A szebb időket is látott feliratból azt gondolhatnánk, hogy a négyemeletes épület egy átlagos szálloda, de az ott lakók furcsa mód nagyon hasonlítanak egymásra.

Mindnyájan nők. A negyvenes éveikben járnak, de vannak közöttük idősebbek is. Többségük a szomszédos tartományok szegény vidéki területeiről érkezett. Nem napokig, hanem hónapokig maradnak, de van, aki évek óta itt él. Sőt nemcsak itt élnek, hanem itt is dolgoznak. Ők nyújtják Kína talán legolcsóbb szexuális szolgáltatását alkalmanként 10-30 jüanért, ami 350-1000 forint körüli összeget jelent.

Fejenként napi 15 jüant fizetnek a sötét, 6 négyzetméteres, megsárgult, málladozó falú, dohos hálófülkéért. Nincs sem ablak, sem zuhanyzó. A nők minden kliens után megmosakodnak abban a kevés forralt vízben, amit a szállodában kapnak – egy vödör víz reggel és egy másik délután.

Idén tavaszünnepkor új nő érkezett ebbe a nyomorúságos szállodába Guangxi tartomány Yulin városában. Csak 36 éves volt. És ingyen dolgozott.

A neve Ye Haiyan, de sokan inkább Liumangyanként, magyarul Huligánfalóként ismerik. 2005 óta ez az internetes felhasználóneve. Korábban a HIV-fertőzés megelőzéséről és a jogaikról tájékoztatta a szexmunkásokat. Ye most azért érkezett a szállodába, hogy „jobban megértse és képviselni tudja a vidéki szexmunkások közül is a legszerencsétlenebbeket".

Ye két és fél napra állt be szexmunkásnak. Négy, 18 és 50 év közötti férfit szolgált ki. Később elmesélte a tapasztalatait mind az öt mikroblogján. Ye történetének hamar híre ment az interneten. A vélemények nagyon megoszlottak. Voltak, akik bátornak és öntudatosnak, míg mások erkölcstelennek és szégyentelennek nevezték.

Az elmúlt időszakban feszültebb lett a helyzet. Május 23-án és 24-én nyolc férfi törtbe a Ye által tavaly alapított segélyközpontba, ahol a helyi szexmunkásokról gondoskodnak. Összetörték a berendezést, és késsel fenyegették meg Yét. Feljelentést tett a rendőrségen, de eddig senkit sem vettek őrizetbe.

„Számítottam arra, hogy nagy visszhangja lesz annak, amit tettem" – mondta az apró termetű Ye. „A kihívások ellenére pozitív dolognak tartom, hogy az emberek jobban odafigyelnek a szexmunkások siralmas helyzetére. Ennek nagyon örülök."

Ezek az éhbérért dolgozó nők nemcsak szörnyű körülmények között kénytelenek dolgozni, de ki vannak téve a szexuális úton terjedő betegségeknek is, mivel a kuncsaftok nem mindig használnak óvszert. És sokkal inkább ki vannak téve az erőszaknak, a durva bánásmódnak, mint más nők.

De mégsem a rossz körülmények vagy a furcsa kliensek jelentik a legnagyobb problémát, hanem a rendőrség.

A prostitúció illegális Kínában, de az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint mintegy 4 millió szexmunkás dolgozik Kínában. Több szakértő szerint ez a szám még ennél is magasabb.

Ha rendőrkézre kerülnek, akkor akár 3000 jüanos (100 ezer forint) bírságot is kiróhatnak rájuk. Azok, akik ebben a lepukkant szállodában dolgoznak ezt a pénzt 150 kuncsafttal tudják megkeresni.

Szegény, illegális, segítőkész

A központ falára kifüggesztett felirat Ye célját fogalmazza meg: „Mentesíteni a kizsákmányolt szexmunkásokat a gazdasági büntetés alól".

„Könnyű erkölcsbírálóként azt kérdezni, hogy miért nem keresnek tisztességes és biztonságos munkát. De a valóság ennél sokkal bonyolultabb" – fogalmazott Ye.

„Azoknak, akik nem mentek keresztül azon, amin ezek a nők keresztül mentek, nincs semmi alapjuk arra, hogy őket bírálják, vagy véleményt mondjanak róluk" – állítja Ye.

A nők közül sokan a családi erőszak elől menekültek el, míg mások megözvegyültek, vagy a férjük börtönben van. Ezek közül az analfabéta nők közül sokan komoly anyagi terhet cipelnek a vállukon, adósságban úsznak a kórházi kezelések miatt, vagy a gyerekeik tandíját kell fizetniük.

Egy szexmunkás a legalacsonyabb tarifa mellett is 2000 jüant tud megkeresni, ami legalább kétszerese annak a fizetésnek, amit más munkával kereshetnének, ha egyáltalán találnak másik munkát.

„Nem ritkák a hónapokon át fizetés nélkül robotoló munkásokról szóló történetek. Ez jól mutatja, hogy az itt dolgozó szexmunkások miért vállalják a kockázatot – itt azonnal kifizetik őket. Ez nagyon fontos azoknak, akiknek el kell tartaniuk a családot" – mesélte Ye.

Véleménye szerint ezek az alacsony kategóriás szexmunkások szociális szolgáltatást nyújtanak, mivel a kuncsaftok közül sokan magányos vándormunkások, míg mások özvegyemberek, akiknek az átlagosnál nagyobb a szexuális vágyuk az egyedül eltöltött hosszú idő miatt.

Az Országos Statisztikai Hivatal szerint 150 millió vándormunkás dolgozik az otthonától távol évente legalább hat hónapon át.

„Ezek az emberek nagyon szegények, és még olyan ingjük sincs, ami ne lenne lyukas. De ők is csak emberek. Nekik is vannak érzéseik. És meg kell találniuk a módját annak, hogy kielégítsék a vágyaikat" – mondta Xiaolongbao, egy 12 éve szexmunkásként dolgozó nő, akinek a neve kis gőzölt kenyeret jelent.

Chi Susheng, egy ügyvéd és az Országos Népi Gyűlés képviselője is hasonló véleményen van. „A valóság az, hogy sok vándormunkásnak szüksége van erre a szolgáltatásra. Ha a pornográfiaellenes kampány miatt nehezen találnak majd ilyen helyeket, akkor valószínűbb, hogy más nőket fognak molesztálni és szexre kényszeríteni" – mondta Chi, aki márciusban a prostitúció legalizálására tett javaslatot az Országos Népi Gyűlés ülésszakán.

Szerinte a szolgáltatás legalizálásával megoldható lenne a szexmunkások rendszeres egészségügyi ellenőrzése, és ez gátat szabna az AIDS terjedésének.

Vannak, akik a javaslat ellen foglaltak állást. Ha a prostitúciót törvényessé tennék, most, amikor olyan nagy a különbség a jólét tekintetében, a férfiak kevésbé fognak bűntudatot érezni, és egyre több nő veszi majd a bátorságot, hogy szexmunkásnak álljon, és teszik ki magukat annak, hogy bántódásuk essen, véli Zhang Hongping, a pekingi székhelyű Kínai Kulturális Intézet nők jogaival foglalkozó kutatója.

„Lehet, hogy Ye azt hiszi, hogy a nők jogait hirdeti, ám a feminizmus sohasem propagálta magát a prostitúcióval" – mondta. „A feministák a szabadságért és az egyenlőségért küzdenek, és nem áldozzák fel magukat másokért."

A hozzáállás változása

Ye nem mindig volt jó véleménnyel a szexmunkásokról. Az 1990-es években néhány éven át egy (törvényes) masszázsszalont vezetett Yulinban egy fodrászüzlet mellett, amely szexuális szolgáltatásokat is nyújtott. Minden alkalommal, amikor az örömlányok benéztek a szalonba, és rövid időre leültek beszélgetni, Ye és a munkatársai kellemetlenül érezték magukat, és távozásuk után gondosan letisztították a székeket, amin a lányok ültek. „Akkoriban én is lenéztem őket" – vallotta be őszintén.

2001-ben vált el férjétől, és egyedülálló anyaként nevelte közös gyereküket. Egy barátjának a barátja, egy szexmunkás felajánlotta Yének és egyéves kislányának, hogy maradjanak náluk. Nagyon sok szívszorító történetet hallott a szexmunkásokról, és a védelmükre kelt az interneten.

2005-ben weboldalt indított a szexmunkások támogatására, de a közvélemény nyomására és a hackerek támadásai miatt később kénytelen volt azt megszüntetni.

Ye közel állt ahhoz, hogy feladja, amikor a weboldalt is támogató Yaoyao, egy 23 éves szexmunkás meggyilkolása még elszántabbá tette a folytatásra. A fiatal lánnyal egy kuncsaftja végzett a Guangdong tartománybeli Shenzhenben.

Ye 2006-ban szülővárosában, Wuhanban központot hozott létre a nők jogainak védelmére. Amikor a HIV-megelőzésről kezdett kampányolni a szexmunkások körében, azt tapasztalta, hogy néhányan nem akartak óvszert használni, mert attól féltek, hogy ez bizonyíték lehet a prostitúcióra.

Tavaly visszaköltözött Yulinba, és központot hozott létre, amelyet fodrászüzletek, masszázsszalonok és olcsó szállodák vesznek körbe, és többségük szexuális szolgáltatást is nyújt.

A kevesebb, mint 10 négyzetméteres központnak már három elkötelezett önkéntese van.

Xiaolongbao, aki a hálózat kiépítésében segít, Yét csak Yan testvérnek hívja, mivel egy férfi sem bánt velünk egyenlő félként, gondoskodott rólunk és védelmezte őket, mint ahogy ezt Ye teszi, mesélte. De fél attól, hogy egy nap majd őrizetbe fogják venni.

A takarítóként dolgozó Liangzi egy személyben gondnok, biztonsági őr és könyvelő. A 2008-as szecsuani földrengés óta lelkes férfi dolgozott már önkéntesként helyi árvaházakban és iskolákban. Eddig azonban senkit sem sikerült meggyőznie arról, hogy csatlakozzanak a központhoz, mivel „ők csak az önkéntes munka napos oldalát szeretik", fogalmazott.

Mo Diandian, a központ mikroblogjáért felelős 19 éves tanuló elmondta, hogy az osztálytársai közül néhányan tudják, hogy önkéntes a központnál, és ez nem zavarja őket. De a szülei, akik „nagyon hagyományosan gondolkodnak", nem tudnak arról, hogy mivel foglalkozik.

A központ nemcsak óvszert biztosít, és HIV-tesztre próbálja rábeszélni a nőket, hanem megpróbálnak gondoskodást és vigaszt nyújtani.

Idén tavaszünnepi vacsorát rendeztek azoknak a nőknek, akik nem mentek haza. A sárkánycsónakünnep közeledtével az önkéntesek most azt számolgatják, hogy hány zongzit (bambuszlevélbe csavart, töltött ragadós rizs) kell majd venniük a sorstársaiknak.

A nők olyan nagy hatással voltak Yére, hogy a központot Fupingnak keresztelte el, ami békalencsét jelent. „Ez a növény pontosan olyan, mint a szexmunkások, mindig a felszínen marad, de erős és élettel teli."

Forrás: China Daily, 2012. június 5.

(Írta/fordította: Cservenka Ferenc)