Kínai tudósok GPS nyomkövetőt erősítettek öt vad baktriai tevére, amelyek az északnyugat-kínai Gansu tartomány és Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élnek. A GPS segítségével pontosan követni tudják a vadtevék mozgását. Ezzel a módszerrel próbálják hatékonyabb védelemben részesíteni a veszélyeztetett állatot, amely jóval ritkább, mint a jól ismert óriáspanda.

Az összes tevefajta közül már csak a baktriai tevék élnek vadon. Szakértők becslése szerint Kína és Mongólia sivatagaiban ma már kevesebb mint 1000 vad baktriai teve található. A baktriai tevéket a Természetvédelmi Világszövetség felvette a súlyosan veszélyeztetett állatfajok listájára.

Liu Shaochuang, a Kínai Tudományos Akadémiához tartozó Tudományos Távérzékelési Alkalmazások Intézetének (Institute of Remote Sensing Applications of Chinese Academy of Sciences IRSA CAS) kutatója elmondta, hogy a vad baktriai tevék jelenlegi ismereteink szerint csak Északnyugat-Kína és Délnyugat-Mongólia egyes területein élnek. Ugyanakkor pontos számukat, vonulási útvonalukat és szokásaikat még a tudósok sem ismerik.

„Ha meg akarjuk tudni, hogy a vadtevék merre mennek, hol isznak, továbbá milyen veszélyeknek vannak kitéve, akkor ebben hatékony segítségünkre lehet a műholdas helyzetmeghatározó technológia, ugyanis a GPS segítségével gyűjtött információkat felhasználva jobb terveket dolgozhatunk ki a vadtevék ivóvizeinek védelmére, illetve jobban meghatározhatjuk az állatok számára kijelölendő védelmi zóna határait" – mondta Liu Shaochuang.

„A műholdas távérzékelő technológia által küldött képek segítségével szemmel tudjuk tartani a vadteve életterén belül történő környezeti változásokat és az illegális bányászati tevékenységeket" – emelte ki a GPS még egy előnyét az IRSA CAS tudományos kutatója.

Liu Shaochuang két vadteve-rezervátummal működik együtt munkája során. Az egyik rezervátum Gansu tartományban, a másik Hszincsiangban található. Idén januárban a két terület határán található Kumtag sivatagban végzett megfigyelést Liu Shaochuang, ahol több tucat vadtevét látott. Az általa megfigyelt legnagyobb vadtevecsorda 36 állatból állt.

A tudósok több csordából származó öt vadtevére erősítettek GPS nyomkövető készüléket.

A szakértők szerint a vad baktriai teve az egyetlen szárazföldön élő állat, amely képes a sós vizet is hasznosítani. A sós víz ivása a vadtevék számára a túlélést is szolgálja, ugyanis az ellenségei, legfőképpen az ember, nem tudja meginni a sós vizet, vagyis a vadtevék biztonságban vannak azokon a területeken, ahol édesvíz nem, csak sós víz található.

A tevékkel foglalkozó biológusok számára az egyik legérdekesebb kutatási téma éppen az, hogy a vad baktriai tevék hogyan képesek megszabadulni a sós vízben levő sótól, és hogyan tudják fenntartani testükben a vízegyensúlyt.

A vadtevékkel kapcsolatban egyébként nem egyedül a sós víz fogyasztása ámulatba ejtő. Az sem kevésbé érdekes, hogy miként voltak képesek alkalmazkodni a szélsőséges sivatagi időjáráshoz. A sivatagban ugyanis hatalmas hőmérsékleti változások vannak, ami rendkívüli próbatétel elé állítja az élőlényeket.

A tevékkel szorosabb kapcsolatba került népek körében köztudott tény, hogy ezek az állatok tudnak sírni. A mongol népköltészet egyik legjelentősebb toposza mögött szintén a tevék csodálatos biológiai felépítése és működése áll. A teve sírása ugyanis arra szolgál, hogy a könnyek kimossák a teve szemébe került homokot. Tehát nem az állat bánatáról árulkodnak, ahogy azt mi antropomorfizáló elménkkel meggondolatlanul gondolnánk.

A háziasított tevékkel összehasonlítva az általában csordákban élő vad baktriai tevék kisebbek, karcsúbbak, vékonyabb a lábuk és a púpjaik is sokkal alacsonyabbak domesztikált rokonaikénál.

A vad baktriai tevék szaglása rendkívül kifinomult, már kilométerekről megérzi a veszélyt, így például az ember jelenlétét, és ilyenkor természetesen rögtön menekülőre fogja. Ez rendkívül nehézzé teszi még ma is a tanulmányozásukat.

Yuan Lei, a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen található Lop Nor Vadteve Nemzeti Természetvédelmi Terület főmérnöke elmondta, hogy a vadtevék nem kapnak elég figyelmet Kínában. Ennek egyik oka az, hogy a felületes szemlélő számára a fentebb említett nagy különbségek ellenére mégis csak olyanok, mint a közönséges háziasított tevék.

A vad baktriai teve és a háziasított teve között valóban van rokonság. Mintegy 800 ezer évvel ezelőtt váltak el egymástól, pontosabban ágazott ketté az addig közös ős evolúciója a fejlődés során. Ez evolúciós léptékkel nézve nem is olyan nagy idő, nem csoda tehát, hogy könnyű összetéveszteni a két fajta tevét.

A tudósok a DNS-minták vizsgálatából azt is megállapították, hogy a vad baktriai teve és a háziasított közép-ázsiai teve génkészlete 3 százalékban különbözik egymástól. Ez azt jelenti, hogy a teveféléken belül két külön fajnak számítanak. Ez mindjárt érthetőbb lesz, ha tudjuk, hogy az ember és a csimpánz génkészlete mindössze 1 százalékban különbözik, és az ember és a gorilla között is csak 2 százaléknyi eltérés van a DNS-ek területén.

Talán mondani sem kell, hogy a szakértők szerint a vadteve rendkívül hasznos a genetikai kutatások és a fajmegőrzés szempontjából.

Liu Shaochuang, a Tudományos Távérzékelési Alkalmazások Intézetének kutatója szerint az 5 műholdkövető rendszert külön erre a célra gyártották le nekik az Egyesült Államokban és Kanadában. Hasonló szerkezeteket már korábban is alkalmaztak az egész világon a vadállatok tanulmányozásához.

„A nyomkövetéshez két kommunikációs műholdat használunk. Az egyik a Globalstar. Ez a műhold szolgáltat adatokat azoknak a tevecsordáknak a helyzetéről, amelyekhez három fején megjelölt vad baktriai teve tartozik. A másik kommunikációs műhold az Iridium, ez két vadteve nyakához erősített GPS adatait rögzíti" – számolt be a részletekről Liu Shaochuang.

Egy fejre erősített nyomkövető készülék súlya körülbelül 300 gramm. A nyakra erősített GPS nehezebb, körülbelül 800 grammot nyom.

„A vadtevék természetesen nem szívesen viselik a rájuk erősített nyomkövetőket, de a mindennapokban nem igazán zavarja őket. A GPS-ekben levő elem három évig nem merül le, amikor pedig az elem lemerül, akkor az egész nyomkövető automatikusan leesik a tevéről" – mondta Liu Shaochuang.

Az eddig beérkezett műholdas helymeghatározási adatok azt mutatják, hogy az öt vadteve több száz kilométert vándorolt a Kumtag sivatagban. Még olyan is volt közöttük, amely észak-déli irányban átszelte az egész sivatagot, mondta a kutatásban részt vevő Liu Shaochuang.

Az IRSA a későbbiekben további régióközi együttműködéseket szeretne megvalósítani a Gansu tartományi Annanba Vadteve Nemzeti Természetvédelmi Terület és a hszincsiangi Lop Nor Vadteve Nemzeti Természetvédelmi Terület között.

„Terveink szerint legalább 20 műholdas nyomkövető készüléket erősítenénk különböző területekről származó vadtevékre. Minél nagyobb területről és minél hosszabb időn át kapunk ugyanis adatokat, annál több segítséget jelent számunkra a vadon élő állatok viselkedésének, vándorlási szokásainak megértéséhez" – mondta Liu Shaochuang.

„Azt már az eddigi adatokat elemezve is megállapítottuk, hogy az emberek nagyon közel vannak a vad baktriai tevékhez, és az emberek jelentik a legnagyobb veszélyt számukra. Ha nem léptetünk életbe valamilyen hathatós védelmi intézkedést, akkor a vadteve akár 50 éven belül is eltűnhet" – mondta Liu Shaochuang, a Tudományos Távérzékelési Alkalmazások Intézetének kutatója.

(Írta/fordította: Hajnal László)