Az elmúlt időszakban Kína kereskedelmi vitái a fejlett országokkal újabb területtel bővültek: a ritkaföldfémekkel. Idén márciusban az EU, Japán és az Egyesült Államok panasszal fordultak a WTO-hoz Kína exportkorlátozásai miatt. Mint a legtöbb nemzetközi vita, ez a kérdés sem olyan egyszerű, mint amilyennek első látásra tűnik. Mai adásunkban igyekszünk körbejárni a problémát.

Mik is a ritkaföldfémek? Ez a 17 kémiai elemből álló csoport olyan fémeket tartalmaz, mint a neodímium, amely a világ legerősebb mágneses tulajdonságokkal rendelkező anyaga, vagy a lantán. Utóbbi nélkülözhetetlen a modern akkumulátorok előállításában, előbbi pedig egy sor csúcstechnológiás termék előállításához szükséges, mint például a memóriachipek vagy az érintőkijelzők. Nevükkel ellentétben ezek az elemek nem számítanak ritkának a Földön, azonban kevés helyen található meg aránylag magas koncentrációban, ásványi formában. Kitermelésük pedig csakis ásványi formájukban lehet gazdaságos. Ma becslések szerint Kína rendelkezik a Föld ismert ritkaföldfém-tartalékainak 20-40%-ával, az Egyesült Államok és Oroszország együttesen is hasonló vagy nagyobb mennyiséggel rendelkeznek. A témáról az Államtanács által készíttetett fehér könyv megállapításai szerint ma a világ ismert tartalékainak 23%-át birtokolja Kína, míg a kitermelés több mint 90%-áért felelős. Hogyan alakulhatott ki ez a helyzet? Rádiónk erről Jack Liftont, az amerikai Technology Metals Research kutatóintézet alapító tagját kérdezte.

„Igazság szerint, ha visszatekintünk 25 évvel korábbra, akkor az Egyesült Államok adta a világ ritkaföldfém-kitermelésének 65%-át, míg Kína egy kis részt, néhány százalékot adott. Azonban az elmúlt 25 évben Kína előnnyel rendelkezett a többi kitermelő országhoz viszonyítva, ez pedig az alacsony költségű technikusokban és létesítményekben jelentkezett. Egy fals kép él nyugaton ezzel kapcsolatban, úgy gondolják, hogy az előnyt az olcsó kínai fizikai munkaerő jelentette. Az olcsó fizikai munkaerő nem tudja ezt az előnyt biztosítani, itt a képzett technikai szakemberekről van szó. A másik dolog, hogy Kína rendelkezik egy feltárási helyszínnel Belső-Mongóliában, és ugye Kína rendelkezik a világkészletek 23%-ával, de a Baotou régió a bolygó legnagyobb ritkaföldfém-lelőhelye. Tehát a ritkaföldfém-kitermelés egy nagyjából 15 éves időkeret alatt került át teljesen Kínába, kb. 25 évvel ezelőttől 10 évvel ezelőttig."

A Kínából származó ritkaföldfémek olcsóságának alapvetően három oka van. A technikai személyzet relatíve alacsony költségei mellett óriási előnyt jelent, hogy Belső-Mongóliában, Baotou környékén nagy koncentrációban fordulnak elő ritkaföldfémek, ráadásul a felszínhez közel, így sokkal kevesebb földet kell megmozgatni, mint más helyeken. Itt sokmillió tonna megmozgatásáról van szó, tehát a megtakarított költségek óriásiak. Kína déli, délnyugati részén pedig találhatók olyan lelőhelyek, ahol a ritkaföldfémek körül nincsenek sugárzó elemek, mint ahogy a legtöbb esetben, így feldolgozásuk válik sokkal olcsóbbá. A kínai ritkaföldfémek olcsóságának harmadik, talán legfontosabb oka a környezetvédelem elhanyagolása.

A környezetvédelmi megfontolások pedig ma már elengedhetetlenek a bányászati iparban. A ritkaföldfémek kitermelése és finomítása óriási környezeti károkkal jár. Korábbi műsorunkban is megemlítettük Yuan Dapeng esetét, aki a Jiangxi tartománybeli Longnanban él és gazdálkodik. Miután megnyitották a falu környékén a bányát, a folyó vize, amivel korábban földjét öntözte, alkalmatlanná vált erre, még a halak és rákok is kipusztultak belőle. A szennyezés miatt földjének termése töredékére esett. A helyi kutak is szennyezettek, a falusiak kénytelenek a szomszéd faluból hordani az ivóvizet.

A bányák mellett hatalmas tározókat és ülepítőket hoznak létre, amelyekben a ritkaföldfémek kinyeréséhez használt anyagokat tárolják. Ezek az anyagok akár kis mennyiségben is nagy károkat okozhatnak, nemritkán pedig radioaktívak is. A ritkaföldfémek önmagukban nem radioaktívak, azonban néhány különleges lelőhelytől eltekintve radioaktív elemekkel, mint például urániummal és tóriummal együtt fordulnak elő.

További problémát jelent a bányászati szektor elaprózottsága. A sok kis piaci szereplő nem képes önmagában elvégezni a szükséges környezetvédelmi beruházásokat. Erről Liu Baocheng, a pekingi Külgazdasági és Külkereskedelmi Egyetem professzora elmondta:

„A pénz, amit az ilyen durva kitermelés melletti exportból keresünk, aligha kompenzálhatja a környezet helyreállításának költségét. Eközben pedig a kis cégeknek nincs meg az alapvető környezetvédelmi és egészségügyi tudásuk sem, így a munkásokat könnyen sugárzás érheti a ritkaföldfémek által. Ezért legfőbb ideje, hogy Kína megfelelő környezetvédelmi és egészségügyi normákat állítson fel, és hogy közben előmozdítsa a bányavállalatok konszolidációs folyamatát."

A környezetszennyezés nemcsak a kisebb bányák esetében jelent nagy problémát, de a legnagyobb lelőhelyen, Baotounál is óriásiak a károk. A bánya környékén teljesen kihalt a növényzet, ellehetetlenült a mezőgazdaság, így az ott élő gazdákat ki kellett telepíteni. Körükben erős hajhullásról és fogaik elvesztéséről is érkeztek hírek.

Ilyen környezeti károk mellett nem csoda, hogy más országok örömmel mondtak le saját lelőhelyeik kiaknázásáról, főleg, ha Kínából töredék áron tudtak ahhoz hozzájutni. De hogyan is eshettek ilyen mélybe az árak korábban? A választ a bányászati szektor elaprózottságában találhatjuk meg. A laza környezetvédelmi szabályozás és még lazább betartatása mellett a sok kis bányacég gyilkos árversenyt folytatott egymással. Az állam kevés figyelmet fordított a nyersanyagok és a környezet védelmére egészen a legutóbbi időkig. Ugyanakkor, a készletek gyors kitermelése hosszútávon sem érdeke az országnak. A Xinhua jelentése szerint a baotou-i lelőhely ritkaföldfémeinek kétharmadát már kitermelték, országos szinten az elmúlt 13 évben pedig az ásványi vagyon 27%-át termelték ki. Ha ilyen ütemben termeli ki Kína ritkaföldfémvagyonát, néhány évtizeden belül importra szorulhat, arról már nem is beszélve, hogy még a mostani, magasabb árak mellett is elkótyavetyélésnek tűnik azok eladása.

Az elharapódzott illegális bányászat is óriási károkat okoz, elsősorban az ország déli részében. Guangdongban, azaz Kanton tartományban bizonyos területeken a bányászathoz nem kell semmi más, mint kézi szerszámok és esetleg egy traktor. A felszín-közeli lelőhelyek kiaknázása első látásra mindenki érdeke. A helyi parasztok bérbe adják földjüket, így ők nem felelősek az illegális bányászatért papíron. A hegyek között nehéz megtalálni az elszórt, kis illegális bányákat, azon kívül a helyi hivatalnokok és érdekcsoportok sem mindig érdekeltek ebben, hiszen ők is osztoznak a profitban. A profit pedig meglehetősen nagy: nagyságrendjét a drogcsempészéshez hasonlítják, ami halálbüntetéssel sújtható, míg illegális bányászatért csak néhány évet kell börtönben tölteni, ha egyáltalán elkapják az illetőt. Az illegális bányászat leghatékonyabban a hivatalos bányatársaságok megjelenésével lenne megelőzhető, azonban számukra a területen túlságosan elszórva és kis mennyiségben találhatóak meg az értékes ásványok. Az illegális bányászat és export riasztó méreteket ölt: az elmúlt évek hivatalos kínai exportstatisztikái és a főbb importőrök összesített importstatisztikái között kétszeres különbség mutatkozik.

A világban mindeközben meredeken emelkedik a ritkaföldfémek iránti kereslet. Kína az új bányászati engedélyek kiadásának szüneteltetésével, a bányaipari konszolidációval és az exportkvóták visszafogásával igyekszik korlátokat szabni a további környezetkárosításnak és a nemzeti vagyon pazarlásának. Mindezek együttesen hajtják felfelé e nyersanyagok árát. Jack Lifton erről elmondta:

„A költségek emelkednek Kínában, így akadtak olyan emberek Kínán kívül, akik úgy gondolják, hogy versenyképesek tudnak lenni. Így egy sor projekt van megvalósítási fázisban, igazából egy projekt már termel is, ez az eredeti nagy amerikai ritkaföldfém művek Dél-Kaliforniában. Most korlátozottan termelnek, és remélik hogy hamarosan teljes gőzzel működhetnek. Van egy másik nagy bánya Ausztráliában, amely nyersanyagait remélhetőleg Malajziában fogják feldolgozni. Tehát az Egyesült Államok esetében a ritkaföldfémipar újraszületőben van, míg Ausztrália esetében épp most hozzák létre. Ugyanakkor ma még a világ legnagyobb szállítója, kb. 90%-al Kína, de ami még fontosabb, hogy Kína használja fel a ritkaföldfémek kb. 80%-át. Úgy gondolom, hogy Kína exportálja a ritkaföldfémeket tartalmazó termékek felét, tehát kész termékeket exportál, amelyek a termelési lánc későbbi szakaszában vannak és hozzáadott értéket tartalmaznak, tehát nem csak nyersanyagokról beszélünk már. Míg nyugati cégek Kína nyersanyag eladásával próbálnak konkurálni, addig figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy ma már Kína egy high-tech beszállító, hozzáadott értékkel. Én úgy gondolom, hogy Kína továbbra is domináns marad ezen a piacon egy ideig, ennek az évtizednek a nagy részében biztosan."

A kérdést tovább bonyolítja, hogy a ritkaföldfémek elengedhetetlenek a fejlett katonai eszközök előállításában. Ezért az Egyesült Államokban nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel a Kínától való függés, a kaliforniai bánya újranyitása is leginkább nemzetbiztonsági kérdés volt.

Liu Baocheng véleménye szerint Kína elmarasztalása várható a WTO vitában, így az exportkvóták fennmaradása erősen kérdéses.

Kínának tovább kell keresnie a megoldást, amellyel megóvhatja nemzeti vagyonát és természeti környezetét, miközben teljesíti WTO kötelezettségeit és saját, ritkaföldfémektől függő iparágainak érdekeit is szem előtt tartja. A megoldás biztosan nem lesz egyszerű.

(Írta/fordította: Szabó Zoltán)