Július 19-e és 22-e között Pekingben tartották a Kínai Játék és Animációs Oktatási Expót. A nem hivatalos nevén Gyerekmóka Expónak nevezett kiállítás a maga nemében a legnagyobb Kínában. Ez ugyanis az egyetlen játékkiállítás, amely egyszerre szól a gyerekeknek, a családoknak és a forgalmazóknak, a témája pedig a játék és az oktatás volt. A gyerekek, de a család többi tagja is játékosan tanultak, illetve tanulva játszottak az expón. A jól megszervezett, gyakran interaktív eseményen a rendezők arra is ügyeltek, hogy a szülők és a gyerekek jobban megértsék a játékokat és a játék jelentését, fontosságát, valamint a mögöttük levő titkokat.

Minderre szükség is van, hiszen másként nemigen lehet megérteni, hogyan lehet egyszerre igaz az alábbi két, egymásnak ellentmondó kijelentés: gyorsan fejlődik Kína játékpiaca, illetve másik oldalról: a kínai játékgyártók nehézségekkel küzdenek. Nézzünk mindkét kijelentés mögé, hogy jobban megértsük a játékpiac bonyolultságát!

Gyorsan fejlődik Kína játékpiaca

Kína játékpiaca, illetve a gyermekeknek szánt termékek piaca egyaránt gyors ütemben fejlődik, és nagy vonzerőt jelent a nemzetközi piac számára is, mondta Liang Mei, a Kínai Játék és Gyerektermékek Egyesületének vezérigazgató-helyettese.

2010-ben például az ország áruházainak 85 százalékában nőtt a játékok eladása az előző évihez képest.

A piacot jól ismerők szerint Kínában 220 millió 14 év alatti gyermek van. Ők a játékok és a fiataloknak szánt termékek legnagyobb fogyasztói.

„A hatalmas kínai piac jó lehetőségeket teremt a nemzetközi márkáknak a fogyasztók kegyeiért folyó versenyhez történő csatlakozásra" – mondta Liang Mei, aki szerint 2011-ben a nagy világmárkák 49 százalékkal növelték kínai eladásaikat.

A kínai piacon jelen lévő világmárkák az Egyesült Államokból, Németországból, Franciaországból, Nagy-Britanniából, Japánból, Olaszországból, Dél-Koreából, Dániából, Svédországból érkeznek, és olyan márkaneveket találunk köztük, mint a Chicco, a Philips Avent, a Bandai, a Hasbro, a Takara Tommy, az MGA, a Sylvanian Families, a Piko és a Siku.

A játékokról alkotott képünk egyébként az utóbbi időben radikális változáson ment keresztül. Régen a játékoknak csak az volt a szerepük, hogy megnyugtassák a gyerekeket, de amúgy arctalan, jellegtelen eszközök voltak csak. A modern tudomány és technológia fejlődésével azonban ez megváltozott. A mai játékokban sokszor már a legújabb technológiai eredményeket is hasznosítják, így például a hangfelismerési, rádiófrekvenciás, vagy éppenséggel az infravörös adatátviteli technológiákat. Az eredmény pedig? Az intelligens játékok megjelenése. Az ilyen intelligens játékok előállításához már jobban képzett munkaerőre van szükség, mint a hagyományos játékokéhoz. Ráadásul fejlett beszállítói bázisra is szükség van a gyártáshoz, ezért Kína nagy előnnyel indul a játékgyártók versenyében. Viszonylag alacsonyak ugyanis a munkabérek, a munkások ugyanakkor képzettek és a beszállítói lánc is rendelkezésre áll az országban.

A hatalmas kínai belső piac szerepét pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egyébként furcsa módon a kínai családtervezési politikának is sokat köszönhetnek a játékgyártók. Azt gondolnánk, hogy ez éppen ellenkezőleg igaz, hiszen kevesebb gyerek születik Kínában, mint amennyi akkor születne, ha nem lenne érvényben a szigorú „egy gyerek" politika. Csakhogy ha sok gyerek van egy családban, akkor jóval kevesebb pénz jut egyre. Ha viszont csak egyetlen gyerek van, akkor a büszke szülők és a büszkeségben egymással is rivalizáló nagyszülők mindent megtesznek azért az egyetlen trónörökösért. Ez nemcsak a játékokra érvényes természetesen, hanem az élelmiszerekre, ruházkodásra, oktatásra, tulajdonképpen mindenre. De jelen témánk szempontjából az a legfontosabb, hogy a kínai családok egyre több pénzt fordítanak az egyre szofisztikáltabb játékok megvásárlására.

Egyébként évente 20 millió gyerek születik Kínában, ahol a 15. évet be nem töltöttek száma még így, a családtervezési politika mellett is tekintélyt parancsoló: 380 millió.

De akkor hogyan lehetséges, hogy a másik kijelentés is igaz, miszerint: A kínai játékgyártók nehézségekkel küzdenek.

Nos, a kínai játékgyártókra is nehéz időszak vár. A működési feltételeik egyre nehezebbé válnak. Egyrészt a jól ismert európai és amerikai gazdasági nehézségek miatt a külföldi piac visszaesett, ugyanakkor az előállítási költségek és a munkaerő költségei is egyre emelkednek Kínában.

Kínában a Kínai Játék és Animációs Oktatási Expón kívül is számos játékkiállítást tartanak számon. A világ legnagyobb játékvására a Nürnbergi Nemzetközi Játékvásár. A második legnagyobb azonban már kínai, az a Hongkongi Játékvásár.

De bármelyik játékvásárra, játékexpóra is megyünk el, a kötelező optimizmuson túl a szakmai beszélgetéseken az iparág vezetői valahol az óvatosság és a pesszimizmus között egyensúlyoznak. Ha a számadatokat megnézzük, akkor könnyen megérthetjük, hogy miért. Az NPD Group piackutató intézet felmérése szerint tavaly a világ játékpiaca mindössze 1 százalékkal nőtt, és az idei kínai piaci növekedést is mindössze 1 százalékosra teszik. A kínai játékgyártók ugyanakkor a munkaerőhiány miatt 15-20 százalékkal kénytelenek éves szinten emelni a béreket. Ez azt jelenti, hogy a kínai játékgyártók már annak is örülnek, hogy az elmúlt évek 20 százalékos béremelése után idén várhatóan „csak" 15 százalékos béremelés várható az iparágban.

De ez még nem minden. Tavaly a jüan 5 százalékkal erősödött az amerikai dollárral szemben, ami a gyárak termelési költségeit 3 százalékkal növelte. A játékok előállítási költségei is folyamatosan emelkednek. A játékgyártás során felhasznált nyersanyagok, például a műanyagok, fémek és textíliák ára is nőtt tavaly.

„2011 katasztrofális év volt a játékipar számára. Különösen a tavalyi első félév volt hihetetlenül rossz" – mondta Lawrence Chan, a hongkongi központú műanyagjáték-gyártó, a Wynnewood Corp. elnök-vezérigazgatója.

Hongkong a világ második legnagyobb játékexportőre, és a szárazföldi Kínával együtt egyes felmérések szerint a világ játékainak 70 százalékát állítja elő.

A játékgyártók próbálják meggyőzni a játékmárkák tulajdonosait, hogy fogadják el a nagyobb termelési költségeket, cserében biztosítva lesz a játékok korábbi minősége. Csakhogy ez nem nagyon működik a legnagyobb világmárkák esetében, akik inkább szétnéznek Ázsia fejletlenebb régióban, hogy oda költöztessék át a termelést. Jane Zimmy, az NPD Group piackutató intézet elemzője ugyanakkor azt mondta, nem tartja valószínűnek, hogy sok termelő kivonulna Kínából, még akkor sem, ha emelkednek a költségek.

A gyártók és a márkatulajdonosok között tehát várhatók még összecsapások, de nem túl kedvező a helyzet a terjesztők háza táján sem. Velük sem lehet ugyanis a magasabb költségeket elfogadtatni. Az eladók ugyanis a lanyhuló üzletmenet közepette semmiképpen sem akarnak árat emelni. Az emelkedő költségeket tehát a gyártóknak kell lenyelniük. Azoknak a játékgyártóknak, akikre a másik oldalról is nagy nyomás nehezedik, mindenki azt követeli ugyanis tőlük, hogy bánjanak jobban alkalmazottaikkal, fejlesszék igazgatási rendszerüket és költsenek többet a termelés automatizálására.

Hogy akkor mi a megoldás? Nyilván nincsen egyetlen megoldás, de az bizonyos, hogy a válságból kivezető valamennyi megoldásban szerepet kap az innováció.

Egyértelműen az innovációt tartják a játékgyártók a továbblépéshez, de már a túléléshez is a legfontosabb eszköznek. Kína játékpiaca már belépett az intenzív piaci verseny időszakába, márpedig ebben a helyzetben csak az innováció segítségével lehet a vetélytársak elé kerülni.

A hagyományos játékokkal ellentétben a modern játékok tervezésénél már figyelembe veszik és hasznosítják a legújabb tudományos eredményeket, például a gyerekek fizikai és mentális fejlődésének állapotát. Egy-egy újabb játék kialakításán több tudományterületről érkezett tudósok vesznek részt. Az ő szakértelmük a biztosíték arra, hogy a mindenkori gyerekek megtalálják maguknak a mindenkori kedvenc játékukat.

(Írta/fordította: Hajnal László)