Annak ellenére, hogy fizikailag és érzelmileg is elhanyagolták évtizedeken át, Yu nem rakta össze a kirakós darabjait, amíg meg nem osztotta szenvedései történetét egy melegjogi csoporttal Guangzhou-ban, Guangdong tartományban.

„Majdnem elájultam, mikor a félelmeim bebizonyosodtak," mondja Yu. „Egy olyan ember kezébe tettem le a boldogságomat, akivel soha nem lett volna szabad találkoznom."

Yu egyike annak a becslések szerint 20 millió kínainak, akik olyan látszat-házasságban élnek, ahol egy heteroszexuális nő tudtán kívül meleg férfihoz ment hozzá.

És a most 67 éves Yu még mindig nem tud szabadulni álházasságából. Nyolc évvel idősebb férje súlyos beteg.

„Annyi éven át kínlódtam ebben a házasságban, és most nekem kell a gondját viselnem," mondja Yu dühtől remegő hangon.

„Ez az én sorsom," sóhajt fel az asszony. Az életét teljes csődként jellemezte, amelyben nem volt sem szerelem, sem gyengédség, sem megértés.

Yu nyolc évvel azelőtt találkozott a férjével, hogy 1968-ban összeházasodtak a kulturális forradalom idején (1966-76). Egy olyan korban, mikor a normától való eltérés sok esetben katasztrofális következményekkel járhatott volna.

Yu húszéves hírszerkesztő volt – a férje pedig biztosan kétségbeesetten vágyott már egy biztonságot jelentő kikötőre. Az asszony rémálma a nászéjszakájukon kezdődött.

„Én feküdtem le először, ő azután vetkőzött le, hogy lekapcsolta a villanyt," idézi fel az estét Yu. „Azt kezdte ecsetelni, hogy férfi lakótársa, Xiao Zhang mennyire féltékeny, aztán elaludt."

Yu azt mondja, nem volt köztük semmiféle fizikai intimitás az elkövetkező napokban, amit ő úgy értelmezett, hogy a férje nem akarja őt puszta szexuális kielégülése céljából használni. „Büszke voltam arra, hogy a férjem így törődik velem. Nem gondoltam, hogy ez nem normális."

Néhány nappal a házasságkötésük után fiatal nős férfiak kezdtek megjelenni a lakásuknál, mindenféle ürügyekkel, Yu-t pedig megkérték, hogy menjen vissza a szülei házába.

Férje nyilvánvalóan buja nemi élete ellenére, Kínában ez volt az ártatlanság kora, amiben az emberek sosem beszéltek a szexualitásról, a homoszexualitásról meg végképp nem, hiszen úgy tartották, hogy az kizárólag a dekadens nyugati kultúrák sajátsága.

„Akkoriban olyan naiv voltam," mondja Yu. „Bebeszéltem magamnak, hogy biztos valamilyen fizikai hiányossága van, és azért tér ki az elől, hogy megérintsen, mert nem akar csalódást okozni nekem."

Kínában a homoszexualitást 2001-ig pszichológiai betegségként tartották számon. A melegeket bíróság elé lehetett citálni vagy elmegyógyintézetbe küldeni, ha kiderült róluk az igazság.

Yu még akkor sem fogta fel az igazságot, mikor a férje folyamatosan férfi kollégákat hordott haza. Azt mondja, akkor is velük volt elfoglalva, mikor ő életet adott a lányuknak.

„A nős meleg férfiak szándékosan tartják a feleségüktől a két lépés távolságot. Attól tartanak, hogy az intimitás több olyan igényt szülne, amiket nem akarnak, vagy nem tudnak kielégíteni," mondja Aqiang, a PFLAG ügyvezető igazgatója. A szegény néprétegben kialakult szervezet a leszbikusok és melegek szüleiből és barátaiból áll. Nemrégiben kezdett bevonni a körükbe olyan nőket, akik meleg férfiakhoz mentek hozzá. Az Aqiangot gyakran használják álnévként.

Aqiang azt mondja, hogy sok nő, aki tudtán kívül meleg férfihoz ment hozzá súlyos érzelmi bántalmazásnak van kitéve, amely erőszakba is torkolhat, ha a férfi ragaszkodik ahhoz, hogy a felesége a bűntársa legyen és továbbra is hazugságban éljen.

Zhang Beichuan, a Shandong tartományi Qingdao Egyetem professzora, azt mondja, hogy a meleg férfiak és hetero nők közötti látszat-házasságok sokkal gyakoribbak, mint azt az emberek képzelnék.

„Kínában körülbelül 10 millió nőnek van meleg vagy biszexuális férje," mondja Zhang, akitől az egyetem megtagadta a támogatást ahhoz, hogy tanulmányozza a heteroszexuális nőkkel összeházasodó meleg férfiak problémakörét.

Zhang feltérképezte a HIV vírus terjedését is a meleg közösségben, és azt mondja, néhány fűvel-fával összefekvő homoszexuális a saját gyanútlan heteró feleségét is veszélybe sodorja.

„A nős melegek alkotják azt a hidat, amin keresztül a HIV megfertőzi a nőket," mondja Zhang. A legújabb statisztikák szerint a heteroszexuális szex a HIV fertőzés legfőbb forrása, a homoszexuális szex és az intravénás droghasználat a második, illetve harmadik helyet foglalja el a vírus terjedésének legáltalánosabb módjai között.

Zhang szerint a melegházasságokban csapdába esett nők épp olyan hátrányos helyzetben vannak és sebezhetőek, mint a homoszexuálisok. Szerinte ez a jelenség széles körű nemi diszkriminációhoz vezet, amely a nők érdekeit a férfiak érdekei alá rendeli.

A mai, felvilágosultabb kínai hozzáállás a homoszexualitáshoz több lehetőséget biztosít a melegek számára egy hazugságban leélt életnél. Sokan bevallják a szüleiknek, nem házasodnak meg vagy nyíltan együtt élnek azonos nemű partnerükkel.

A szakértők szerint viszont még mindig túl sok meleg nő és férfi kényszerül házasságra az ellenkező nemmel, mivel attól rettegnek, hogy megbélyegzik őket, ha szakítanak a hagyományos konvenciókkal.

A meleg férfiak és meleg nők között kötött érdekházasságokat manapság egy kevésbé fájdalmas megoldásnak tartják a társadalom és a szülök elvárásainak kezelésére.

„Azt fontolgatom, hogy randevúzom pár nővel, hogy így készüljek fel a házasságra," mondja egy Jiangsu tartományban, Nanjingban élő 25 éves meleg férfi, aki azt kérte nevezzük Huzinak.

Huzi azt mesélte, hogy több meleg, házas férfival is járt már, és azt tervezi, hogy ő is beáll a sorba, még úgy is, hogy tudja, meg fogja csalni a feleségét és hazugságban fog élni.

„A szüleim folyton nyaggatnak, a kollégáim egyre azt kérdezgetik, miért nincsen barátnőm, és még a szomszédom is felajánlotta, hogy összehoz nekem pár vakrandit. Ez a rengeteg nyomás egyre jobban megvisel," mondja Huzi, hozzátéve, hogy mint a legtöbb meleg férfit, őt is azzal zaklatják a szülei, hogy gyártson le egy kis trónörököst.

Huzi azt mondja, nem gondolkozik azon, hogy egy leszbikust vegyen el, mivel annak beláthatatlan jogi következményei lehetnének.

„El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne 60 évesen vagy még idősebben, ha senki sem lenne mellettem," mondja Huzi, anélkül, hogy elmagyarázná, miért gondolja, hogy egy nem a mindkét fél tudtával kötött álházasságnak boldogabb kimenetele lehet.

„A legelemibb dolog egy homoszexuális számára, hogy ne csalja és bántsa meg heteroszexuális házastársát," mondja Aqiang, aki ugyan nem támogatja a melegek és leszbikusok közötti álházasságokat, de azt mondja, még mindig jobbak, mint megcsalni egy gyanútlan házastársat, akinek fogalma sincs férje-felesége szexuális orientációjáról.

Aqiang szerint a társadalmi kényszert, hogy megfeleljünk a tradicionális értékeknek, csak részben lehet okolni az látszatházasságokért. Ő a homoszexuálisokat hibáztatja, amiért folytatják az átverést. „Mindent összevetve, a dolog gyökere a bátorság hiánya és az önmeghatározás kuszasága."

Li Yinhe, a kínai társadalomtudományi akadémia szexológusa, úgy véli, a meleg férfiaknak jobban kellene tisztelniük önmagukat, a családjukat és a partnereiket. „Persze, jobb lenne, ha a társadalom lehetővé tenné az azonos neműek házasságát," mondja, hozzátéve, hogy az azonos neműek házasságát legalizáló törvényjavaslatot az elmúlt évek során már többször is benyújtották az Országos Népi Gyűlés éves ülésszaka elé, de ott sohasem foglalkoztak vele.

„Csak akkor lehet ezt a kérdést megfelelően megoldani, ha a homoszexuálisok jogait már megvédik a törvények vagy politikák," mondja Zhang professzor. Hozzátette azt is, hogy a meleg férfiak és leszbikusok érdekházasságai „nem szolgálják közös érdekeiket és ellentétesek az emberi ösztönökkel."

A Huzihoz hasonló melegek aligha fogják kivárni, hogy megváltozzanak a törvények.

„Rájöttem, mindegy melyik utat választom, valakinek fájdalmat fogok okozni," mondja Huzi, arra célozva, hogy a szülei belepusztulnának, ha nem egy nőt venne el.

„Arra van szükségünk, hogy kidolgozzák a törvényeket, amik megvédik törvény adta jogainkat. Ez a homoszexuálisok feleségei és férjei megmentésének a kulcsa," mondja Huzi.

A meleg férfiak áldozatául esett asszonyok mostanában aktívan keresnek segítséget és hallatják a hangjukat az interneten.

A Tongqi Jiayuan weboldal – amely nevének szó szerinti fordítása meleg férjek feleségei – platformot biztosít az áldozatok számára, amin megoszthatják tapasztalataikat, jogi információt cserélhetnek, és AIDS-ellenes felvilágosítást kaphatnak.

„Remélem, segíteni tudok azokon, akik ugyanabban a cipőben járnak, amiben én jártam, és a többieken is, hogy jobban megérték ezt a kérdést," mondja Xiaoyao, a honlap alapítója és egy meleg férfi volt felesége, aki azt kérte, csak az álnevén említsük. Elindított egy forródrótot is, ahol pszichológiai tanácsadást nyújt a látszatházasságok túlélőinek és azoknak a nőknek, akiknek végül kinyílt a szeme.

„Először le kell higgadniuk és beszélniük kell a férjükkel," mondja Xiaoyao. „Ez tényleg egy rendkívül összetett kérdés, és minden feleség tapasztalatai egyediek."

Zhang professzor azt javasolja az önálló keresettel rendelkező nőknek, hogy lépjenek ki a látszatházasságból, próbáljanak egy olyan kapcsolatot felépíteni, aminek a szerelem is a része. „De sokan úgy érzik, nem hagyhatják el a férjüket, ha ők is és a gyerekeik is tőle függnek anyagilag."

Szexuális inkompatibilitásuk ellenére sok férj és feleség között mély érzelmi kötődés alakul ki. Egy a Xinjiang-Ujgur autonóm területen található Urumqiból származó nő azt mesélte, hogy alig négy hónappal a házasságkötésük után fedezte fel, hogy a férje meleg, mégsem készül elhagyni. „Nagyon jó hozzám," mondta a neve elhallgatását kérő asszony.

Talán meglepő, de sok hosszú időn át szenvedő asszony, akit becsapott és megcsalt meleg férje, végül belátta, hogy a homoszexualitás természetes emberi jelenség.

„Tökéletesen megértem és elfogadom a meleg férfiakat, de azt nem, hogy az efféle házasság mellett döntöttek," mondja a hosszú időn át szenvedő Yu He.

(Írta/fordította: Falucskai Violetta)