Kínában az utóbbi néhány évben egyáltalán nem szokatlan látvány a daruerdő, hiszen mindenütt hatalmas építkezések folynak. Ugyanez a helyzet a templomokkal is: gyakran látni hatalmas sárga darukat templomok mellett. Építenek, átépítenek, vagy éppen újjáépítenek.

Bármelyiket is tegyék, bárhogy is nyúljanak egy templomhoz, az biztos, hogy sok ellentmondás övezi az építők és az építtetők tevékenységét. Híres lett a harbini, hangzhoui és a xiameni templomok esete is Kínában és külföldön egyaránt. Mivel a problémák mindenütt körülbelül egyformák, ezért az egyik legjobban dokumentált eseten mutatjuk be, az említett ellentmondásokat.

A Xiamenben található Xinjie-templomot szinte bekebelezik a körötte épült új épületek, shopping plázák és lakónegyedek. Mindössze egy keskeny ösvény vezet a templomtól ki a főútra, a Zhongshan utcára. A templom egyik lelkésze úgy fogalmazott, lassan úgy becsomagolják őket a minden irányból körbevevő épületek, mint holmi kínai húsos táskát.

2006-ban volt nevezetes eset, amikor Hangzhouban leromboltak egy újonnan épített templomot, mivel az építői nem tartoztak a hivatalosan bejegyzett egyházak közé.

A xiameni templom viszont Kínában hivatalosan bejegyzett egyházé, vagyis jogállása körülbelül megegyezik a magyar országgyűlés által Magyarországon hivatalosan elismert egyházakéval. Ami érthető is, hiszen a xiameni Xinjie-templom hivatalosan is Kína első protestáns temploma.

A templom körüli problémák akkor kezdődtek, amikor elkezdődött Xiamen kereskedelmi központjának felújítása. A Xinjie-templom ugyan a fejlesztendő területen belül található, de megkímélték a lerombolástól. A helyi hatóságok azt mondták, hogy nekik egyszerre kellett figyelembe venni a fejlesztőcégek, a lakosság és a hívek érdekeit, és tekintetbe kellett venniük az urbanizációs és történelmi érveket is.

A Xinjie-templom 1848-ban épült fel, majd 1849. február 11-én avatták fel. A templom teteje később megsérült, ezért 1933-ban nagyobb átalakítást végeztek az épületen, és csak 1935-ben kezdett újra templomként működni. A kulturális forradalom idején, mint az ország valamennyi templomát, ezt is bezárták. 1979-ben aztán Fujian tartományban elsőként nyitották meg ismét a Xinjie-templomot. Nem sokkal ezután, 1982-ben a templomot, mint városi szintű történelmi emléket kormányzati védelemben részesítették. 2005-ben még magasabb elismerést kapott, ekkortól kezdve ugyanis tartományi szintű védelmet kap.

Az 1933-as átépítés során a templom nagyobb lett, de a régi struktúrája megmaradt. A hivatalos álláspont a Xinjie-templomnak azt a különlegességét hangsúlyozza, hogy ez az első kínai protestáns templom.

2002-ben döntött a város vezetése arról, hogy nagyszabású tervek megvalósításával megújítják Xiament. Egyszerre próbálták megvalósítani a modernizációt, illetve a dicsőséges múlt bemutatását. A városban a renovációs, át- és újjáépítési munkákat egy magáncég vezette. A központi üzleti területek egy részének átalakítási jogát a város eladta a Rongkun Ingatlanfejlesztő Cégnek. Ugyanakkor a város kikötötte, hogy az újjáépítés során meg kell őrizni az üzleti negyed építészeti és kultúrtörténeti jellegzetességeit. Például az új épületek magasságát 5 szintben maximálták a szóban forgó újjáépítési területen, ahol egyébként ügyelni kellett az egységes és Xiamen történelméhez illeszkedő arculatra is. A Xinjie-templom a kerület közepén található, nem messze a kereskedelmi Zhongshan utcától. Korábban a templomot házak vették körül, és nem volt túlságosan feltűnő, a Zhongshan utca járókelői észre se vették, nem is tudtak róla, azt meg aztán pláne nem, hogy az első kínai protestáns templomot tisztelhetik, tisztelhetnék benne. A helyzet az újjáépítéssel megváltozott, hiszen az átépítendő és felújítandó terület központjában feküdt a Xinjie-templom. Mivel történelmi helynek számít, valamint állami védelemben is részesült, a lebontása komolyan soha nem vetődött fel. A közel 2500 embernek otthont adó templomot környező lakóépületeket azonban a felújítás során lebontották, az ingatlanfejlesztő pedig a város más részeibe költöztette a lakókat.

Az építkezés során a Xinjie-templom végig nyitva maradt. Ez azzal járt, hogy a környező építkezések területén járdákat fektettek le, sőt még gyaloghidakat is alakítottak ki az építési gödrök fölött, biztosítva ezzel a templomba jutást. Minderre szükség is volt, hiszen hetente több mint 1000 hívő látogatta a templomot, ahol az igehirdetés mellett közös imákat és találkozókat is rendszeresen tartottak. Ha az építkezők érdekeit nézzük, akkor egyszerű a képlet, a környék rekonstrukciójának idejére ők biztosan bezárták volna a Xinjie-templomot, csakhogy a velük kötött szerződésbe a város azt is belevette, hogy az építkezés alatt is biztosítani fogják a templom normális működését. Ez azt bizonyítja, hogy az állam ma már egészen másként tekint a vallásra, az egyházakra, mint korábban. Nem feltétlen ideológiai, hanem inkább pragmatikus szempontból. A Xinjie-templom státusza fontos a központi kormányzat számára is. Egyébként az élet számtalan részén megfigyelhető, hogy így vagy úgy, a mai Kína politikai vezetői odafigyelnek az emberek véleményére, és érzékenyebben, sőt több érzéssel reagálnak a lakosság hitéletére. A közvélemény-kutatásokat is elkezdték előzetesen is alkalmazni Kínában, és azok eredményeit is felhasználják az új irányvonal kialakításához.

A Xinjie-templom esete azért is érdekes, mert összetett problémát jelentett mind a politikai döntéshozók, mind a másik oldal számára. Nem csak arról volt szó ugyanis, hogy Kína egyik vallási örökségét kellett megőrizni. És nem is csak a történelmi múlt irányításának, kézben tartásának, alakításának eszköze a Xinjie-templomnak adott „első protestáns templom" elnevezés. És nem is egyedül arról van szó, hogy a negyed átépítésével párhuzamosan nagy erőfeszítések árán nyitva tartott templommal a közvélemény támogatását szerették volna megnyerni, illetve megőrizni a helyi hatóságok. A környék rekonstrukciója, illetve a Xinjie-templom megőrzése során mindezen kérdések akkumulálódtak, és összeadódtak a gazdasági fejlesztés vágyával. Ez jól követhető azoknak a terveknek a segítségével, amelyeket az évek során az újjáépítés kivitelezésére dolgoztak ki. A terület rehabilitációjának tervei ugyanis többször is megváltoztak.

Minthogy a város világossá tette, hogy a Xinjie-templom érinthetetlen, az ingatlanfejlesztő eredetileg azt tervezte, hogy föld alatti bevásárlóközpontot, plázát épít a templom előtti terület alatt. A földfelszínen ugyanott közösségi teret hoztak volna létre. Ezzel a megoldással nemcsak, hogy nem zárták volna el a templomra nyíló kilátást, hanem a templom központi szerepet kapott voltak a terület „újjáélesztésében". A tervek meg is jelentek az egyik helyi újságban, ahol úgy kommentálták azokat, hogy nemcsak Kína legelső protestáns templomát, a Xinjie-templomot őrzik meg, hanem a templom előtt pihenő és szórakozó területet alakítanak ki, amelynek Templom tér lesz a neve. El lehet képzelni, hogy a templom vezetői és a gyülekezet tagjai is mennyire izgatottak lettek a hírek olvastán, miszerint a Xinjie-templom központi helyet kap az újjáépítendő területen. Csakhogy az építkezések elindulásakor mindenki számára világossá vált, hogy az eredeti tervek idő közben megváltoztak. Ahelyett, hogy a templom előtti helyet üresen hagyták volna, az ingatlanbefektető úgy döntött, hogy bevásárlóközpontot építenek az engedélyezett 5 szint magasságig.

Mindez bebizonyította, hogy mennyire behatároltak a templomok lehetőségei, amikor a gazdasági érvekkel kell megküzdeniük. A döntéshozóknak a történelmi múlt és a profitot hozó mai gazdaság érvei között kellett egyensúlyozni. Az egyensúlyozás pedig ritkán szokott tökéletesre sikerülni. A kezdeti tervekkel talán Xiamenben sikerült volna, de az ingatlanfejlesztő végül úgy döntött, hogy a város vezetése által megszabott feltételeket betartva ugyan, de a bérelhető helyek számának növelésével a profit maximalizálására törekszik. Így került a Templom tér parkja helyett egy 5 szintes bevásárlóközpont a Xinjie-templom elé.

(Írta/fordította: Hajnal László)