Míg Kína a londoni olimpián megszerzett 38 aranyérmet ünnepli, otthon egyre több kérdés merül fel az olimpiai csapat összeállításával kapcsolatban. Egyesek szerint a kiválasztási módszert nagyban befolyásolják a tartományok közötti rivalizálások, amelyek mind a saját sportolójukat igyekszenek bejuttatni az olimpiai csapatba.

A londoni olimpián a nemzetközi média széleskörűen tudósított a Kína által elért sikerekről, ugyanakkor nem egy ellentmondásos kérdés is terítékre került. Ezek egyike volt annak a két női tollaslabdázónak az esete, akiket szándékos vesztésért diszkvalifikáltak.

A kínai csapaton belül az olimpiai játékok felszínre hoztak néhány problémát, így többen megkérdőjelezték a kiválasztási procedúra fairségét. A kritikusok szerint néhány esetben nem a legrátermettebb jelöltet küldik az olimpiára, a guanxi, azaz a kapcsolati háló hatása miatt. Szerintük mindez árt Kína éremszerzési esélyeinek, ugyanakkor mélyen sérti azokat a sportolókat, akiktől megtagadták a nekik járó lehetőséget, hogy a legvégső arénában, azaz az olimpián versenyezzenek.

Az egyik legdrámaibb pillanatra július 29-én került sor, amikor a 17 éves Zhou Jun háromszori sikertelen próbálkozással esett ki súlyemelésből.

Az általa elért nulla pont megdöbbentette a kínai szurkolókat, nehezen dolgozva fel a kontrasztot Zhou csapattársaival, akik öt aranyérmet szereztek. Kína nagyon erős súlyemelésben, a 2008-as pekingi olimpián például mind a négy női versenyzője aranyérmet szerzett, így Zhou kudarcára senki sem számított.

Egy sor újság a „legmegszégyenítőbb bukásként" emlegette Zhou teljesítményét a kínai súlyemelés olimpiai történetében.

Bár néhány lap később bocsánatot kért a Zhout ért nem helyénvaló személyes támadások miatt, azonban sok szurkoló egyetértett az eredeti megállapításokkal. Ugyanakkor a támadások igazából nem Zhoura irányultak, sokkal inkább a kínai sportigazgatás színfalak mögötti döntéshozatali folyamataira.

Leszereplése után Zhou múltja reflektorfénybe került, ezzel együtt az is napvilágot látott, hogy hogyan lett kiválasztva. Úgy tűnik, gyenge eredményének magjait már jóval az olimpia kezdete előtt elvetették.

Kínában az áprilisban tartott súlyemelő országos bajnokság eredménye az olimpiai csapat összeállításában is kulcsfontosságú. Ennek ellenére július 10-én, amikor közzétették az olimpiai csapat névsorát, az nem egyezett meg a súlyemelő OB rangsorával.

Legnagyobb meglepetésre az élsportolónak nem tartott Zhout választották be az olimpiai csapatba Ji Jing helyett, aki első helyezést ért el az 53 kg-os csoportban a kínai OB-n. Zhou és Ji is Hubei tartományból származnak.

Ezt megelőzően Zhou ismeretlen volt a súlyemelők körében. A fiatal és tapasztalatlan lány még csak egyszer vett részt nemzetközi versenyben, az áprilisi országos bajnokságon pedig nem is vett részt.

A Zhou választását firtató kérdésekre a Hebei tartománybeli sportadminisztráció azt válaszolta, hogy Ji vesztett formájából, míg Zhou jól teljesített. Sokan nem találták meggyőzőnek ezt az érvelést, már csak a személyes rekordok miatt sem. Zhou személyes csúcsa 220 kg volt szakításban és lökésben, míg Ji rekordja 228 kg volt.

Bár az olimpiai csapat egész Kínát képviseli, otthon a sportolók teljesítményeit inkább a tartományukhoz kötik. Minden tartományra nagy nyomás nehezedik, hogy „saját" olimpiai érmeseket neveljenek ki, mivel az általuk megszerzett érmek a tartományi sportnevelés érdemeit növeli.

Mindezek ellenére, hogyan tudta Hubei az országos olimpiai csapat felállását diktálni, és a központi vezetés hogyan hagyhatta jóvá a kevésbé tehetséges sportoló kiküldését?

Médiajelentések szerint Hubeinek mintegy kárpótlásképp nézték el Zhou jelölését, mert egy másik tartománybeli súlyemelő kikerült az olimpiai csapatból. Mások szerint Hubei és Hunan között született egy kompromisszum.

A Hubei tartománybeli Tian Yuan a legeredményesebb kínai súlyemelő a női 48 kg-os kategóriában. Három címet nyert és két országos csúcsot döntött meg az áprilisi országos bajnokságon. Rejtélyes módon azonban, a várakozásokkal ellentétben nem Tian került be az olimpiai csapatba, hanem a Hunan tartománybeli Wang Mingjuan. Egy sokszor emlegetett magyarázat szerint Tiant feláldozták, hogy Hunannak még egy sportolója kerülhessen be az olimpiai keretbe. Ugyanakkor eddig senkinek sem sikerült rámutatnia a felelősre, aki döntött Tian mellőzéséről.

Tian elvesztése elszánttá tette Hubei tartományt, hogy a másik helyet az olimpiai keretben Ji számára biztosítsa. Máskülönben nem képviselte volna Hubeit senki a súlyemelők között, így még matematikai esélye sem lett volna aranyra a tartománynak.

Ez tökéletes példája a regionális érdekek győzelmének az országos döntések felett. Az Állami Sportadminisztráció engedélyezte Hubei tartománynak, hogy saját maga változtasson a kereten. Azáltal, hogy Hubeinek zöld utat adtak egy sportoló jelölésére, Zhou kijuthatott a londoni olimpiára.

Ugyanakkor mindezek a változások a színfalak mögött mentek végbe, a különböző szintű sportügyi hivatalok által adott magyarázatok pedig nem voltak túl meggyőzőek.

A látszólag véletlenszerű változások összezavarták a közvéleményt és sokan kérdőjelezték meg az országos bajnokság értelmét, mivel eredetileg pont azt a célt szolgálta, hogy kiválaszthassák Kína legnagyobb reménységeit az olimpiai éremszerzésre. Továbbá még mindig ott lebeg a rejtély, hogy Hubei miért éppen Zhout választotta, és miért nem Jit?

Ma Wenguang, a Kínai Súlyemelő Egyesület elnöke és a Kínai Sport Általános Adminisztrációja alá tartozó Súlyemelés, Birkózás és Dzsúdó Adminisztrációs központ igazgatója szerint Tian Yuan sérülése miatt nem került be az olimpiai keretbe. Tian ezt visszautasította, a China Business Daily-nek pedig úgy nyilatkozott, hogy egyik sportoló sem teljesen mentes a sérülésektől, de az övé jelentéktelen volt.

Ma elmondta, hogy a döntést a Hubei tartománybeli sportadminisztráció hozta, a központ szándékaival szembemenve.

Ezzel ellentétben, Hu Dechun, a hubei-i sportadminisztráció igazgatója azt nyilatkozta, hogy minden döntést az országos adminisztráció hozott.

A hubei-i sportadminisztrációnak címzett további kérdések megválaszolatlanok maradtak. A hivatal egy munkatársa szerint az adminisztráció összes magas beosztású tagja Londonban tartózkodik, a kérdésekre csak hazaérkezésük után tudnak választ adni.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem avatkozik be az egyes országok kiválasztási folyamataiba, ugyanakkor sportáganként szabályozhatja, hogy egy ország hány sportolót küldhet. Női súlyemelésben országonként csak négy versenyző vehet részt az olimpián. Ennek megfelelően a különböző országok más-más módon választják ki olimpikonjaikat.

Az Egyesült Államok például egy átlátható rendszert vezetett be, amely során az olimpiai keret tagjait nemzeti válogatóversenyeken választják ki.

Yan Qiang, a Netease internetes hírportál igazgatóhelyettese, mellesleg veterán sportkommentátor szerint a kusza regionális és egyéni érdekek teszik kaotikussá az olimpikonok kiválasztását Kínában.

Véleménye szerint a központi szerveknek fel kell hagyniuk a tartományok közötti egyensúlyozással, és nem szabad engedékenynek lenniük a helyi tisztségviselőkkel szemben, míg szigorúnak a sportolókkal.

Yan hozzátette, hogy ez az intézményi probléma oda vezetett, hogy a tartományi sportadminisztrációk óriási hatalomra tettek szert, miközben saját sportolóikat igyekeztekaz olimpiai keretbe juttatni. Mindezeken felül, az olimpiai érmek beleszámítanak a jövőre megrendezendő 12. Országos Játékok éremtáblázatába.

Az olimpiai bajnokok eredményeit a tartományuk javára írják jóvá az országos játékok, Kína legjelentősebb sporteseményének éremtáblázatában. A tartományok szerinti éremtáblázat egyszersmind egy fontos mérőszám a tartományok sportvezetésének értékelésekor. Sokan úgy gondolják, hogy ez a rendszer az, ami a jelenlegi átláthatatlan viszonyokat okozta.

„Ez egy nagyon furcsa gyakorlat. Az olimpiai aranyak beszámítását az országos játékokon már régóta sok kritika éri." – mondta Yan. „Az, hogy a helyi sportigazgatást az érmek száma alapján ítélik meg, egyértelműen mutatja a sport és a bürokrácia kapcsolatát."

Kína sportadminisztrációi minden szinten bajnokok kinevelésére fókuszálnak. Legyen szó nemzetközi vagy belföldi érmekről, azok száma közvetlen módon határozza meg ezen hivatalnokok karrierjét és előrelépési lehetőségeit Yan szerint.

Annak ellenére, hogy Tian Yuan és Ji Jing is úgy érzik, hogy igazságtalanul cserélték őket le, úgy döntöttek, hogy elfogadják a szituációt – bár Tian panaszkodott a médiának. Ugyanakkor Huang Liancai kilépett a nemzeti vívóválogatottból, ezzel protestálva amiatt, hogy kihagyták az olimpiai keretből.

Huang harmadikként végzett a vívó országos bajnokságon a férfiak között, mégsem fért bele a négyfős olimpiai keretbe. Elégedetlenségének hangot adva riportereknek elmondta, hogy igazságtalanul bántak vele és komolyan megkérdőjelezte az olimpiai keret összeállításának átláthatatlan rendszerét.

Csak egy kis reménysugarat látva saját képességei bizonyítására, Huang elhatározta, hogy függetleníti magát a rendszertől, nagy csapást mérve a szárnyra kapott kínai vívó reményekre.

(Forrás: Global Times. Fordította: Szabó Zoltán)

(Írta/fordította: Szabó Zoltán)