Kína gazdasága töretlenül fejlődik, és nincs abban semmi csodálatos, hogy ez meg is látszik az élet nagyon sok területén. A pénz él és élni akar. Akinek pénze van, a legtöbb esetben el is szeretné azt költeni, és ez így van most már Kínában is. Pénzköltési lehetőségekben nem is szűkölködik az ország, a gazdag kínaiak szert tehetnek már magánhelikopterre, magánrepülőre, jachtra és még sorolhatnánk mi minden lehet magánemberek kezében.

Mindez ugyanakkor az ország összlakosságához képest viszonylag keveseket érint. Kína gazdagságáról jobban árulkodik például egy olyan egyszerű szám, mint hogy hány bevásárlóközpont működik az országban. A kínai üzleti környezetről, a gazdaság várható alakulásáról, a fogyasztók bizalmáról pedig ékesen beszél, hogy hány üzletközpont van épülőben, és az előrejelzések szerint hogyan fog alakulni középtávon a bevásárlóközpontok számának növekedése.

Nos, 2011-ben például 15 millió négyzetméter alapterületű, több mint 1500 bevásárlóközpont építése volt folyamatban Kínában. És ha valaki azt hinné, hogy ezek hatalmas, ésszerűtlenül magas, túlzó számok, akkor hallgassuk meg ugyanerről egy szakértő véleményét.

„Ez körülbelül az a szám, amelyre a piac igényt tart. A legnagyobb városokban, így például Pekingben és Sanghajban ugyanakkor ma már valóban elég sok nagy és divatos bevásárlóközpont működik" – mondta Guo Zengli, a Kínai Bevásárlóközpontok Szövetségének elnöke azzal kapcsolatban, hogy 2011-ben több mint 1500 bevásárlóközpont építése volt folyamatban.

A hatalmas számok hallatán mindenki jogosan csóválhatja a fejét. A 2011-ben Kínában épült bevásárlóközpontok száma ugyanis messze meghaladta a Nyugat-Európában történt fejlesztéseket. Úgyszólván nem is egy súlycsoportban versenyez a két terület, hiszen a már említett legkevesebb 1500-as nagyságrenddel szemben Nyugat-Európában mindössze 5 bevásárlóközpont épült 2011-ben, tudható meg az egyesült államokbeli CBRE Group kereskedelmi ingatlanszolgáltató vállalat legutóbb közzétett felméréséből.

Kínában ma már 2812 bevásárlóközpont van, 2025-re azonban számuk valószínűleg meghaladja a 7000-et, mondta Guo Zengli.

A CBRE adatai szerint nyolc kínai város is bekerült a világ legtöbb új bevásárlóközponttal rendelkező 10 városa közé.

A Kínában működő bevásárlóközpontok 80 százalékáról mondható el, hogy nagynak számítanak. Ebbe a kategóriába az 50 ezer és 100 ezer négyzetméter területű plázák tartoznak.

Az Egyesült Államokban ugyanakkor csak a bevásárlóközpontok 20 százaléka tartozik az imént említett 50 és 100 ezer négyzetméter közötti nagyságú plázák közé, mondta Guo Zengli.

A legtöbb kínai bevásárlóközpont a közepes és a viszonylag magas árú termékek vásárlóit célozza meg. Abban is hasonlítanak egymásra, hogy szinte valamennyi pláza kínálatába ugyanazok a márkák tartoznak, és a legszélesebb értelemben vett nagyközönség vásárlási igényeit nem tudják megfelelő módon kielégíteni.

„A legtöbb embernek olyan bevásárlóközpontra van szüksége, amelyet az emberek széles rétegeinek szántak, vagyis amelyek a hétköznapi embereket szolgálják ki. Olyan embereket tehát, akik nem akarnak rengeteg pénzt költeni, ugyanakkor tisztes jómódban élnek" – véli Guo Zengli.

James Hawkey, a Cushman & Wakefield China, egy amerikai székhelyű kereskedelmi ingatlan tanácsadó cég kínai leányvállalata kiskereskedelmi szolgáltatásainak ügyvezető igazgatója elmondta, hogy Európában és az Egyesült Államokban csak kevés az olyan bevásárlóközpont, amelyek területe nagyobb, mint 100 000 négyzetméter.

Guo Zengli, a Kínai Bevásárlóközpontok Szövetségének elnöke szerint a bajok egyik forrása abban rejlik, hogy a kínai bevásárlóközpontok földrajzi eloszlása nem megfelelő.

Guo jó példaként Sanghajt említette, ott ugyanis, más kínai városokkal ellentétben a bevásárlóközpontok tervezésénél nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy egyrészt a nagy bevásárlóközpontok eloszlása egyenletes legyen az egész városban, másrészt pedig a kisebb üzletek hálózata támogassa a plázákat.

Ezzel ellentétben áll az a gyakorlat, ami Pekingben és számos más nagyvárosban tapasztalható, vagyis hogy hiányzik egy átfogó terv a kereskedelmi hálózat működtetéséhez.

Egy másik problémát jelent az, hogy néhány város egész egyszerűen nem alkalmas arra, hogy nagy bevásárlóközpontok épüljenek a területén. Csakhogy a helyi kormányzatok ezt nem mindig hajlandók belátni, és gyakran tapasztalható, hogy ott is épülnek plázák, ahol pedig nem lenne ajánlatos.

Mindennek meg is látszik az eredménye. A közelmúltból számos példát lehet találni arra, hogy egyes kínai városok régi kereskedelmi negyedének felújítása kudarcnak minősíthető. Különösen akkor igaz ez, ha az átépítés, felújítás vagy modernizálás során a modern elemeket koncepció nélkül vegyítik a meglevő régi, hagyományos épületekkel, magyarázta Guo Zengli. Ezek a félresiklott kísérletek egyrészt nagy károkat okoznak bizonyos kulturális kincsekben, másrészt pedig elriasztják a régi ügyfeleket, mondta Guo.

A harmadik és negyedik besorolásba tartozó kínai városok esetében valóban szükség van új bevásárlóközpontokra. Ugyanakkor az ilyen, kínai viszonylatban kisebb városokban a bevásárlóközpontok sem lehetnek akkorák, mint a metropoliszokban, például Pekingben, Sanghajban, Kantonban vagy Shenzhenben.

„Véleményem szerint a harmadik és negyedik besorolásba tartozó kínai városokban 50 000 négyzetméter alapterület már elég egy bevásárlóközpontnak. Hiszen az említett két kategóriába tartozó városokban a népsűrűség és a vásárlóerő is viszonylag kicsi" – mondta Guo Zengli.

És még valamiről nem szabad elfeledkezni. Az utóbbi években robbanásszerű fejlődést mutat Kínában is az internetes kereskedelem. Márpedig az online kiskereskedők egyre inkább eltávolítják az üzleti tevékenységet a valódi, fizikai valójukban is létező üzletektől. A bevásárlóközpontoknak reagálniuk kell erre a feltartóztathatatlan trendre. Még nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, hogy megkülönböztessék magukat a többi hasonló üzlettől, vagyis törekedniük kell arra, hogy egyedivé váljanak. Ehhez szilárd pozíciót kell kiépíteniük a saját piaci szegmensükben, kihasználva erősségeiket, továbbá javítani kell ügyfélszolgálatuk minőségén.

Guo Zengli véleménye szerint a kínai bevásárlóközpontoknak nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a vásárlók a lehető legtöbb élménnyel távozzanak tőlük. Ehhez természetesen az kell, hogy ne csak az áruk eladására koncentráljanak, hanem legyenek vonzóak azok számára is, akik csak étkezni vagy filmet nézni térnek be a plázákba. Sőt, az sem ördögtől való dolog, ha valaki csak nézelődni, a kényelmes, kellemes környezetet élvezni tér be egy bevásárlóközpontba. Néhány pláza vezetője már megértette ezt, és például a családostul érkező vásárlókra gondolva hétvégeken külön programokat szerveznek számukra.

„Ki akadályozhatja meg, hogy jó eladásokat produkáljon az a bevásárlóközpont, amely az egész család számára vonzó tud lenni?" – tette fel a költői kérdést Guo Zengli, a Kínai Bevásárlóközpontok Szövetségének elnöke.

(Írta/fordította: Hajnal László)