Ez Kína történetének egyetlen mauzóleuma, amelyben egy császár és egy uralkodó császárnő is nyugszik, és az egyetlen olyan síremlék, amelyet létezése ezer éve során egyszer sem fosztottak ki. A Qianling-sír a régészek és az egyszerű emberek érdeklődését is régóta izgatja, de az, hogy végezzenek-e ásatásokat a területen még mindig sok vita tárgyát képezi.

A Tang dinasztia (618-907) 18 császári sírja elszórva fekszik a közép-kínai Shaanxi tartományban. A Qianling-sír különlegességét az adja, hogy ebben a sírban nyugszik Gaozong császár (628-683), a dinasztia harmadik császára, és felesége, Wu Zetian, aki hét évvel férje halála után került trónra. Ő volt a kínai történelem egyetlen császárnője.

A síremlék építése, amely a Liangshan-hegy belsejében található, hozzávetőleg 70 km-re, északnyugatra a tartomány székhelyétől, Xi'antól, 684-ben kezdődött és 23 évvel később fejeződött be.

A Qianling-sír bejáratát 1958-ban véletlenül fedezte fel néhány helyi földműves, akik robbanószerekkel bányásztak követ egy út újjáépítéséhez.

A műemlék azért is különleges, mivel a királynő sírkövén semmilyen írott felirat sem található. A kőfaragók azért döntöttek így, mert ezzel akarták kifejezésre juttatni, hogy a császárnő olyan jelentős teljesítményt vitt véghez, amire már szavak sincsenek. 61 külföldi tisztviselő fej nélküli szobra áll őrt a sír előtt, a hegy lábánál.

Bármekkora csábítást is jelent, a sírt nem tárták fel azóta, hogy a földművesek rábukkantak.

„A jelenleg rendelkezésünkre álló technológia nem megfelelő, így kételkedünk abban, hogy szavatolni tudnánk a relikviák épségét, ha a sírt felnyitnánk," mondja Liu Qingzhu, a kínai társadalomtudományi akadémia archeológiai intézetének egykori igazgatója.

Liu szerint túl sok kérdés övezi a sír belsejét, többek között a benne található levegő összetételét, nedvességtartalmát és hőmérsékletét.

„Még ha csak egy aprócska lyukat fúrunk is, a kinti levegő elkerülhetetlenül bejut a sírba és azonnal megváltoztatja a relikviák környezetét. Ez árt a műkincseknek, amelyek hozzászoktak az állandó környezethez, amely ilyen hosszú időn át konzerválta őket," mondja Liu.

Shen Ruiwen, a Peking Egyetem régészprofesszora szintén ellenzi a terület feltárását, mivel szerinte néhány relikvia azonnal darabokra hullana, ha kitennék a külső környezet hatásainak. Több mint egy évtizeden át tanulmányozta a Tang dinasztia sírjait.

Shen szerint a Tang-dinasztia sírjainak elrendezését az akkori főváros, Chang'an (most Xi'an) inspirálta. A Qianling-sírral vette kezdetét a hagyomány, hogy a Tang-császárokat a központi Shaanxi tartomány hegyeinek belsejébe temessék.

Mikor kifejtette a fenntartásait bármiféle lehetséges feltárási tervvel kapcsolatban, Shen felidézte a Ming-dinasztia korából (1368 - 1644) származó Dingling-sír esetét. A Peking külvárosában található sír feltárását a legtöbb régész még ma is kudarcnak tartja.

„Csak akkor kezdünk ásni, ha a technológia készen áll," mondja Shen.

„Rengeteg óvintézkedést kell figyelembe venni a föld felett található, Tang-dinasztia korabeli műemlékek esetén, hát, még a földalattiakén," mondja Liu Xiangyang, aki már 25 éve a Qianling-mauzóleum kurátor-helyettese.

A Tang-dinasztia sírjai jellemzően nagy földterületen helyezkednek el. Emberek, oroszlánok, lovak és madarak kőszobrai veszik körül a temetkezési területet.

Shi Xingbang, Shaanxi taromány régészeti intézetének 90 éves archeológusa egyike azon keveseknek, akik a sír feltárása mellett vannak.

Mint a terület egyik kiválósága, aki vezető szerepet játszott a Shaanxi tartománybeli Famen-templom földalatti palotájának feltárásában, valami részt vett a Dingling-sír és más fontos projektek ásatásain is, Shi azt mondja, hogy felfedezése után nem sokkal megkezdődtek a Qianling-sír feltárásának előkészületei, és az évek során a szükséges technológiát is kifejlesztették.

Shi szerint a sír feltárása közben a fejlett gépek rögzíteni tudják, később pedig újra létrehozni a benti levegő minden vonatkozását egy mesterséges környezetben.

„Az a legfontosabb, hogy a relikviákat az eredetivel pontosan azonos környezetbe helyezzük," mondja Shi. Elmagyarázta, hogy az ember által létrehozott körülmények a legtöbb műtárgyat képesek épségben megőrizni, bár valószínűleg néhány már így is károsodott a föld alatt. Az ő álláspontja szerint nem technikai problémák hátráltatták a sír feltárását.

Miután a Dingling-sírt feltárták az ötvenes években, szigorodtak a hasonló projektekre vonatkozó irányelvek, és minden sírterület feltárására vonatkozó kérelmet a központi kormánynak kellett jóváhagynia.

Igazság szerint a Qianling-sír feltárását először engedélyezték, aztán elhalasztották a Dingling-sír és két másik temetkezési terület balul elsült feltárása miatt, és még ötévnyi kutatást és tervezést ütemeztek be, mielőtt az első ásónyomot megtehették volna a helyszínen.

„Aztán elkezdődött a kulturális forradalom (1966-76), ami persze minden sírfeltárásra vonatkozó tervet leállított," mondta sajnálkozva Shi.

Az archeológus szerint a kilencvenes években két nagy projektet javasoltak: a Shaanxi tartomány Huangling járásában található Huangdi Mauzóleum megépítését és a Qianling-sír feltárását. Az első projekt megvalósult, a második nem, mivel a tudósok nem tudtak dűlőre jutni, ami később befolyásolta a felsővezetők döntéseit is.

„A mi generációnknak nem szabad hasznot húznia őseink örökségéből," mondta Liu.

Azt is hozzátette, hogy jobb a műemlékeknek a föld alatt, ahol az esetleges háborúk és természeti katasztrófák nem árthatnak nekik.

„Épp ahogyan az egyszerű emberek sírjai a családok gyökereit jelképezik, úgy a császárok sírjai a nemzet gyökereit jelentik, a nemzet kulturális műkincsei, és a tartalmuknak örökké érintetlenül kellene maradni," mondja Liu.

Hozzátette, hogy egy jó ok sem jut az eszébe, amiért fel kellene tárni a Qianling-sírt, mivel szerinte az ilyesfajta törekvéseket az ismeretlen világok feltárására lenne szabad csak engedélyezni, nem a személyes hobbik vagy kíváncsiság kielégítésére.

Liu szerint a császárok sírjai olyan ősi kulturális anyagok lelőhelyei, amelyek még most is eleven kapcsolatban állnak a mai világgal. A legjobb kutatási célpontok, amikkel rendelkezünk. Emellett megújíthatatlan forrásokat rejtenek, ezért is értékelik olyan sokra a műtárgyakat.

„Semmi sem marad fenn örökké, de a mi küldetésünk az, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a kulturális relikviák életének a meghosszabbítására," mondja Liu kurátor, aki hozzátette, hogy éberen kell őrködnünk a kultúra felett, hogy az eljövendő nemzedékek is részesülhessenek a jótéteményeiben.

Azonban az archeológus Shi véleménye szerint azok, akik ellenzik a sír feltárását túl konzervatívak, már ami a műkincsek megóvását illeti. Szerinte a tárgyakat ki kell emelni a földből, hogy a világ megismerhesse történelmi jelentőségüket. Azt is hozzátette, hogy mekkora pocsékolás ezeket az értékeket örökre érintetlenül a földben hagyni.

„61 külföldi tisztviselő kőszobra fejezi ki hódolatát és tiszteletét a nagy Tang-birodalom előtt, ami azt mutatja, hogy a sír feltárása biztosan nem várt előnyökkel járna a mai Kína számára is," mondja Shi régi könyvekkel tömött kis irodájában.

A sírrablók több mint ezer éven át mindhiába próbálták megtalálni a Tang-sír bejáratát. Története során a sír 17 dokumentált, nagyszabású kifosztási kísérletet úszott meg.

Több mint 20 évvel a Tang-dinasztia bukása előtt Huang Chao hadúr 400 ezer katonát mozgósított, akik egy 40 méteres árkot ástak, kivájták gyakorlatilag a hegy felét, mégsem bukkantak a bejáratra.

A Tang-dinasztia összeomlása után egy másik hadúr, Wen Tao, kiásott több mint tíz Tang császári sírt. Úgy tartják, sok ősi sírt elpusztított. Elrendelte a Qianling-sír kifosztását is, több tízezer katonát fogadott fel, hogy ássanak a hegyen, ám a viharos időjárás elriasztotta és felhagyott a próbálkozással.

Legutóbb egy évszázada tettek kísérletet a Qianling kincseinek a megszerzésére, egy másik hadúr, Sun Lianzhong, de természetesen ő is kudarcot vallott.

A kitartó, sikertelen sírrablókat talán az a pletyka motiválta, hogy Lanting Xu eredeti kézirata, Wang Xizhi kalligráfus egyik legismertebb munkája, elkísérte Wu Zetiant végső nyughelyére.

A történelmi dokumentumok szerint Taizong, Gaozong császár apja imádta a kalligráfiát, olyannyira, hogy elrendelte, hogy mikor eltemetik, helyezzék a Lanting Xut a párnája alá. Azonban a beszámolók szerint a kéziratot nem találták meg Taizong mellett, mikor évekkel később kifosztották a sírját.

Gaozong és Wu Zetian uralkodásának ideje volt a Tang-dinasztia legvirágzóbb korszaka. A tudósok úgy vélik, a sírban hihetetlenül értékes relikviák rejtőznek immár ezer éve.

Ám Liu kurátor visszautasítja azt az állítást, miszerint 500 tonna műkincs lenne a földalatti palotában, mivel a relikviákat sosem a súlyuk alapján, hanem darabonként vagy csoportonként tartották számon.

„Tisztáznunk kell, hogy Wu Zetiant a császár feleségeként és királynéjaként, nem pedig császárnőként temették el," mondja Shen.

Shen úgy véli, hogy a Qianling-sír értékét felnagyíthatták a környezetében fellelt sok műkincs miatt. Szerinte az egész terület elrendezésében fellelhető bölcsesség a jelenben is visszhangot vet.

(Írta/fordította: Falucskai Violetta)