Kedves hallgatóink, üdvözlöm Önöket a Teaházban. Legutóbbi műsorunkhoz hasonlóan, ma is a Sanghaji Nemzetközi Művészeti Fesztiválról és annak is egyik előadásáról, Tan Dun híres kínai zeneszerző „Nüshu" című szimfóniájáról lesz szó.

A fesztivál idején Tan Dun, a világszerte ismert kínai zeneszerző, a nüshu nevű kézírásos betűtípus hagyományának nagykövete a Sanghaji Előadói Vásáron (Shanghai Performance Fair) mutatta be „Nüshu: szimfónia hárfára, zenekarra és 12 mikrofilmre" című művét. A Sanghaji Előadói Vásár megnyitója után került sor a mű előadására, amelyet a közönség és az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) tisztviselője is kedvezően fogadott. A vásáron megjelent 15 külföldi művészeti szervezet meghívta Tan Dunt többek között a Prágai Tavasz Nemzetközi Zenei Fesztiválra, a Helsinki Fesztiválra és az Aucklandi Művészeti Fesztiválra.

Tan Dun kínai származású, amerikai állampolgárságú zeneszerző 1957-ben született a Hunan tartományi Changshában. 1977-től Pekingben, a Központi Zeneakadémián tanult zeneszerzést Zhao Xingdao és Li Yinhai vezetésével. Tanulmányai befejezése után 1986-ban megkapta a Columbia Egyetem doktori ösztöndíját. Az egyetemen Zhou Wenzhong is tanította. Szikrázó ihletettsége miatt ördögi tehetségnek nevezték, és gyakran állt elő megindító dallamokkal. Tan Dun a Központi Zeneakadémia négy nagy zsenijének egyike.

1988-ban Tan Dun a kínai zeneszerzők közül elsőként az Egyesült Államokban adott szólókoncertet saját műveiből. 1990-től zenekari és színpadi előadást is magában foglaló produkciókat alkotott „Zenekari színpad" címmel. A „Szellemoperát" a híres Kronos Quartetnek írta, „Az ajtó" című művét pedig a japán NHK Szimfonikus Zenekarnak. Újszerű kifejezési formája nagy szenzációt keltett.

„1997 szimfónia – Mennyei és földi ember" című művét Yo-yo Ma hegedűművész és a Kínai Harangegyüttes adta elő a Hongkong 1997-es visszacsatolása alkalmából rendezett koncerten. Az 1997-ben bemutatott „Marco Polo" című operája az év egyik legnagyobb szenzációja volt a nemzetközi zenei életben, és számos díjat is kapott.

„A bazsarózsa pavilon" című operája, a New York-i Filharmonikus Zenekar részére alkotott „Víz" című koncertműve, a globális millenniumi televíziós gálaműsorra írt „Ma, 2000-ben" című szimfonikus műve, valamint a Johann Sebastian Bach halálának 250. évfordulójára a stuttgarti Nemzetközi Bach Akadémia részére alkotott „Szent Mátyás passiója" című műve is hozzájárult Tan Dun nemzetközi ismertségéhez.

2011 áprilisában Tan Dun Hunan tartomány Jiangyong megyéjébe utazott, hogy népdalokat gyűjtsön. A nüshut az elsők között minősítették kínai állami kulturális örökségnek, és a világ egyetlen olyan írása, amelyet kizárólag nők ismertek. A nüshut hagyományosan csak a Jiangyongban élő nők használták. Tan Dun azzal a céllal utazott a megyébe, hogy dokumentálja ezt a különleges hagyományt. Ennek az útnak az eredménye a mikrofilmekből és az ehhez írt szimfóniából összeállított darab, amellyel a nüshu kultúrájának szellemiségére szerette volna felhívni a figyelmet.

A művet Tan Dun a következő gondolatokkal vezette fel.

„A világ kezd összezsugorodni, mivel hagyjuk elillanni az álmainkat. Úgy gondolom, hogy ezzel kultúránk is napról napra kevesebb lesz. Hunan tartomány Jiangyong megyéjének sajátos írását, a nüshut is az eltűnés fenyegeti. A világban megmaradt egyetlen női kézírásos betűtípus és a hozzá fűződő nyelv és dalok több ezer éves múlttal rendelkeznek. A következőkben 12 mikrofilm segítségével mutatjuk be, hogy mit tettünk a nüshu megőrzése érdekében, és mit fogunk tenni a jövőben. A jövőre elkészülő teljes mű szimfónia formájában és csúcstechnológiával fogja bemutatni ezt a hagyományos kultúrát, ezzel is nyomatékosítva a jövő hangulatát.

A hárfa kísérőhangszernek számít, és ritkán jut főszerephez. És ez a nőkre is igaz. Valójában a nők tartják az égbolt felét, és a hárfának is hasonló szerep jut a zenekarban. Ma Önök is meggyőződhetnek arról, hogy milyen fontos, sőt drámai hangszer a hárfa."

A „Nüshu" című szimfóniát jövőre mutatja be a Sanghaji Nemzetközi Művészeti Fesztivál. Tan Dun tervei szerint a legkiválóbb európai, amerikai és ázsiai zenekar – az Amsterdami Concertgebouw Zenekar, a Philadelphiai Szimfonikusok és a japán NHK Szimfonikus Zenekar – és a hárfa egyik legelismertebb művésze, Elisabeth Helen közreműködésével mutatják majd be a darabot.

(Írta/fordította: Jin Shiyu)