A halál a legnagyobb tabu a hagyományos kínai kultúrában. Még napjainkban is a legtöbb kínai rossz ómennek tart bármit, ami a halálhoz kapcsolódik, a koporsó látványától kezdve a 4-es számig, ami kínai nyelven si – és ugyanúgy hangzik, mint a halál szó. A hagyományos kínai kultúrában úgy tartották, ha valaki megérint egy holttestet, az balszerencsét hoz az egész családjára.

Azonban, a 48 éves Wang Changzai, a Hebei tartománybeli Renqiu egyik rendőrtisztje nem fél a halottaktól.

1998 óta Wang 19 ismeretlen holttest temetését fizette ki, akikért senki sem jelentkezett, nem volt sem családjuk, sem barátaik, akik állták volna a végtisztesség költségeit. Az is előfordult, hogy ő maga helyezte végső nyugalomra a halottakat.

Rendőrtisztként Wang sohasem gondolta volna, hogy valaha sírásó lesz.

Renqiu-ben, ahogy a legtöbb kínai városban, több tízezer vándormunkás él, akik elhagyták falusi otthonaikat, hogy másutt próbáljanak szerencsét. Sokuknak nincsenek társas kapcsolataik a városban, és nem ritka, hogy a rendőrség olyan halottakról kap értesítést, akik senkinek sem kellenek.

Általában a rendőrség kötelessége annyi, hogy felvegye a halottról létező összes személyes információt, aztán a holttestet a helyi civil ügyek irodájára bízza.

De Wang sosem fejezte be a munkáját addig, míg ő maga végső nyugalomra nem helyezte az ismeretlen elhunytakat.

„Mélyen megérint azoknak az elveszett lelkeknek a sorsa, akik magányosan haltak meg. Félek, hogy ezek a magányos lelkek képtelenek lesznek nyugalmat találni a másvilágon. Tennem kell valamit, hogy tisztelettel övezve és kényelemben hagyják maguk mögött ezt a világot," mondja Wang szomorúságtól rezgő hangon.

A hagyományos kínai felfogásban azok, akik egyedül halnak meg és nincs senki, aki eltemesse a holttestüket, nem léphetnek át a másvilágra, magányos, bolyongó kísértetek lesznek a túlvilágon, akik sosem találnak békére.

Hívő taoistaként Wang azt mondja, nem tudja tétlenül nézni, hogy még egy lélek magányosan távozzon ebből a világból.

Wang többnyire elveszett lelkeket, magányos idős embereket, a börtönből nemrég szabadult elítélteket és koldusokat kísér el utolsó útjára.

Egy hozzátartozók nélküli holttest eltemetése nem egyszerű feladat.

Wang először bejelenti a halálesetet a rendőrségen, felkéri a halottkémet, hogy állítsa ki a halotti bizonyítványt, utána pedig barátokat és hozzátartozókat keres a helyi tévéadó segítségével. Ha két héten belül senki sem jelentkezik a holttestért, Wang egy tömegsírba temeti el Renqiu külterületén.

A helyi szokások szerint azokat, akik holttestéért senki sem jelentkezett, nem hamvasztják el, hátha a rokonaik egy nap mégis megjelennek a maradványokért.

Új ruhákra, új szemfedőre, egy új gyékényre, tűzijátékra és füstölőre van szükség, és természetesen egy rövid búcsúceremóniára. A helyi szokások szerint Wang új ruhát, cipőt és kalapot ad a halottra, meggyújtja a tűzijátékot és füstölőket, mielőtt eltemeti.

Szinte teljesen egyedül állja a temetkezési költségeket. A háromezer jüanos fizetéséből legalább 30 ezer jüant költött már temetkezési szertartásokra az elmúlt évtizedekben.

„Ha egy nap a halottak rokonai eljönnek a holttestekért, és azt látják, hogy tisztelettel és tisztességesen temettük el őket, az nekik is egy kis vigaszt nyújthat," mondja mosolyogva a kínai léptékkel nézve hihetetlenül magas, 192 centis rendőrtiszt.

Wang azt mondja, nem emberségesebb vagy nemesebb másoknál. Szédül és forog a gyomra, mikor eltemeti a már durva oszlásnak indult tetemeket, de egy belső hang minduntalan arra ösztönzi, hogy segítsen az elhunytaknak belépni egy új élet körforgásába.

A hozzátartozók nélküli holttestek eltemetése az élők hitvallása, mondja ő.

„A holttestek tiszteletteljes nyugalomra helyezése azt mutatja, hogy van még szeretet a világon. Az élő embereknek is reményt adhat, ha tudják, még a hozzátartozók nélküli halottakról is gondoskodik valaki," mondja Wang.

Ha valaki jót cselekszik, az nem feltétlen számíthat jóra cserébe. Wang maga is elismeri, hogy rengeteg félreértéssel találkozott és gúnyos megjegyzést kapott.

Néhányan megkérdőjelezték Wang szándékait. Mások azt mondták, Wang csak a hírnévre és előléptetésre hajt.

„Hogy csinálhatna bárki ilyesmit több mint másfél évtizeden át, ha nem pusztán a jó szándék vezérli?" teszi fel szemrehányóan a kérdést a kétkedőknek Liu Wenping, egy helyi újságíró, aki először beszámolt Wang történetéről.

A halottak eltemetése halálra rémiszti a legtöbb kínait. Egy helyi tehetős férfi egyszer nyíltan Wang szemébe mondta, hogy ő nem tenné meg még több millió jüanért sem.

Wang magányos farkas. Pár ismerőse gúnyosan megkérdezte: „A normális emberek próbálják távol tartani magukat a holttestektől. Nem félsz, hogy megfertőz a balszerencse, miután eltemeted őket?"

Mikor először elkezdett a halottak nyugalomra helyezésével foglalkozni, Wang elment a helyi civil ügyek hivatalába és megpróbálta visszaigényelni a költségei egy kis részét. Azonban ott letorkolta egy tisztviselő, aki azon méltatlankodott, hogy túl sok pénzt költ a halottak eltemetésére és elutasította a kérelmét.

Mikor egy erősen oszlásnak indult holttestet temettek 2006-ban, a két sírásó nem bírta elviselni a maró bűzt és kereket oldott. Végül Wang teljesen egyedül öltöztette fel és temette el a halott férfit.

Egy közeli étterem tulajdonosa nem volt hajlandó kiszolgálni, miután megtudta, hogy Wang milyen kapcsolatba kerül a holttestekkel.

Neki azonban a ridegség sem szegi kedvét. Ehelyett azt mondja, azért gondoskodik a halottakról, hogy ezzel reményt adjon az élőknek.

Wang azt mondja, melegszívű édesanyja hatása mindez.

Mikor Wang még nagyon kicsi volt, édesanyja az egyedüli ennivalót a háznál, egy tálka zabkását, adta oda egy öreg koldusnak, aki ételért kopogtatott az ajtajukon a hatvanas évek elején, az éhínség éveiben, mikor a legtöbb kínai számára az étel még az aranynál is többet ért.

„Mikor fiatal voltam, nem értettem, miért tette ezt az anyám, de most már értem: nagyon boldoggá teszi az embert, ha másokon segít," mondja Wang. A halottak eltemetésén kívül Wang szinte mindenkin segít, aki a segítségét kéri. Pénzzel támogatja az időseket és gondoskodik a szükségleteikről, öt kitett csecsemőt mentett meg, köztük egyet, aki örökletes szívbetegségben szenved, és akinek az orvosi ellátását még mindig fizeti, és pénzt ad a koldusoknak.

Az irodájának falán két táblácska lóg az „erényeket gyűjteni" kínai írásjegyeivel. Egy szerzetes ajándékozta őket neki, aki hallott Wang jócselekedeteiről.

„A saját lelkiismeretem szavát követem. Az ember nem tehet jót, ha érdekből cselekszik," mondja a rendőrtiszt.

(Írta/fordította: Falucska Violetta)