A fiatal vándormunkások vidéki születésűek, de sohasem foglalkoztak földműveléssel. Iskolába jártak, és a városokban szeretnének elhelyezkedni és élni. Ám csalódniuk kellett. Az életük nem sokat változott még annak ellenére sem, hogy az iskolai végzettségük magasabb, mint a szüleiké.

A mostani vándormunkások többsége a 80-90-es években született.

A „késes vadember" és 200 ezer jüan

A szakközépiskolai végzettségű „késes vadember" a zhenzhoui székhelyű tajvani tulajdonú Foxconn-nál dolgozik. 2004-ban szabóként végzett szülővárosának egyik középiskolájában. Második generációs vándormunkásnak tartja magát, hiszen a szülei is vándormunkások. A blogger kedvenc verséből kölcsönözte a „késes vadember" nevet. „A vadember kardot ránt, amikor igazságtalanságot lát." Középiskolásként szép jövőről ábrándozott, hiszen tanára gyakran mondogatta, hogy a szabók jól keresnek. Miután tanulmányait befejezte, rá kellett, hogy döbbenjen: a világ más, mint ahogy azt tanára leírta.

17 évesen a Jiangnan hajógyárban próbált munkát találni, hiszen még egy hajógyárban is szükség lehet szabókra. Ez nagy gyár, jól kereső alkalmazottakkal; ideális munkahely a „késes vadember"-nek. „Sajnálom, hogy kevés tapasztalattal rendelkezik. Látott már valaha akkora szövőgépet, mint egy lakás? Ne is álmodjon róla, hogy munkát kap a gyárunkban" – mondta az őt interjúztató asszony. Nagyon szomorú volt a „késes vadember". Ezek után lemondott arról, hogy jól kereső állást találjon. Elutazott Shenzhenbe, ahol átlagos munkát vállalt. Kezdetben pár száz jüant keresett, és több munkahelye is volt. Egy alkalommal a szakközépiskolai tanára kereste telefonon, és a „késes vadember"-től kért segítséget. Ő pedig azzal utasította el volt tanárának megkeresését, hogy nem bízik benne.

2010-ben helyezkedett el a tengerparti Yantai városban működő Foxconn gyárban. Pár év után döbbent rá, hogy a városi élet nem neki való. Innentől csak egy dolog vezérelte: minél több pénzt keresni. „Sok pénz kell ahhoz, hogy vissza tudjak térni a szülőföldemre. Ha sok pénzem lesz, szép házat tudok építeni udvarral. Ez az álmom" – mesélte a „késes vadember". Továbbra is vándormunkásnak tartotta magát, így nem bánta, hogy munkahelyről munkahelyre vándorolt. A cél 200 ezer jüan összegyűjtése volt, de csak 90 ezer jüanig jutott. Szomorú, mivel egyre több pénzbe kerül egy ház felépítése, és néhány év múlva mit sem fog érni a 200 ezer jüan.

A fiatal vándormunkások helyzete nagyon hasonló a „késes vadember"-éhez. Más sem csinálnak, mint dolgoznak ugyanúgy, mint szüleik. Szomorú és nehéz életük van, annak ellenére, hogy szakiskolában végeztek. Vidékről a városba mentek a jobb élet reményében, de rá kellett, hogy ébredjenek: boldogabbak voltak otthon a falujukban.

Az, hogy vannak náluk magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők, önmagában még nem jelent sokat. Nem feltétlenül jobbak náluk. Hírek szerint a Shenzhenben működő Foxconn cég több egyetemistát vett fel, akik vándormunkásként dolgoznak a futószalag mellett. Ezek az egyetemisták nem tudják, hogy milyen jövő vár rájuk.

A kínai kormány áprilisban bejelentette, hogy az elkövetkezendő három év során arra fognak törekedni, hogy alapvetően rendeződjön a vidéki vándormunkások elmaradt béreinek kifizetése.

Qiu Xiaoping, a humán erőforrással és a társadalombiztosítással foglalkozó kínai minisztérium helyettes vezetője elmondta, hogy a gazdasági reform elmélyülésével egyre nagyobb nehézséget és kihívást jelent a harmonikus kapcsolat kiépítése a munkáltatók és munkavállalók között. Egy foglalkoztatáspolitikai fórumon kifejtette, hogy a tárca szemmel tartja majd a munkáltatókat, javítja az ellenőrzést, és kampányok szervezésével próbálja majd felgyorsítani az elmaradt bérek rendezését.

A minisztérium erőfeszítéseket tesz majd annak érdekében is, hogy a kisvállalkozások 80 százaléka jogszerű munkaszerződéseket kössön és azt tiszteletben is tartsa.

A csaknem 160 millió kínai migráns munkás bére a hivatalos statisztikák szerint tavaly éves szinten több mint egyötödével nőtt.

Az előző évhez képest 21,2 százalékkal emelkedett a 158,63 millió migráns munkás bére 2011-ben Kínában – jelentette a kínai nemzeti statisztikai hivatal idén áprilisban. Központi adatok szerint így az otthonuktól távol dolgozók átlagosan 2049 jüant kerestek havonta. A migráns munkások száma 2010-hez képest 3,4 százalékkal nőtt, túlnyomó többségük – az összes vidéki munkás csaknem kétharmada – továbbra is a legfejlettebb keleti régiókban vállal munkát. Arányuk ugyanakkor csökkenőben van. A statisztikák szerint tavaly 1,5 százalékkal kevesebben kerestek ott állást, mint egy évvel korábban. A lefelé húzó trend az aktív munkakorú népesség csökkenése, és a növekvő kereslet következtében hosszú távon jelentős gondokat jelent majd a keleti nagyvárosok számára. Április elején a pekingi Tsinghua Egyetem által publikált jelentésből kiderül: aki teheti, a magasabb bér ellenére sem választja a keleti metropoliszokat. A migráns munkások Sanghajt, a délkelet-kínai Dongguant és a szintén déli Shenzhent jelölték meg a számukra legkevésbé vonzó kínai városokként. Az adatokból kiderül: mind több vándormunkás marad lakóhelyéhez közel, eredeti tartományában, a belső tartományok fejlődésével ugyanis egyre több munkásnak van erre lehetősége. Sokan a keleti parti metropoliszok rendkívül magas megélhetési költségei, rossz lakhatási körülményei miatt is mindinkább a kedvezőbb életszínvonalat biztosító kisebb városokat, a belső tartományokat választják.

(Írta/fordította: Zhou Huiwen)