November 3-án a Bonhams angol aukciós ház nyilvános közleményben jelentette be, hogy törli a pekingi Yuanmingyuan két kulturális relikviájának eredetileg november 8-ra tervezett árverését. A régi nyári palotaként is ismert kínai császári kert 1707-ben a Qing-dinasztia (1644-1911) idején épült.

Ez precedens értékű lépés a kínai kulturális értékek elárverezését elhalasztó aukciós házak számára.

Az olyan nagy múltú országok, mint Kína vagy Egyiptom büszkék gazdag kulturális örökségükre, de kénytelenek megbékélni azzal a szomorú és fájdalmas ténnyel, hogy az egykori, ősi civilizációjukat szimbolizáló ritka műkincsek közül sok már nincs a tulajdonukban.

Egyes szakértők véleménye szerint az ősi relikviákat származási országukban kellene kiállítani. „A műkincsek a történelem lenyomatai, de csak akkor beszélhetünk ezek történelmi vagy nevelési jelentőségéről, ha annak az országnak a tulajdonában van, amelyhez köthető" – fogalmazott Zhao Yu, a kulturális javak kínai akadémiájának tanácsosa.

Árverés törölve

A szóban forgó két tárgy eredetiségét igazoló okiratból egyértelműen kiderül, hogy azokat az angol katonák vitték magukkal 1860-ban, a Yuanmingyuan barbár kifosztásának és felgyújtásának évében.

Közleményében a Bonhams tudatta, hogy nem akarták feldühíteni a kínaiakat. Az aukciós ház lépése mögött a kínai médiában hallható felháborodás áll. Nem először fordult elő, hogy a kínaiak a Yuanmingyuan kulturális kincseinek elárverezése ellen tiltakoztak.

2000-ben Hongkongban a Sotheby's és a Christie's árverésén a kínai állatöv három bronzszobra került kalapács alá. A 12 állatszimbólum szobrát Qianlong császár uralkodása idején a Qing-dinasztia korában készítették.

„A Kulturális Örökségek Állami Hivatala (SACH) levélben kérte az árverés leállítását, de nem tettek ennek eleget" – mondta Zhao. „Az eset Párizsban is megismétlődött, ahol 2009-ben a Christie's árverezett el egy másik állatövi bronzfejet" – tette hozzá.

Két eredménytelen próbálkozás után, a kínai kormány úgy döntött, hogy a jövőben nem engedélyezik az aukciós házaknak, hogy a kontinentális Kínában árverési bemutatót tartsanak. Az aukciós házak a kínai szárazföldön nem tarthattak önálló árverést, ám a mostani intézkedések további csapást jelentenek a Sotheby'snek és a Christie'snek, hiszen most már ki sem állíthatják a licitálásra kerülő tárgyakat.

Sorscsapás

„A normális az lenne, ha nem lenne akadálya annak, hogy kimutathassuk tiszteletünket és nagyra becsülésünket saját országunk becses kultúrája előtt, de sokat kell utaznunk ahhoz, hogy ezt megtehessük" – vallja Niu Xianfeng, a tengerentúlra hurcolt kulturális műkincsek visszaszerzésével foglalkozó kínai alapítvány főigazgató-helyettese.

Az elveszett kínai kulturális kincseket két csoportra lehet osztani. A külföldi megszállók által a 19. század óta elhurcolt tárgyak jelentik az egyik kategóriát, míg a másik csoportba azok a műkincsek tartoznak, amelyeket helybeliek loptak el, és csempésztek külföldre.

„A Yuanmingyuanból elhurcolt kulturális relikviák jóval változatosabbak a Tiltott Város gyűjteményénél (amely 1,8 millió darabból áll)" – mondta Zhao.

Zhao elmondása szerint több mint egy hónapon át tartott a Yuanmingyuan feldúlása. „Még egy háromnapos árverést is tartottak, és a pénzt szétosztották a katonák között."

„Hazatérésük után elárverezték ezeket a kínai kulturális kincseket, vagy kiállították olyan helyeken, mint a Louvre vagy a British Museum" – tette hozzá.

Akadályok sora

Három módja lehet a műkincsek hazahozatalának: kormányzati segítséggel, kormányzati vagy magánvásárlás útján, cserével és jótékony célú felajánlással. A lehetőségek közül a gyűjtők leginkább azt tartják jónak, ha a műkincset eladásra kínálják fel a származási országának, de ez egyben a legköltségesebb módszer az adott ország számára.

2000-ben és 2009-ben a Sotheby's és a Christie's licitjén végül a China Poly kínai vállalatcsoport vásárolta meg a három állat bronzfejét 35,4 millió hongkongi dollárért (4,57 millió dollár), az előzetesen jósolt ár háromszorosáért.

A kincsek visszaszerzése jogi úton a legnehezebb, mivel a műkincsek illegális kiviteléről szóló nemzetközi konvenció nincs pontosan megszövegezve, ráadásul sok országban nem törvényerejű.

1995-ben Rómában fogadták el az egyezményt a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról (UNIDROIT), ám két kikötés miatt kevés jelentősége van a dokumentumnak. Először is, a konvenció csak a megszületése, tehát 1995 utáni esetekre érvényes. A másik feltétel szerint csak szerződő felek közötti viták esetén alkalmazható a konvenció. Így tehát a kínai műtárgyak esetében azért nem alkalmazható a konvenció, mivel Nagy-Britannia, a külföldről származó műkincsek egyik fő célpontja, nem szerződő fél.

„A kormányzati vásárlás legnagyobb akadályát az jelenti, hogy a külföldi gyűjtők nem ismerik el, hogy a tulajdonukban lévő műtárgy Kínát illeti meg, így elutasítanak mindent, ami arra kötelezné őket, hogy visszaadják a műkincset" – mondja Zhao.

„A minket illető kulturális kincsek visszavásárlása nem a legideálisabb út" – hangsúlyozza Xie Chensheng, a Kínai Yuanmingyuan Társaság tanácsosa. „Ezzel legalizálnánk az egyébként jogellenes tevékenységüket. Kizárólag jogi eszközökhöz kellene folyamodnunk a nemzetközi egyezmények keretén belül."

A jogi úton történő visszaszerzés vagy a költséges visszavásárlás rendkívül munkaigényes, és a siker még herkulesi erőfeszítés árán sem garantált. Ennek fényében a tárgyalás és a konzultáció célravezetőbb lehet.

A Bonhams két kínai árverezési tárgyának visszavonása jó lehetőség a kínai kormány számára, hogy „visszakonzultálja" a műkincseket.

„A kormánynak most azt kellene tennie, hogy kapcsolatba lép a két műtárgy gyűjtőjével, és tudatniuk kellene velük, hogy Kína szeretné ezeket visszakapni" – mondja Zhao. „Természetesen ha eleget tesznek a kérésnek, akkor nemcsak dicsérő szavak illetik meg őket, hanem valamiféle anyagi kompenzáció is, hiszen az ősi relikviákról való gondoskodás sem olcsó dolog" – tette hozzá.

(Írta/fordította: Cservenka Ferenc)