A múltban nem volt szoros gazdasági kapcsolat Spanyolország és Kína között. De az utóbbi években nagyot változott a világ, és a Kínában működő spanyol vállalkozások száma már elérte a háromszázat. A Kínában működő spanyol vállalatok egyikénél dolgozott a portugál José Guedes.

Tíz évvel ezelőtt José egy spanyol autógyártó cég képviselőjeként érkezett Sanghajba. Ma már nyugdíjas, és évek óta a Sanghaj és Suzhou között fekvő folyóparti kisvárosban, Jinxiben él kínai feleségével.

Tíz évvel ezelőtt azért jött Sanghajba, hogy előkészítse a cég kínai irodáját. Akkor még nem gondolta, hogy annyira meg fogja szeretni Kínát, hogy ez az életében is komoly változást hoz majd. Még ma is jól emlékszik arra, hogy milyen volt akkoriban Sanghaj.

„Éjfélkor érkezett meg a gépem Sanghajba. Akkoriban csak egy repülőtér működött, a Hongqiao repülőtér és annak is csak egy terminálja volt. Másnap kínai kollégámmal ebédeltem a Pudongi Új Területen (Pudong New Area), ahol a Huangpu-folyó partján csak négy épület állt. "

A nyelvi problémák mellett a kulturális különbségek is gondot jelentettek Josénak.

„Kínába érkezésem után nehezen találtam a saját ízlésemnek megfelelő pékséget vagy kávézót. Persze most már ez egyáltalán nem probléma. Ma már egymást érik a pékségek és a kávézók."

José véleménye szerint bár mások a szokások Kínában, ez mégsem tántorította el attól, hogy Kínában maradjon, mivel úgy gondolta, hogy szakmailag itt jobban tud érvényesülni.

„Szerencsésnek mondhatom magam. Szemtanúja lehettem a kínai autóipar felvirágzásának. Tíz év alatt a tizedik helyről az első helyre tornázta fel magát a kínai autóipar. Nagyon izgalmas időszak volt!"

José nyugdíjazásáig Kínában dolgozott, és a szerelem is rátalált. Nyugdíjba vonulása után feleségével Jinxibe költözött. A kisváros másfél órás autóútra van Sanghajtól.

„Hat évet éltem és dolgoztam Sanghajban. Ezt az időszakot a virágzás és a modernizáció jellemezte. Ma már mindent meg lehet találni, amire az embernek szüksége lehet. Most nyugodt életre vágyunk, ezért a Sanghaj közelében fekvő kisvárost, Jinxit választottuk."

Jinxi számos látványossággal rendelkezik. A Jangcétől délre eső kisváros mindmáig megőrizte jellegzetes stílusát. A néprajzi múzeumok kisvárosaként is szokták emlegetni Kínában. A településen otthon érzi magát José. Már sanghaji élete idején is nagyon szerette bejárni a környéket, szeretett utazni, hiszen egyik szenvedélye a klasszikus kínai bútorok és lakás-kiegészítők gyűjtése. Mióta letelepedett Jinxiben, José több időt tud szentelni hobbijának.

„Édesanyám nagybácsija tengerésztiszt volt. Az 1940-50-es években már járt Kínában, ahonnan kínai bútorokkal tért vissza. Tőle örököltem a klasszikus kínai fabútorok iránti szeretetet. Az első héten, amikor Sanghajba érkeztem, már hagyományos bútorok és lakás-kiegészítők után kutattam. Számomra nem az a fontos, hogy a bútor fából legyen, hanem az, hogy mesterember keze munkája legyen. Szeretem a nagyon régi és gyönyörűen megmunkált darabokat."

José bejárta Kínát, és néhány éven belül ezernél több darabos gyűjteményt halmozott fel, amelyre kincsként tekint. Ezekkel rendezte be a lakását, és a hagyományos kínai stílussal harmonikus, modern bútorokat tervezett.

Jinxiben található házában olyan darabok kaptak helyet, mint például az ágydeszkából kialakított szófaháttámla és a fürdőkádból készített bárpult. Az általa megálmodott bútorokat egy emeletes épületben helyezte el, hogy a helyiek és a turisták is megnézhessék. Xin Shuwei helyi gyűjtő faragott bútorokkal foglalkozik. Xin elismerően beszélt José ötleteiről és kreativitásáról.

„Szerintem nagyon ötletes dolgokat tervez. Érdemes őt ebben támogatni. De az is fontos, hogy az újrafelhasználás a környezetet is kíméli, és a szén-dioxid-kibocsátást is csökkenti. Lehet, hogy a szekrény lábai már hiányoznak, de az ajtó még felhasználható valamire. Nagyra tartom a munkáit, és még akár egy kiállítást is megérne a dolog."

A tíz év során José szemtanúja lehetett a kínai társadalomban végbemenő jelentős változásoknak. Határozott véleménye, hogy a globalizáció mellett is meg kell őrizni Kína sajátos jellemzőit, kultúráját.

„Az elmúlt tíz évben Kína jelentős modernizáción ment keresztül, gazdaságilag jól fejlődött, és Kína piaca is egyre nyitottabb. És nem túlzás, ha azt mondom, hogy már-már eléri a nyugati szintet. De figyelni kell arra, hogy Kína ne veszítse el csodálatos kultúráját. A külföldi piac változást hozott Kínában, de nem minden idegen kultúra előnyös, ezért Kínának fenn kell tartania kulturális sajátosságait."

José nem támogatja az utóbbi években az EU által Kínával szemben hozott dömpingellenes intézkedéseket. Véleménye szerint a reform és nyitás politikájának köszönhetően javult az önálló kínai márkák versenyképessége a piacvezető márkákkal szemben. Ezért hiába panaszkodnak az európai vállalkozások, a szankcionálás nem kedvez a közös fejlődésnek.

„A technológia és a fejlődés szempontjából Európa messze meghaladja Kínát. Az EU-nak fel kell ismernie, hogy a Kínával való együttműködés nyerő-nyerő helyzetet eredményez. Inkább teljes mértékben ki kellene használni a két fél együttműködésében rejlő előnyöket ahelyett, hogy vakon elítélnék Kínát, vagy kereskedelmi szankciókat vezetnének be. "

A házaspár boldogan él Jinxiben. José szerint az elmúlt tíz év csak a kezdetet jelentette, és hátralévő éveit Kínában fogja tölteni.

(Írta/fordította: Hao Yue)