Tony gyakran tréfálkozik azzal, hogy a kislánya szó szerint egy milliódolláros baba. Miután évekig sikertelenül próbálkoztak a béranyasággal Kínában, a házaspár végül, utolsó szalmaszálként az Egyesült Államokban próbálkozott.

És ezúttal sikerült.

Kislányuk, aki 2010 decemberében jött a világra amerikai állampolgárként, egészségesen növöget Sanghajban, mesélte Tony, aki azt kérte, csak angol nevén említsük.

A béranyaság Kínában még mindig jogi szürke zóna. A tapasztalattal rendelkező létesítmények hiánya és az átverések kockázata sok tehetős párt sarkal arra, hogy külföldön, például az Egyesült Államokban vagy Indiában keressenek béranyát.

2007-ben, háromévnyi házasság után Tony és a felesége, Cherry megtudta, hogy nem lehet gyermekük Cherry méh-rendellenessége miatt. „Úgy éreztük, mintha ránk szakadt volna az ég," mondta Tony, a 35 éves sanghaji marketingigazgató.

A következő két évben Kínában próbálkoztak a béranyasággal, ami teljesen kimerítette őket minden értelemben. Több mint 200 ezer jüant költöttek el egy kórházban, de két alkalommal is kudarcot vallottak.

A kínai egészségügyi minisztérium 2001-ben tiltotta be a béranyaságot. Azonban az egyre növekvő igény miatt, titokban mégis gyakorolják. Összeköttetések és fű alatti ügyeletek révén a pároknak olykor sikerül olyan nőt találniuk, aki hajlandó kihordani a gyermekük – és egy olyan kórházat, amely hajlandó megkockáztatni a beavatkozást.

Tavaly decemberben arról szóltak a hírek, hogy egy gazdag guangzhou-i párnak nyolc gyermeke született mesterséges megtermékenyítés és béranyák segítségével.

A meddőség egyre elterjedtebb. Az összkínai nőszövetség statisztikai adatai szerint a terméketlenség manapság minden nyolc családból egyet érint, vagyis több mint 50 millió kínai felnőttet.

A hatalmas igény és ködös jogi státus megteremtette a fekete béranyaság intézményét. Gyanús hirdetések lepték el az internetet, amelyek nagy pénzzel, többnyire több százezer jüannal csábítják a leendő béranyákat. Sok olyan ügynökség is van, amely magas sikerrátájával kérkedik, már ami a béranyák és klinikák felhajtását illeti a kétségbeesett párok számára.

Tony és Cherry nagyon reménykedett a kínai rendszerben, de összetörtek az álmaik. Miután két évet és temérdek pénzt elvesztegettek, úgy döntöttek, külföldön próbálkoznak. Néhány európai országban etikai okokból tiltják a béranyaságot, de az USA legalább egy tucat államában nincsen semmi jogi akadálya.

Tony miután amerikai termékenységi szakemberekkel is konzultált, rájött, hogy akik Kínában próbáltak segíteni rajtuk, tapasztalatlanok voltak és nem ültették be időben az embriókat.

„Úgy éreztük, becsaptak bennünket. Úgy éreztük, csak kicsalták a pénzünket," mondta Tony.

Széles körben beszámoltak arról, hogy Indiában virágzik a béranyaság. Sok nyugat-kínai pár utazik Indiába, hogy béranyát találjon, ami ott törvényes és viszonylag olcsó is.

Ott a költségek 20 ezer dollár körül vannak, ez nagyjából az amerikai árak 20-50%-a. Már elkészült és jóváhagyásra vár a szabályozás tervezete is.

Azonban voltak párok, akiknek gondja akadt kisbabájuk hazahozásával.

Tony elvégezte a házi feladatát. Indiai, thaiföldi és ukrajnai ügynökségekkel és klinikákkal is kapcsolatba lépett. Még egy utat is szervezett az egyik béranyasággal foglalkozó ukrán ügynökséghez, ahol az eljárás 40-50 ezer dollárba került volna, ám végül átveréstől tartva letett róla.

Tony és Cherry is külföldi vállalatnál dolgozik, kettejük éves jövedelme meghaladja a 130 ezer dollárt. Ezért úgy döntöttek, Amerikában próbálkoznak, ahol az eljárás fejlettebb és nyitott.

„Nem reménykedtünk túlságosan, hiszen sok csalódás ért már bennünket," mondta Tony. „Úgy döntöttünk, teszünk még egy utolsó próbát. Ha ez sem sikerül, egyszerűen nem így volt megírva."

2010-ben egy kaliforniai béranya-ügynökségen keresztül találtak rá Amandára, a 33 éves háziasszonyra, akinek volt egy 3 éves kisfia.

A papírmunka mennyisége rémisztő volt. Legalább 300 oldalnyi jogi iratot kellett átbogarászni, mondta Tony, amelyek legtöbbje azokat a lehetséges következményeket taglalta a leendő szülőknek, amelyekért sem az ügynökség, sem a klinika nem tartható felelősnek, ha bármi balul üt ki.

„Annyira más, mint Kínában, ahol az összes orvos és ügynökség rózsás képet fest az egészről. Amerikában a kezdetektől fogva tájékoztatnak mindenről, ami félresikerülhet," mondta Tony.

A reménybeli szülőknek, mint Tony, szintén át kell esnie a termékenységi szakemberek és pszichológiai tanácsadók értékelésén. Megfelelő fizikai vagy szociális okkal kell rendelkezniük a béranyaság igénybevételéhez és a pár kapcsolatát is górcső alá veszik.

„Úgy éreztem, roppant felelősségteljesen járnak el a baba érdekében," mondta Tony. „Kínában mindez senkit sem érdekel, csak az a fő, hogy legyen pénzed."

Az eljárás 12-18 hónapot is igénybe vehet, a költségek pedig meghaladhatják a százezer dollárt, amiben benne foglaltatnak az ügynökség díjai, jogi költségek, szűrések és orvosi vizsgálatok, a mesterséges megtermékenyítés, biztosítás, a béranya juttatásai és a többi.

A magas költségek és a több oda-vissza út ellenére Kína és az USA között, az amerikai béranyaság még mindig népszerű azokban a kínai családokban, amelyek megengedhetik maguknak. Az amerikai termékenységi klinikákon és béranya-ügynökségeknél egyre több kínai páciens fordult meg, különösen az elmúlt néhány évben. Sok ügynökségnek még kínai nyelvű honlapja is van.

A kaliforniai West Coast Surrogacy 40 kínai pácienssel foglalkozott eddig, ügyfeleik 70%-a Kínából érkezik.

Lee Truong, az 1998-ban San Diegóban alapított Surrogate Alternatives nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó vezetője is arról számolt be, hogy az elmúlt 18 hónapban jelentősen megnövekedett kínai ügyfeleik száma.

„Idén az ügyfeleink egyharmada Kínából érkezett, a megszületett, illetve 2012 folyamán világra jövő kisbabák több mint 30%-a kínai szülők gyermeke," írta Truong egyik e-mailjében.

Lauri de Brito, a kaliforniai székhelyű Agency for Surrogacy Solutions alelnöke azt mondta, hogy az ügynökség 2004 óta nagyjából 10 kínai párral foglalkozott, legtöbbjükkel az elmúlt két év során. Az ügynökség évente 40-50 esetet vállal.

A legtöbb megkeresett ügynökség és klinika átlagosan 70%-os sikerről számolt be a béranyaság területén, de hozzáfűzték, hogy ez több tényezőn is múlik.

Valószínűleg a magas sikerarány és a törvényesség vonzza a szülőket a világ minden tájáról az USA-ba, bár az amerikai állampolgárság is kétségtelenül nagy pluszt jelent a kínai szülők számára, mondta de Brito.

A kínai ügyfelek zöme tehetős, többnyire a harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején járnak, és maguk is próbálkoztak mesterséges megtermékenyítéssel, ám kudarcot vallottak, tette hozzá.

Az ügynökségeket olykor megkeresik meleg párok vagy egyedülálló homoszexuális férfiak is, bár közülük csak kevesen tartanak ki a legvégéig.

Tony és Cherry az első kínai pár volt a California Fertility Partners klinikán a nyolcvanas évek óta.

Mivel egyedül verekedték át magukat a béranyaság útvesztőin, Tony és Cherry most olyan kínai pároknak segít, akik szeretnének a nyomdokaikba lépni és amerikai béranyát találni. Csak 2012-ben legalább 45 párt irányítottak a klinikához, mondta Tony. Hetente legalább 6-7 emberrel beszél.

Bár a legtöbb lehetséges ügyfél olyan párokból áll, akik minden rendelkezésükre álló módot kimerítettek már arra, hogy saját gyermekük lehessen, néhányan kevésbé elfogadható indokkal keresnek béranyát, mondta Tony. „Van, aki azt mondja, egyszerűen nincs ideje gyereket szülni, és ez simán nem elég jó ok."

Tony általában figyelmezteti a szülőket a kockázatokra, különösen, ami az anyagiakat illeti.

„Legalább 100 ezer dollár kell, amit erre fordíthatsz, amit nélkülözhetsz" mondta Tony. „Találkoztam olyan párokkal, akik eladták az otthonuk, csak hogy véghezvihessék az eljárást. És szerintem ez nem bölcs dolog."

A legtöbb jövendőbeli szülő ugyanazt kéri a béranyáktól, például, hogy éljenek egészségesen. Truong, a Surrogate Alternatives munkatársa azt mondta, a kínai szülők olykor ragaszkodnak egy bizonyos vércsoporthoz, ami elég szokatlan. De Brito azt is megemlítette, hogy sok kínai kér kisfiút.

Sokan azok közül, akik Tonyt megkeresték, ázsiai béranyát kértek, különösen, mikor donor petesejtre is szükség volt. Néhányuknak lehetnek fenntartásai a lehetséges béranyák korát és faji hovatartozását illetően, mondta Tony.

Cherry és Tony esetében, a rengeteg papírmunka és teszt után, három embriót ültettek be, amelyek közül egy maradt életben. Amanda terhessége idején Tony és Cherry e-mailben és telefonon tartotta vele a kapcsolatot. Mikor 2010 decemberében megszületett a kislányuk, nem is lehettek volna izgatottabbak.

A biológiai szülők neve szerepel a születési bizonyítványon, és általában nem okoz gondot a babát hazavinni Kínába.

Persze, a milliódolláros babájuk felnevelése Kínában még többe kerülhet. Egy vagyon lehet egy amerikai állampolgárságú gyermek iskoláztatása Kínában, mondta Tony, de ők bele sem gondoltak ebbe, annyira vágytak egy kisbabára.

Ahogy figyelték cseperedő kislányuk, Tony és Cherry szerette volna, ha nem marad egyke. Meggyőzték Amandát, hogy legyen újra a béranyjuk. Februárban esedékes a második szülés, és minél több annál jobb: ezúttal ikreik lesznek.

(Írta/fordította: Falucska Violetta)