Shen Xiuyi és a férje a kínai szülők többségével ellentétben nem várja izgatottan az őszközép ünnepet, a sárkánycsónak ünnepet vagy a holdújévet. Ezek az ünnepek ugyanis Kínában a családi összejövetel ünnepei. Az elfoglalt, idejük nagy részét kemény és/vagy hosszú ideig tartó munkával töltő gyerekek azonban az említett ünnepeken igyekeznek visszatérni a szülői házhoz, hogy legalább az év néhány napján együtt lehessen a család.

Az 55 éves Shen és férje számára azonban a családi összejövetelnek ezek az ünnepei semmiben sem különböznek a többi ünneptől. Hacsak szívük gyógyíthatatlan fájdalmában nem. Magányosnak és vigasztalhatatlannak érzik egyébként az év többi részében is magukat.

„Mióta 3 évvel ezelőtt meghalt a lányom, azóta félek az ünnepektől. Az ünnepek a teljes családok boldogságáról szólnak, és számomra nagy fájdalommal járnak. A jövőmmel kapcsolatos félelmeim is intenzívebbek ezeken az ünnepeken" – mondta a Xinhua hírügynökségnek adott interjújában a kelet-kínai Hangzhouban élő Shen Xiuyi, és közben vállai rázkódtak a zokogástól.

Shen hatalmas szenvedésen megy keresztül, mióta elveszítette egyetlen gyermekét, különösen, hogy már jócskán benne járnak a korban, és egyre gyakrabban, egyre több területen lenne szükségük segítségre.

Az 1980-as években vezették be Kínában a családtervezési politikát, amely szerint családonként csak egy gyermek ajánlott és engedélyezett. A néhány változtatással jelenleg is érvényben levő politika által meghatározott első generáció ezekben az években lett és lesz időskorú.

A kelet-kínai Shandong tartomány Linyi városában élő 56 éves Zhang Caixia egyedül nevelte a lányát. Zhang Caixia helyzete a hangzhoui házaspárénál is nehezebbé vált, amikor az idei tavaszünnep idején a 28 esztendős lánya öngyilkos lett.

Zhang fájdalma az öngyilkosság után határtalan volt. Úgy érezte, hogy életének egyetlen reményét veszítette el.

„Senki nem beszélget és senki nem törődik többé velem. Ha pedig meghalok, akkor senki sem fogja látogatni a síromat" – mondta Zhang Caixia.

Számos hasonló történetet lehetne említeni, de nem is kell az ilyen szélsőséges példákat sorolni, anélkül is sok egyetlen gyermeket felnevelt családot érint a probléma Kínában: ki fog segíteni az idősödő szülőknek, ha az egyetlen gyerek erre nem képes vagy nem hajlandó.

A Zhejiang tartományi Ge Wei ennek a kérdésnek a szakértője. Ge Wei elmondta, hogy az utóbbi években egyre több időskorú kezd aggódni a jövője miatt.

„Nekem magamnak is csak egyetlen gyermekem van, úgyhogy teljesen megértem aggodalmukat. Az egyetlen gyermeket vállalt családoknak viszonylag nagy az esélyük, hogy senki nem fog majd velük törődni életük utolsó szakaszában" – mondta a 60-as éveiben járó Ge Wei.

Számos példa van arra, hogy az egyetlen gyerek túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy törődjön a szüleivel. Néha ehhez a szándék is hiányzik, máskor egyszerűen csak nem érzik át szüleik magányát. A fiatalokra egyébként is hatalmas társadalmi nyomás nehezedik. És akkor még nem is említettük a baleseteket, a betegségeket, amelyek szintén sok fiatal életét követelik.

A hagyományos kínai felfogás szerint a fiatalok feladata gondoskodni idős szüleikről. Csakhogy a családi struktúrák felbomlása miatt ez a nézet is átalakuláson megy keresztül.

„Az anyósomnak kilenc gyereke volt, úgyhogy amikor az anyósom megbetegedett, a kilenc gyerek egymást felváltva ápolta és gondoskodott róla. Ma azonban ez már kivitelezhetetlen, hiszen a családok megváltoztak. A kínai családok többsége ma már a négy-kettő-egy képlet szerint szerveződik, azaz négy idős (a négy nagyszülő), két felnőtt (férj és feleség) és egy gyerek van a családokban" – mondta Ge Wei.

Ez a „4-2-1" struktúra a családtervezési politikának az eredménye. A családtervezési politikát az 1980-as években vezették be Kínában, hogy az 1950-es években felgyorsuló népszaporulatot kezelhető keretek között tartsák.

A családtervezési politika következtében a családok mérete csökkent, amivel párhuzamosan a fiataloknak egyre nagyobb terhet jelent az idősekről történő gondoskodás. Az idősek ellátása ezért ma már Kínában sem hárulhat kizárólag a gyermekekre, abból az ország társadalombiztosításának, nyugdíjrendszerének is ki kell vennie a részét.

Kínában a Nemzeti Népességi és Családtervezési Bizottság 2007-ben hozta nyilvánosságra az adatot, miszerint akkoriban az országban élő egykék száma 90 millió körül volt. A szakértők szerint mára ez a szám meghaladta a 100 milliót.

Hivatalos statisztikai adat eddig még nem látott napvilágot arról, hogy hány olyan család van Kínában, amelyben az egyetlen gyermek elhunyt vagy nyomorékká vált. A Guangzhou Ribao egy májusi cikkében azonban arra a következtetésre jutott, hogy legkevesebb 1 milliós nagyságrenddel kell számolni.

Shen is azok közé az anyák közé tartozik, akik már túl idősek ahhoz, hogy ismét gyermekük születhessen.

„Nem akarom a fájdalmamért az »egy gyerek politikát« okolni, mivel mindenkinek ugyanolyan fájdalma van, aki elveszíti a gyermekét. Azt viszont nagyon is remélem, hogy a kormány több figyelmet szentel az olyan balszerencsés családoknak, mint amilyen a mienk" – mondta Shen Xiuyi.

Sokan gondolkodnak ugyanígy. A balszerencsés kínai családok közül már sokan próbáltak meg különböző csatornákon, így például az interneten keresztül segítséget kapni a központi kormányzattól. Ezek a családok azt is szeretnék, ha a kormány platformot teremtene számukra, ahol megbeszélhetnék problémáikat a hasonló helyzetbe jutott családokkal, sőt még segíthetnék is egymást.

Ráadásul a kínai törvények is mellettük állnak, hiszen a lakossági és családtervezési törvény a helyi kormányzatok feladatául szabja, hogy segítséget nyújtsanak az olyan családoknak, amelyekben az egyetlen gyermek elhunyt vagy nyomorékká vált. 2007-ben törvény erejű rendeletet is hoztak az ilyen családoknak nyújtandó segítségről. 2008-ban pedig az egész országban be is vezették a rendelet alkalmazását.

A szabályzó kimondja, hogy azok a szülők, akik 49 évesek, vagy annál idősebbek, bizonyos összegű havi anyagi támogatásra jogosultak, ha a családjuk egyetlen gyermeke meghalt, illetve ha az egyetlen gyermek nyomorék.

„A férjem és én havonta fejenként 200 jüan (31 amerikai dollár) támogatást kapunk, miután benyújtottuk kérelmünket a segítségért. Ugyanakkor sok olyan család is van, amelyek nem tudják, hogy kérhetnek a kormánytól anyagi támogatást" – mondta Shen.

A pénzbeli segítség mellett még fontosabb, hogy az egyetlen gyermeküket elvesztett szülők lelki fájdalmát is lehessen enyhíteni. Erre nyújt lehetőséget az internet, ahol a hasonló helyzetben levő családok könnyen egymásra találnak, és megosztják egymással tapasztalataikat. Még az is megtörtént, hogy amikor a kelet-kínai Wuxi városban tavaly az egyik gyermekét elvesztett anya rákos lett, az ország több pontjáról is érkeztek hozzá interneten szerzett ismerősei közül.

A családtervezési politikának tulajdonítható, hogy az 1982-es 2,09 százalékos népességnövekedési ütem 2010-re 0,57 százalékra csökkent Kínában. Ugyanakkor a születések számának visszaesése miatt a kínai társadalom egyre inkább elöregedőben van. Már jelenleg is 177 millió kínai, az összlakosság 13,26 százaléka 60 éves vagy annál idősebb.

(Írta/fordította: Hajnal László)