizs kínai atyjá"-nak is, de az csak az igazság egy részét tartalmazná, mivel Yuan Longping nemcsak Kínában, hanem az egész világon is az első olyan tudós volt, aki hibridrizst állított elő, és ez már az 1960-as években sikerült neki.

1979-ben a Yuan Longping nevével fémjelzett hibridrizstermesztési technikát és technológiát bevezették az Egyesült Államokban is. Ez volt az új Kína történetében az első alkalom szellemi tulajdonjog ezirányú átadására.

És nem ez az egyetlen példa Yuan Longping munkájának nemzetközi elismerésére. 2004 márciusában, nem mellesleg a rizs évében, miként arról akkoriban a magyar média is beszámolt, egy Sierra Leone-i kutatóval megosztva Yuan Longping megkapta az agrártudósok legrangosabb kitüntetését, a mezőgazdasági Nobel-díjnak is nevezett, a FAO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete által adományozott World Food Prize-t, azaz a Világ Élelmezési Díjat.

És a haladásban, a fejlesztésben természetesen soha nincsen megállás. Mint tudjuk, az oroszok már régen nincsenek a spájzban. Ott most a kínaiak vannak, ráadásul nem a hátsó ajtón át, hanem az űrön keresztül érkeztek oda. A legújabb szuperrizs ugyanis, csakúgy egyébként, mint szuperuborka és szuperpaprika társai űrtechnológiával készültek.

Illetve leginkább még majd csak készülnek, hiszen nagyüzemi szinten messze még a bevezetésük. Jelenleg a rizstermesztés terén három egymással antagonisztikus ellentétben álló utat követnek Kínában, de hol van az megírva, hogy a skizofrénia csak a magyaroknak engedélyezett, főleg, ha produktivitással párosul. Ez a három módszer, illetve rizsfajta a következő:

1. Hibridrizs

2. A sokkal kevésbé reklámozott genetikailag módosított (GM) rizs

3. Rusztikus zöld megoldás: az elárasztott rizsföldeken halakat tenyésztenek, amelyek felfalják a rizs kártevőit, ellenségeit, arra tévedő turistákat, majd a betakarítást lehalászás követi. Vagyis minimum két legyet ütnek egy csapásra.

Nem árt tisztázni, hogy a szuper hibridrizs és a genetikailag módosított (GM) rizs miben is különbözik egymástól. A genetikailag módosított (GM) rizst nem keresztezéssel, hanem egy idegen gén bevitelével állítják elő. A növény így ellenállóbb lesz a betegséggel szemben, illetve Kínában még ugyanilyen fontos, hogy jobban tűri a szárazságot, illetve a sót.

A rizs génkészletét kínai és japán tudósok térképezték fel, külön-külön is dollármilliókat költve a tudományos kutatómunkának csak erre az egy részletére. Várható tehát, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák a géntérképet, ami mi mást jelenthetne, mint genetikailag módosított rizsfajták előállítását, amire pedig természetesen az élelmezési gondok megoldása miatt van szükség.

Kína tehát láthatóan mindent megtesz azért, hogy megfelelő mennyiségű étellel, nota bene rizzsel lássa el lakosságát. Úgy gondolják ugyanis, hogy ha majd az élelmiszerkosarába mindenki egyaránt tehet, akkor megállhatnak, vagy legalábbis szusszanhatnak egyet. De az még odébb van, addig pedig sok a teendő.

Magyarországon a rizs nem olyan alapvető élelmiszer, mint a világ számos más helyén, ezért néhány gyors adat. A föld 3 milliárd lakosának a rizs jelenti a legfontosabb napi betevőjét, és 2 milliárd ázsiai a rizsből szerzi kalóriaszükségletének 80 százalékát. Nem csoda, ha például Kínában évszázadokon át a rizstermés határozta meg, hogy parasztfelkeléssel, vagy éppen békésen ér véget az esztendő.

A tudósok már régóta kísérleteznek jobb terméseredmények elérését biztosító rizsfajtákkal.

A hibridrizs 15-20 százalékkal jobb termést eredményez, mint a legjobb rizsfajták. A kifejlesztése után 1976-ban használták először a hibridrizs-előállítás technológiáját Kínában, azóta pedig mindennapos gyakorlat lett. 1984 óta ugyanis már az ország összes rizsföldjének több mint a felén hibridrizst termesztenek, aminek eredményeképpen megnövekedett az ország rizstermelése, ráadásul termőföldek is szabadultak fel egyéb kultúrnövények, újabban pedig már autó és golfpályák számára.

Kína hibridrizs programja előzetesen a munkénti (a mu a hektár tizenötöd része) 700 kilogramm rizstermés elérését tűzte ki célul 2000-re, ami a tervezett időben meg is valósult, azóta pedig már 800 kilogramot meghaladó termést is értek el 1 mu területen.

Legalábbis Yuan Longping csoportja. Merthogy van egy másik tudósa Kínának, akit viszont „rizskirály"-ként emlegetnek. Mégpedig szintén teljesen jogosan. Xie Hua'an ugyanis „Shanyou 63" elnevezésű rizsfajtájával (ennek köszönheti egyébként „rizskirály" elnevezését is) már szintén meglehetősen régen, 1981 óta elérte a világszínvonalat, vagy fogalmazhatunk úgy is: Yuan Longping-színvonalat. Nos, Xie Hua'an már 2001-ben túlszárnyalta az 1000 kilogramm rizstermést 1 mu területen. Előtte is, azóta is évről évre új rekordokat állított és állít fel, Xie Hua'an most már valahol másfél tonna rizst tud termelni a hektár 15-öd részén. Évi kétszeri (augusztusi és októberi) aratással, no és persze szuperrizs vetőmaggal, a nevezetes Hangyou II-1 nevű rizsfajtával érte el a világrekordot. Fujian Tartomány Agrártudományi Akadémiájának elnöke a vetőmagot különleges technológiával, a világon sehol másutt nem alkalmazott űrtechnológiai módszerrel, magyarán a világűrben állítja elő. Kína már 2002-ben tervezte, hogy küld egy kilogramm rizst a nemzetközi űrállomásra, ahol a növekedésükkel kapcsolatban végeztek volna kísérleteket. Végül erre nem került sor, de Xie Hua'an kínai műholdak segítségével így is tudott űrtechnológiával készült szuperrizst előállítani, természetesen soha sem akkora mennyiségben, mint szeretett volna.

Kína azonban az utóbbi években már embert is lőtt fel a világűrbe, saját űrlaboratóriumot is juttatott fel, tervezi űrállomás kiépítését is, úgyhogy a jövőben nagyobb volumenben folytatódhat Xie Hua'an szuperrizsének nemesítése.

Yuan Longping álmával kezdtük, hát most zárjuk Xie Hua'an álmával. Az egyik vele készült riportban ugyanis ezt mondta a tudós rizsnemesítő:

„Vidéken születtem, és gyerekkoromban megtanultam, mi az az éhség. Már nagyon fiatalon is arról álmodtam, hogy egy nap majd minden kínainak lesz elegendő eledele, és a parasztoknak több elkölthető pénz marad a zsebükben."

(Írta/fordította: Hajnal László)