A Shenzhou-9 június 16-i indítása sikeresen végbement, a kínai médiát uralják az űrhajósokról szóló híradások. Ezen a misszión debütál az első kínai női űrhajós, Liu Yang, és az első kézi és automatikus dokkolásra is most kerül sor a kínai emberes űrrepülések történetében.

Ahhoz, hogy a mai eredmények megszülethessenek, nagyon hosszú utat kellett megtennie a kínai űrkutatásnak. Pedig mondhatnánk, hogy a rakétatechnika alapjait Kínában rakták le, hiszen itt találták fel a puskaport, és az első rakétának nevezhető szerkezeteket is itt készítették, sőt, állították hadrendbe az első millennium körül.

A kínai űrrepülés egyik legnagyobb alakja kétségkívül Qian Xuesen. Qian 1934-ben szerzett mérnöki diplomát Sanghajban, majd az amerikai MIT-n folytatta tanulmányait. Az MIT után a Caltech-en, azaz a California Institute of Technology-n folytatta doktori tanulmányait, az Egyesült Államokba maga is nemrég áttelepült Kármán Tódor szárnyai alatt. Ahogy mentora írta róla, „Harminchat évesen már vitathatatlanul egy olyan zseni volt, akinek munkája hatalmas mértékben lendítette előre a nagysebességű aerodinamikát és a sugárhajtást." Qian a második világháború után tagja volt annak a tudóscsoportnak, akik a náci Németország rakétatudósait hallgatták ki kutatási eredményeikről. Ahogy egy amerikai magazin Qianra emlékező összeállításában találóan megjegyezte, akkor még senki sem gondolta volna, hogy a kínai űrkutatás jövendő apja, Qian Xuesen hallgatja ki az amerikai űrprogram jövendő apját, Wernher von Braunt. Az akkoriban legfejlettebb technológiával rendelkező Németország tudósai Qian több elméletét is bizonyították és ültették át gyakorlatba. Ezekben az években Qian egy interkontinentális űrrepülő tervein dolgozott, amely végül az amerikai űrsiklókat is inspirálta.

Qian egyike volt a legnagyobb amerikai tudósoknak, 1949-ben rábízták a Caltech sugármeghajtást kutató központjának irányítását is. A rákövetkező évben vélt vagy valós kommunista kapcsolatai miatt eltiltották az akkor szigorúan titkosnak minősített kutatásaitól, és csak tanítással foglalkozhatott. Egy alkalommal még titkos információk csempészésével is meggyanúsították, de kiderült, hogy csak egy egyszerű logaritmikus tábláról volt szó. Öt évig tartott egyesült államokbeli meghurcolása, mielőtt a fiatal új Kínának sikerült elérnie, hogy Qian hazatérhessen.

Az általa Kínába hozott tudás csak von Braun amerikai alkalmazásával összemérhető. Quan nemcsak a nyilvánosan elérhető – ám csak a legképzettebbek számára érthető – tudományos eredményekkel volt tisztában, hanem belülről ismerte az amerikai – nem kis részben a náci Németország eredményeire épülő – elméleti kutatásokat is, hiszen ő maga is nagyban hozzájárult azokhoz. A Kínában hősnek kijáró tisztelettel köszöntött Quan végre visszatérhetett kutatásaihoz, és tudását hazája szolgálatába állíthatta.

Az űrkutatás a szovjet Szputnyik fellövése után indult meg Kínában. Mao Ce-tungot lenyűgözte a műhold és erősen szorgalmazta, hogy Kína is saját műholdat juttasson az űrbe. A terv egyik fő felelőse Quan Xuesen volt. A nagy ugrás előre évei alatt irrealisztikus határidőket szabtak a programnak, a remélt 1959-es fellövés elmaradt. Hiába volt néhány nagy alakja a kutatásoknak, mint például Quan, vagy a doktoriját a háború előtt Berlinben szerző, később a kínai műholdak atyjaként tisztelt Zhao Jiuzhang, hiányzott a speciális ipari háttér és a képzett szakembergárda – az anyagi források szűkösségéről már nem is beszélve.

Az első teljesen kínai tervezésű rakéta 1960-ban emelkedett a levegőbe, a műholdprogram részeként. A polgári ellenőrzés alatt álló program számára igencsak szűkös erőforrások álltak rendelkezésre. Az első rakéta főbb alkatrészeit két fiatal lány kézzel szerelte össze, az üzemanyagot egy biciklipumpa továbbította. Egyértelmű volt, hogy ilyen körülmények között beláthatatlanul hosszú időt vett volna igénybe egy megfelelő hordozórakéta kifejlesztése.

1964-ben került sor a Dongfeng-2, azaz „Keleti Szél 2" ballisztikus rakéta első sikeres tesztjére. A Dongfeng rakétákat az ötvenes évektől kezdve fejlesztették a katonai kutatóintézetekben. A Szovjetunió és Kína közötti technikai együttműködés kereteiben a SZU segítséget nyújtott a kínai ballisztikus rakéták fejlesztésében, az 550 km hatósugarú Dongfeng-1 pedig a szovjet R-2 rakéta licenszelt változata volt. Ezután a szovjet-kínai viszony hűvösebbé válásával a kínai kutatásoknak saját lábukra kellett állniuk, azonban az addig felhalmozott tudás nagyon értékesnek bizonyult.

Amikor egyértelművé vált, hogy a kínai katonai célú ballisztikus rakéták milyen magas színvonalat értek el, felvetődött azok használata az űrkutatás terén. 1968-ban vonták végül az űrkutatást katonai felügyelet alá, ami azzal az előnnyel is járt, hogy elérhetővé váltak az addig csak katonai célú rakéták és a hozzájuk kapcsolódó emberi és fizikai infrastruktúra. Így válhatott az 1958-ban létrehozott jiuquani kilövőállomás a kínai űrprogram részévé, ahonnan a Shenzhou-9 is indult.

1970. április 24-én ezt a Mao Ce-tungot éltető dalt hallhatták a rádióból szerte a világon. Ezt a dalt, amelynek címe A kelet vörös, az első kínai műhold sugározta, és találóan a dal címét adták a műhold neveként, így lett a neve Dongfanghong-1. Sajnálatos módon a műhold csak a dalt sugározta a földre, pedig eredetileg sok fejlett műszert szállított volna az első műholdnak szokatlanul nagy, száz kilogrammos szerkezet. Ennek oka ismét csak a szűkös határidő és költségvetés volt.

A második polgári célú műhold felbocsátására 1975-ig várni kellett, azonban röviddel a Dongfanghong-1 felbocsátása után egy kísérleti katonai műholdat is az űrbe juttattak. Az 1975-ben feljuttatott műhold már visszatérésre is képes volt, így értékes tudományos kísérletekre is mód nyílt.

A következő nagy lépés a geostacioner pályára állított műhold fellövése volt. A geostacioner pályán a műhold a Föld forgásával egyező irányban és sebességgel kering, így a földről szemlélve mindig azonos helyen marad. Ezáltal a műhold tökéletesen alkalmassá válik kommunikációs feladatok ellátására. A hetvenes évek közepére a geostacioner pályák már meglehetősen zsúfoltak voltak, a szabad helyek kiosztásáért a Nemzetközi Távközlési Unió felelt. Annak érdekében, hogy Kína biztosítsa maga számára az igényelt helyet, határos időn belül pályára kellett állítania műholdját. Egy ilyen művelethez szükséges technológia majdnem teljes egészében rendelkezésére állt a kínai szakembereknek, azonban a műhold maga nagyobb kihívást jelentett. A hetvenes évek végén, amikor az amerikai és kínai kormányzat között normalizálódott a viszony, felvetődött egy amerikai műhold megvásárlása. Végül a saját lábon állás mellett döntöttek, és a rohamtempójú munkának hála 1983 végére elkészült az új rakéta, a műhold, a kilövőállás, az irányítóközpont és a bázisállomások hálózata. A rakéta elkészítése különösen sok munkát igényelt, mert Ren Xinmin, a projekt felelőse ragaszkodott hozzá, hogy jelentősen továbbfejlesszék azt, pedig régebbi technikával is megoldható lett volna a feladat. A projekt során biztosra mentek: három rakétát és műholdat is előkészítettek, hogy biztosan pályára tudjanak állítani legalább egyet közülük. A sikeres kilövés 1984. április 8-án történt meg, a műholdat pedig 16-án már használatba is vették. Az új műhold, a Dongfanghong-2 tette lehetővé, hogy Kína messzi nyugati vidékein is élőben láthassák a Pekingből sugárzott televízióadásokat.

Kína már űrkutatásainak kezdeti szakaszaiban is többször tervbe vette az emberes űrutazást, azonban politikai és gazdasági okokból ezek nem válhattak valóra. A nyolcvanas évek közepétől kezdve azonban egyre erősödött Kína legnagyobb tudósainak lobbitevékenysége, hogy végre Kína is embert juttasson a világűrbe. A gazdasági helyzet javulásával az ország is egyre inkább megengedhette már magának ezt a drága beruházást, így végül a KKP PB Állandó Bizottsága 1992. szeptember 21-én hagyta jóvá a tervet, melynek végső célja egy űrállomás megépítése. Az elfogadás dátumára utalva a tervet 921-es Projekt néven szokták emlegetni. 1993-ban létrehozták a kínai űrkutatást a mai formájában összefogó szervezetet, az Országos Űrkutatási Hivatalt.

1999. november 20-án egy Hosszú Menetelés 2F rakéta hegyén emelkedett az űrbe a Shenzhou-1. Az űrhajó ekkor még személyzet nélkül, automatikusan repült, tesztelés céljából. Bár az első Shenzhou felbocsátása előtt több technikai probléma adódott, a lelkiismeretes tervezésnek és végrehajtásnak köszönhetően minden hibát időben észrevettek. Emiatt egy hónapot csúszott a Shenzhou első útja, azonban a szinte teljesen tökéletes repülés mindenkit kárpótolt.

Még három, személyzet nélküli Shenzhou felbocsátására került sor a következő években, a program nagyobb technikai akadályok vagy balesetek nélkül, gyors tempóban haladt előre. A Shenzhou-4-et már teljes mértékben úgy konfigurálták, mintha embert is szállítana, hogy minden egyes részletet utoljára is teszteljenek. Yang Liwei végül 2003. november 15-én, első kínaiként tökéletes űrrepülést hajtott végre a Föld körül. Ezzel Kína, a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok után a harmadik ország, amely önerőből képes volt embert juttatni az űrbe.

A 921-es projekt olajozottan halad előre. 2005-ben indították a Shenzhou-6 űrhajót, amely az első, több embert szállító kínai űrrepülés volt. 2008-ban a Shenzhou-7 legénysége végrehajtotta az első kínai űrsétát. 2011-ben a Shenzhou-8 dokkolt először az ugyanabban az évben felbocsátott Tiantang-1 űrlaboratóriummal. Most pedig a Shenzhou-9 végrehajtotta az első kézi dokkolást is a Tiantang-1-el, méghozzá emberes űrrepülés keretében.

A tervek szerint 2020-ra felépül a Föld körül keringő első kínai űrállomás, így a 921-es projekt néhány éven belül befejeződhet. Természetesen, már elkezdődött a következő nagy projekt előkészítése. A Kínai Holdkutató Program 2003-ban indult és jelenlegi célja, hogy elsajátítsa a Holdig való eljutás, az oda történő puha leszállás és a visszatérés műveleteit. A Chang'e 1 és 2 2007-ben és 2010-ben eljutottak a Holdig, pályára álltak körülötte és rengeteg értékes információt szereztek a Holdról. Következő lépésként a tervek szerint jövőre indul az első kínai holdjáró, amelyet később egy visszatérni is képes eszköz követ. A program vezetője, Ouyang Ziyuan nemrégiben tett nyilatkozata szerint, amennyiben nem adódnak váratlan, nagy komplikációk, 2017-re elhárul minden akadály egy emberes holdmisszió megkezdése elöl.

(Írta/fordította: Szabó Zoltán)