A nemzetközi sajtó mindig nagy érdeklődést tanúsít az űrkutatás, az űrhajózás, az űrutazás iránt. A Shenzhou–9 június 16-i fellövése kapcsán sem volt ez másként. Már az űrhajó felbocsátását megelőzően számos elemzés, tudósítás és méltatás jelent meg a nemzetközi médiában, illetve a kínai sajtó is bőven szólaltatott meg külföldi szakértőket a kínai űrprogrammal kapcsolatban.

A tudósítások kivétel nélkül kiemelik, hogy Liu Yang személyében az első kínai női űrhajós, azaz tajkonauta is tagja a Shenzhou–9 háromfős személyzetének. Természetesen az sem marad ki egyetlen tudósításból, hogy a mostani űrutazás célja a Shenzhou–9 és a Tiangong–1 összekapcsolódása, mégpedig első alkalommal űrhajósokkal az egyik űrjármű fedélzetén, azaz ez lesz Kína történetében az első emberi dokkolási küldetés végrehajtása a világűrben.

A nemzetközi hírközlő szervek, a tömegtájékoztatási eszközök, illetve a külföldi szakértők az alapinformációk ismertetésénél természetesen többet akarnak nyújtani fogyasztóiknak. Az alábbiakban néhány példával illusztráljuk, milyen érdekességek hangzottak el a nemzetközi sajtóban a Shenzhou–9 fellövése, az első kínai női űrhajós, valamint a Shenzhou–9 és a Tiangong–1 emberi dokkolása kapcsán.

A The New York Times elemzése szerint a kínai kormány dollármilliárdokat költött az utóbbi években az űrprogramjára, amelynek céljai közt egy 2020-ig kiépítendő űrállomás, majd pedig holdra szállás szerepel. A cikk röviden ismerteti a kínai űrprogram 2008 óta elért eredményeit, és megjegyzi, hogy Oroszország (Szovjetunió) és az Egyesült Államok után Kína lett a harmadik ország, amely önerőből volt képes embert juttatni a világűrbe. A cikk emlékeztet rá, hogy a jelenlegi űrmissziót a kínai média a kínai űrprogram újabb mérföldkövének nevezi.

A The Wall Street Journal internetes kiadásában Brian Spegele írt az űrdokkolásra készülő kínai asztronautákról. A szerző szerint Kína éppen akkor gyorsítja meg űrprogramját, amikor az Egyesült Államok jelentősen kénytelen lassítani hasonló űrkutatási törekvéseit. Brian Spegele a Xinhua hírügynökség jelentése nyomán Wu Bangguónak, a Kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága elnökének azt a vasárnapi kijelentését idézi, amely szerint az űrprogram a kínai jellegzetességű szocializmus fejlődésének kulcsfontosságú mozgatóereje.

Cikkében a szerző később idézi Hu Jintao kínai államelnöknek a Zsenmin Zsipao (Renmin ribao) központi pártlapban megjelent szavait, miszerint: „Remélem, hogy az elvtársak átveszik az embert szállító űrrepülés szellemiségét".

Igor Liszov orosz űrhajózási szakértő a Xinhua hírügynökségnek adott interjújában úgy vélte, hogy a kínai űrprogram a kicsi, de megbízható eredményeket részesíti előnyben. Ezt az irányelvet Liszov így összegezte: „lassabban és jobban". Igor Liszov szerint a Shenzhou–9 sikeres szombati fellövése ismételten bebizonyította, hogy Kína birtokában van a legfontosabb űrtechnológiának, és megmutatta az űrkutatásról vallott kínai nézetek lényegét, aminek az a lényege, hogy egyenletes léptekkel, racionális célokat kitűzve halad előre. Kína minden űrmissziójának pontosan egy lényeges célja van, a jelenleginek például az, hogy űrhajósokat szállító űrhajókkal hajtsanak végre összekapcsolódást, ami az első ilyen tett lesz a kínai űrprogram történetében, fogalmazott Igor Liszov a Xinhua hírügynökségnek adott interjújában.

Jeff Kueter, a tudomány és a politika összefüggéseit figyelemmel kísérő George C. Marshall Intézet elnöke is elismerő szavakkal szólt Kína űrprogramjának teljesítményéről. Kueter véleménye szerint maga a küldetés nem szokatlan, annál inkább az a gyorsaság, amellyel Kína az első embert szállító űrhajó felbocsátásától kezdve eljutott odáig, hogy már űrdokkolás végrehajtására, valamint egy kisebb űrállomás kialakítására és üzemeltetésére is képes, és négy éven belül állandó űrállomást is szeretne kialakítani az űrben.

A Yahoo! News hírportálon Tariq Malik közölt cikket Hogyan lehet az esti égbolton látni Kína űrkapszuláját és űrlaboratóriumi modulját címmel. A cikk az olvasókat azzal biztatja, hogy akár láthatják is az esti égbolton az űrrandevúban résztvevő két űreszközt. Tariq Malik a Nemzetközi Űrállomást hozza fel példaként, amely néha még a Vénusz bolygónál is fényesebbnek látszik. Mivel a kínai Shenzhou–9 űrhajó és a Tiangong–1 űrmodul kisebbek, ezért a fényük is kisebb lesz, de a szerencsések még így is láthatják őket a földről is.

Ehhez természetesen sötét égbolt kell, azaz a nagyvárosokban lakóknak esélyük sincsen szabad szemmel meglátni a Shenzhou–9 és a Tiangong–1 űreszközöket. A jó idő is elengedhetetlen, illetve tisztában kell lenni azzal is, hogy az égbolt mely részén és mikor halad át a Shenzhou–9 és a Tiangong–1. Ez utóbbi információ megszerzésében természetesen a világháló segíti az érdeklődőket. Több honlap is személyre szabottan közli, hogy mikor van esélyünk a kínai űrhajó megpillantására. Ehhez csak meg kell adni a koordinátáinkat, azaz hogy hol tartózkodunk, és máris megtudhatjuk a honlapoktól, hogy mikor kell a sötét égbolton csüggenünk, ha a kínai űrhajókat akarjuk látni. A Yahoo! News szerkesztője egyébként arra ösztönzi a hírportál olvasóit, hogy készítsenek fényképfelvételeket a Shenzhou–9 űrhajóról és a Tiangong–1 űrmodulról, a legjobbakat pedig publikálni fogják.

Stephanie Stringfellow, a Latinos Post újságírónője cikkében külön foglalkozik Liu Yanggal, Kína első női űrhajósával, a kínai Tyereskovával, és kiemeli, hogy az első szovjet női űrhajóst csak 20 évvel később, 1983-ban követte az első amerikai női űrhajós az űrbe. Most pedig, 49 évvel Tyereskova után Liu Yang 33 éves vadászpilóta, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg őrnagya, egy gyermek édesanyja szintén feljutott az űrbe.

A The Guardian szerint egyébként Liu Yangra azután figyeltek fel az űrhajósok válogatását végző szakemberek, hogy sikeres kényszerleszállást hajtott végre repülőjével, amikor egy madárral ütközve a vadászgépének szélvédőjét elborította a szárnyas vére.

A The Guardian tudósítása végig kiemeli Liu Yang, illetve a leendő kínai női űrhajósok szerepét. A tekintélyes brit napilap azt is hangsúlyozta, hogy a mostani űrküldetés újabb lépés az évtized végére felépítendő állandó kínai űrállomás megvalósítása felé vezető úton. A The Guardian arról is beszámol, hogy a három kínai űrhajósból kettő az űrmodulban fog tartózkodni, ahol tesztelik annak létfeltételeket biztosító rendszerét, a harmadik űrhajós viszont az űrkapszulában marad, az ő feladata az lesz, hogy a váratlan veszélyhelyzeteket oldja meg.

A The Guardian elemzésében emlékeztet arra is, hogy Kína korábban alig vett részt nemzetközi űrkutatási együttműködésekben. A Nemzetközi Űrállomás munkájából például az Egyesült Államok ellenkezése miatt maradt ki. Az utóbbi években azonban az Európai Űrügynökség jó kapcsolatokat épített ki Kínával, és 2011-ben már a Nasa vezetője, Charlie Bolden is azt mondta, hogy a Marsra indított misszió nagy valószínűséggel csak globális összefogással valósítható meg.

A Time Magazine tudósításában azt hangsúlyozza, hogy Kína a nyolcadik olyan ország, amely női űrhajóst küldött fel az űrbe.

A CNN Liu Yang női űrhajós kapcsán idézi azt a híres kínai közmondást, amelyet Wu Ping, Kína embert szállító űrprogramjának szóvivő asszonya is használt: „A nők tartják fenn az égbolt felét. Az embert hordozó űrhajók küldetése nem lehet teljes a nők részvétele nélkül." Érdekes, hogy a cikkhez írt kommentárok között olyanok is voltak, amelyek a kínai női űrhajós szépségét dicsérték. Befejezésül azonban mégsem egy ilyet idézünk, hanem egy olyan olvasói véleményt, amely messzebre tekint, nagyobb arányokban gondolkodik, ugyanakkor igencsak megfontolandó gondolat: „Kína remek munkát végzett, és nem is csak az űrtechnológia területén. De én azt hiszem, hogy az embert szállító űrhajók fellövése túlságosan költséges és veszélyes vállalkozás ahhoz, hogy egyetlen ország valósítsa me, főleg akkor, amikor fejlődő országról van szó, mint Kína esetében is. Nemzetközi együttműködésre van szükség az embert szállító űrhajók fellövéséhez. Ez az egyetlen helyes út az emberiség előtt, amellyel az űr felfedezését folytathatja" – áll a CNN honlapjára érkezett egyik olvasói véleményben.

(Írta/fordította: Hajnal László)