2012. szeptember 14-én egy nemzetközi városfejlesztéssel foglalkozó kínai civil szervezet – az International Institute for Urban Development – statisztikai adatokat tartalmazó kék könyvében megjelent, hogy a kínai Gini-mutató értéke már 2010-ben elérte a 0,438-et – számolt be a Global Times kínai napilap.

A jövedelmi egyenlőtlenségeket tükröző Gini-mutató egy 0 és 1 közötti szám. A 0 érték azt jelzi, hogy az eloszlás egyenletes, az 1 azt, hogy egy pontra koncentrálódik; a nagyobb értékhez nagyobb egyenlőtlenség tartozik – írja a Wikipédia. Az ENSZ besorolása szerint a 0,4-et meghaladó érték veszélyes mértékű egyenlőtlenséget jelez.

Már 2011-ben is szóba került, hogy a kínai Nemzeti Statisztikai Hivatal 2000 óta nem tette közzé az ország Gini-indexének értékét. Egy 2011-es jelentésben az intézmény arra hivatkozott, hogy a városi és vidéki lakosság jövedelmét külön számolják, ezért nem tudnak Gini-mutatót közzétenni.

A mutató emelkedéséről nem kínai kormányzati források már többször beszámoltak az utóbbi időben. Az MTI 2011 végén az ausztrál Science Press kiadó tanulmányára hivatkozva adott hírt arról, hogy a Gini-mutató értéke 2010-ben 0,48 ponton állt Kínában. A Kínai Fejlődéskutató Alapítvány (China Development Research Foundation) 2012 júliusában megjelent tanulmánya szerint a mutató 2001-ben 0,45 volt és 2007-ben 0,48-ra emelkedett. A Beijing News szerint a Gini-mutató 1980-ban 0,275 volt. 2012 szeptemberében már a Kínai Vidékkutató Központ (Center for Chinese Rural Studies) is arra figyelmeztetett, az ő kutatásaik szerint a vidéki Gini-mutató 2011-ben vészesen megközelítette a kritikus 0,4-et. A központ szerint a komoly eltérés oka a mezőgazdaságból élők és a városokban dolgozó belföldi migránsok jövedelme közti különbség. Mindkét csoport hivatalosan vidékinek számít.

2012 márciusában Ma Jiantang, a kínai Nemzeti Statisztikai Hivatal igazgatója figyelmeztetett, mind a városi, mind a vidéki területeken torzulhattak a Gini-mutatók, és a hivatalos adat alacsonyabb, mint aminek a valójában lennie kellene. Ma Jiantang egy lakossági jövedelemről szóló kerekasztal-beszélgetés keretében számolt be erről. Elmondta, az ő adataik szerint a vidéki területeken a Gini-mutató 0,3897-es értéket vett fel, a városi területeken pedig 0,33-at. Hozzátette, a Nemzeti Statisztikai Hivatal addig nem tesz közzé az egész országra érvényes, egységesített számot, amíg nem tudják ugyanazon indikátorok alapján kiszámolni a mutatót a kétféle területen. Jelenleg erre a vidéki területeken a nettó jövedelemről szóló, a városokban pedig egy háztartási könyvelési folyamat révén gyűjtött adatokat használják fel.

Ya Yiyong, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság társadalmi fejlődéssel foglalkozó intézetének vezetője 2011 januárjában azt nyilatkozta a Kínai Nemzetközi Rádiónak, a városi lakosság jövedelme háromszor nagyobb, mint a mezőgazdaságból élőké.

A vidéki-városi jövedelmi különbség több mint hatvan százaléka az egyenlőtlen jövedelem-eloszlásból fakad – mondta el Yang Yiyong, hozzátéve, hogy a városi területek sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a vidékiek, és emellett az utóbbi években a munkából származó jövedelmek közötti különbség is megnövekedett.

Ye Hang, a Zhejiangi Egyetem Közgazdasági Tanszékének igazgatója szerint a kormány és különösen a helyi kormányzatok túlságosan a gazdasági növekedésre fókuszálnak, mert a GDP fontos mérője a teljesítményüknek. Csakhogy a társadalom fejlődése egy széleskörű folyamat, nemcsak a gazdasági növekedést, hanem más tényezőket, például a környezetvédelmet és az igazságos jövedelem-elosztást is figyelembe kell venni a kormányzati teljesítmény értékelésénél.

Ugyanakkor a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2012-ben Kínáról megjelent tanulmánya (China in Focus: Lessons and Challenges, OECD, Párizs, 2012.) szerint léteznek olyan megoldások, amelyek elősegítik a növekedést és csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket az országban.

A tanulmány kiemeli, hogy a kínai társadalmi egyenlőtlenség egyik legfőbb oka a két részre osztott munkaerőpiac. A vidékről a városokba költöző belföldi migránsok hátrányosabb helyzetből indulnak és adminisztratív szinten sem kapnak olyan mértékű támogatást, mint azok, akik állandó lakhelyük szerint, „hivatalosan" is városiak. Az adminisztratív szinten kezdődő megkülönböztetés egy olyan informális szektor létrejöttét eredményezte, amely rögzíti vagy növeli a társadalmi különbségeket, hiszen ezek az emberek gyakran olyan alapvető szolgáltatásokhoz sem juthatnak hozzá, mint az egészségbiztosítás vagy az oktatás.

Az OECD-tanulmány szerint 2010-ben a belföldi migránsok fizetése a regisztrált városlakókénak a kétharmada volt, igaz, hogy a felüknek nem kellett fizetnie a szállásért. A migránsokat feketén foglalkoztatják, de ez azzal is jár, hogy az ő munkahelyeik korántsem tartósak, és nem járnak semmiféle társadalom- vagy egészségbiztosítással. A társadalmi egyenlőtlenségek leküzdését nagyban megnehezíti, hogy az fekete foglalkoztatás akadályozza a humántőke-felhalmozást és csökkenti a karrierlehetőségeket.

Az Országos Népesség- és Családtervezési Bizottság augusztusi jelentésében az szerepelt, hogy a kínai belföldi migránsok száma elérte a 230 millió főt, mely a népesség 17 százalékát teszi ki. Átlagéletkoruk 28 év, nyolcvan százalékuk nem városi területekről származik. Az összes migráns 45 százaléka 1980 után született. A jelentés szerint a 35 évnél fiatalabb belföldi migránsok havi átlagbére 2513 jüan volt 2011-ben, ez közel 30 százalékos emelkedést jelent 2009 óta.

A Xinhua hírügynökség szeptemberben arról számolt be, több mint 250 millió belföldi migráns van Kínában, akik állandó lakhelyük szerint még mindig vidékinek számítanak. Több mint húszmillió gyermek költözött a szüleivel a nagyvárosokba, az „otthonmaradtak" számát tízmillióra becsülik.

Az OECD tanulmánya kiemeli, hogy a G20 csoport országai közül Kína teljesít az egyik legjobban a fiatalok munkaerő-piaci integrációjában. A foglalkoztatottsági arányuk duplája a felnőttekének, és sokan egyáltalán nem adókötelesek. A szerzők rámutattak, a kínai foglalkoztatáspolitikában fontos szerepet játszik a fiatalok és a migráns munkások szakképzése, és a döntéshozók bevezettek különböző juttatásokat is azon munkáltatóknak, melyek a szociálisan legérzékenyebb csoportok tagjait foglalkoztatják. Ugyanakkor ajánlásukban azt írják, hogy hosszútávon a növekedést elősegítené, ha Kína felszámolná a munkaerő-piaci dualizmust, mivel a nemzetközi migráció nem jelentős, a belföldi migránsok lokális integrációja csökkentené a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Mindeközben Kína egyre nagyobb hangsúlyt helyez a társadalmi juttatásokra. A 2006-tól 2011-ig a 11. ötéves terv keretében a GDP nyolc százalékára nőttek a kormány társadalmi költései – számol be az OECD tanulmánya.

2012 szeptemberében a kínai Humánerőforrás és Szociális Biztonsági Minisztérium miniszterhelyettese, Hu Xiaoyi Pekingben bejelentette, hogy 2012-től egy új típusú nyugdíjbiztosítást vezetnek be a vidéki és városi lakosok számára. Eddig összesen 700 millió embert regisztráltak a kínai nyugdíjbiztosítási rendszerbe.

Az OECD szerint jelenleg a munkanélküliek 10 százaléka kap valamilyen juttatást Kínában, ez az arány valamivel alacsonyabb, mint a fejlődő gazdaságok átlaga, de úgy tűnik, a kínai kormány igyekszik kiszélesíteni a szociális védőhálót.

(Írta/fordította: Le Marietta)