Az elmúlt több mint harminc esztendőben jelentősen megváltozott a „munkás" szó lényege Kínában. Ez leginkább a falujukat elhagyó, a városokban munkát vállaló parasztembert, vagyis a parasztmunkást jelenti. A parasztmunkás már nem a mezőgazdaságból él. A szó a kínai iparosodással és az urbanizációval együtt változott.
A parasztmunkások a társadalom egy különleges csoportja Kínában, amely fontos szerepet játszik a falusi foglalkoztatás kérdésének megoldásában. Parasztmunkásokról a nyolcvanas évek elejétől, a reform és nyitás politikájának bevezetésétől beszélhetünk. A parasztmunkás a nagyobb jövedelem reményében a városokban keres munkát, és ez némileg segít a falusi és városi lakosok jövedelme közötti különbség kiegyensúlyozásában.
Az utóbbi években a parasztmunkások első generációja kiöregedett, és fokozatosan hazaköltöztek, „váltásként" pedig megérkezett a második generáció, akik már képzettebbek, rátermettebbek. A fiatalabb parasztmunkások már nem feltétlenül szeretnének visszatérni a falvakba, hiszen nem értenek a mezőgazdasági munkához, de alacsonyabb jövedelmük miatt mégsem tudnak úgy élni, mint a városiak.
Vajon milyen jövő vár a parasztmunkások új generációjára? Ez most az egyik legfontosabb társadalmi kérdés Kínában.
A parasztmunkás a piacgazdaság korában
A tervgazdaság korában a munkások és a parasztok között jelentős különbség volt, de a piacgazdaság korában az iparosodás fejlődésének köszönhetően egyre több parasztember utazik a városokba. Nemcsak falujukat hagyják maguk mögött, hanem a vidéki életmódot és a paraszti identitást is. Ám az országos szociális ellátás rendszerének elmaradtsága miatt a parasztmunkások nem élveznek azonos jogokat a városiakkal. Betegség esetén sokan kénytelenek hazatérni, hiszen a városban nem jogosult az egészségügyi ellátásra. A probléma azonban az, hogy sok esetben a falujukban sem… Ha valaki a munkahelyén szenved balesetet, akkor a magas kórházi költségek miatt ez a teljes eladósodáshoz is vezethet. Statisztikai adatok szerint 1993 és 2002 között a parasztmunkások 7 százaléka vált munkaképtelenné munkahelyi baleset következtében, de sem a kormánytól, sem a munkahelyüktől nem kaptak juttatást, kártérítést.
Az új generáció hátat fordít a mezőgazdaságnak
A nyolcvanas-kilencvenes években a parasztmunkások első generációja általában félévig maradt a városokban, és hazautaztak, amikor a földeken volt rájuk szükség. Számukra a város csupán átmeneti megoldás volt, és ha elég pénzt kerestek, rögvest haza is tértek.
A vendégmunkások első generációja vérbeli parasztember. Ezzel szemben a fiatalabb vidéki házaspárok már nem kötődnek a földhöz, kritikusabbak a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban, és véleményüknek hangot is adnak. Ők más célból hagyják el a falvakat: szeretnének kitörni a vidék biztosította életkörülményekből, lehetőségeket keresnek, egyszóval jobb éltre vágynak. Egy közvélemény-kutatás eredménye szerint a fiatalabb parasztmunkások az első havi fizetésből általában mobiltelefont, majd új ruhákat vesznek. Ők már nem gyári vagy fizikai munkával szeretnék megkeresni a kenyérre valót, hanem áruházakban, éttermekben vagy szállodákban próbálnak elhelyezkedni.
A jelenlegi gazdasági helyzetben az átmenetileg városokban élő fiatalabb vidéki generáció keresete elég alacsony. A magasabb fogyasztói árindex (CPI) miatt a parasztmunkás házaspárok 40 százaléka kénytelen külön élni, mivel alacsony jövedelmük miatt nem tudják megfizetni a magas lakbért.
Kit nevezünk „új munkás"-nak?
Egyre gyakrabban hallani az „új munkás" kifejezést. De vajon kikről is van szó?
Pan Yi neves közgazdász szerint az „új munkás" a parasztmunkásokat és azokat a városi munkásokat jelenti, akik a gazdasági átalakulás miatt kénytelenek az állami vállalatok helyett más munkahelyet keresni. Statisztikai adatok szerint 2005-ben a különböző állami cégeknél dolgozók száma 75,44 millió volt, ám ez a szám 2007-ben csupán 23,82 millió volt. A munka nélkül maradt 50 millió helybeli és parasztmunkás között nagy verseny alakult ki a munkaerőpiacon, de történelmi okok miatt a korábban állami vállalatoknál dolgozók rendelkeznek saját városi lakással és az életkörülményeik is jobbak, vagyis sokkal jobban élnek, mint a parasztmunkások.
Vajon Kína miért támogatja a parasztemberek mezőgazdaságon kívüli elhelyezkedését? Ha a parasztemberek száma Kínában a fejlett országokhoz hasonlóan csupán a népesség 10 százalékát teszi ki, akkor miért szükséges ez a változás a kínai társadalomban?
A kínaiak szemszögéből nézve kedvező folyamatnak minősül az, hogy egyre többen hagynak fel a gazdálkodással, és néznek más jellegű munka után. De a világ más országai kevésbé örülnek ennek az átalakulásnak, hiszen a parasztmunkások kevésbé képzettek, ami negatív hatással lehet a „Made in China" minőségére.
Egy közismert kínai tudós rámutatott, hogy amennyiben Kínában nem csökken a parasztok száma, akkor tovább fognak súlyosbodni a parasztemberekkel kapcsolatos problémák, ám ha felhagynak a gazdálkodással, akkor ez veszélyt jelenthet a mezőgazdaságon kívül dolgozók megélhetésére.
Kína a világ legnagyobb fejlődő országa, és a világ népességének egynegyede Kínában él. A „Made in China" népszerűvé válása előtt a világ népességének kisebbik hányada látta el áruval a világ népességének nagyobbik hányadát. Azonban a „Made in China" elterjedésével fordult a kocka. A közgazdászok ezt szokták „kínai fordulópont"-ként emelgetni.
De a kínai iparosodás folyamatában a jövedelmek sokkal alacsonyabbak, mint más országokban vagy térségekben, ezért a kínai parasztok „városiasodása" is lassult. Ez közvetlen hatással van a belső keresletre és az ágazati struktúra átalakulására. Kína sajátos adottságai miatt az iparosodás, az urbanizáció és a modernizáció általános módja nem felel meg a kínai vidék és parasztság kérdésének megoldásához.
Most a társadalmi körülmények kapcsán kell kedvezőbb helyzetet teremteni, és akkor válik lehetségessé a parasztemberek mezőgazdaságon kívüli elhelyezkedése. Emellett meg kell erősíteni a parasztmunkások kulturális és szakmai képzését. Végül ki kell építeni a parasztmunkásokat érintő munkanélküli, egészségügyi és nyúgdíjbiztosítási támogatás rendszerét. Létre kell hozni az alapvető biztosítási rendszert, amelyet az állam, a foglalkoztató és a foglalkoztatott közösen finanszírozna, ezzel biztosítva a parasztmunkások alapvető érdekeit.
(Írta/fordította: An Xin)