A kínai teaházak üzemeltetőinek helyzete nem igazán irigylésre méltó. Az ország gazdasági növekedéséből ugyanis inkább csak a nagy kulturális vetélytársak, a kávézók profitálnak, a Kínában „őshonos" teaházak viszont jóval kevésbé. A helyzetet jól ismerő szakértők szerint a teaházak üzemeltetőinek sokkal többet kellene azért tenni, hogy vonzók legyenek a fogyasztók számára, és a fejlődő kínai gazdaságból ők is nagyobb profithoz jussanak. Minderről egy nemrég közzétett felmérés adatai tanúskodnak.

A brit Mintel cég által készített jelentés szerint, amíg 2007-ben 15 898 kávézó volt Kínában, addig 2012-ben ennek már több mint a kétszerese, egészen pontosan 31 783 egység üzemelt.

Egészen más a helyzet az országban működő teaházakkal. Ezek száma ugyanis csak 4 százalékkal nőtt ugyanebben az időszakban. Igaz, eleve több teaház működött Kínában, de a tavalyi 50 984 egység már nem is olyan nagy előny a hagyomány javára, tudható meg a brit Mintel cég által készített jelentésből.

A kávézók és teaházak piaci értéke 2007-ben még csak 31,8 milliárd jüan (5,05 milliárd amerikai dollár) volt. 2012-re ugyanakkor a piaci érték is megduplázódott, és elérte a 71,6 milliárd jüant. A Mintel becslése szerint a fejlődés a jövőben is töretlen lesz. Ha az elmúlt 5 évhez hasonlóan az elkövetkező 5 évben nem is duplázódik meg a kínai kávézók és teaházak piaci értéke, az akkori közel 40 milliárd jüanes értéknövekedésnél a szektor sokkal jobb eredményt fog produkálni. A Mintel szerint 2017-re 121,69 milliárd jüan lesz a kínai kávézók és teaházak piaci értéke, márpedig ez 5 év alatt több mint 50 milliárd jüan értéknövekedést jelent. Csakhogy mindebből inkább a kávézók profitálnak, a teaházak pedig csak futnak vetélytársaik után.

„A hagyományos kínai teaházak között szinte nincs is komoly erőfeszítés arra, hogy kialakítsanak egy brandet, és arra támaszkodva egy teaházláncot. Ez pedig azt jelenti, hogy nem tudják felvenni a versenyt a rendkívül sikeres kávéházláncokkal. Pedig ez utóbbiak csak néhány éve kezdték meg a terjeszkedést Kínában, ugyanakkor mára már nagy kihívást jelentenek a kínai teaházak számára. Az imént azért nem azt állítottuk, hogy egyáltalán nincs is Kínában teaházlánc. Van, csakhogy szinte észrevehetetlenek, mivel az üzleti stratégiájuk az volt, hogy a gazdagabb fogyasztókra koncentrálnak. Vagyis a piacnak csak egy elég kis szeletét célozták meg, az általában idősebb, jómódú fogyasztókat" – mondta Matthew Crabbe, a Mintel ázsiai és csendes-óceáni részlegének igazgatója.

Általánosságban elmondható tehát, hogy a kínai teaházak a jól szituált teaszeretőket próbálják becsalogatni a maguk drága teáival, továbbá ugyancsak drága ételeikkel és szolgáltatásaikkal. Mindezt pedig teszik úgy, hogy tulajdonképpen meg sem különböztethetőek egymástól, vagyis hiányzik belőlük az egyedi jelleg. A kávézók pedig éppen ebben a legjobbak. Mindez azt eredményezi, hogy a gombamód szaporodó kávézók egyre nagyobb kihívás elé állítják a teaházakat, amelyek viszont nem képesek felvenni a versenyt a kávézókkal, vélte Matthew Crabbe igazgató.

Ha a kávézókról beszélünk, Kínában is megkerülhetetlen a világ legnagyobb kávéházlánca, az egyesült államokbeli Starbucks. Pedig sokan nem gondolták, hogy ez így lesz, és valaha is a teaházak kullognak majd a kávézók után. Amikor kiderült, hogy a Starbucks Kínába készül, többen is azt gondolták, hogy a bukást előre el lehet könyvelni. Ugyan ki fog túlárazott, kesernyés kávét inni Kínában, a tea hazájában! Ott, ahol a legtöbb ember meg sem tudja különböztetni a jó kávét a rossztól.

Ma viszont már ott tartunk, hogy a Starbucks bejelentette, 2014-re a jelek szerint az Egyesült Államok után Kína lesz a második legnagyobb piacuk. Persze a Starbucks meg is tesz mindent azért, hogy ez így is legyen. 2012 végén Kína több mint 50 városában több mint 700 Starbucks működött. A cég vezetése pedig bejelentette, hogy 2015-re több mint 70 kínai városban lesznek jelen 1500 kávézójukkal.

Egyébként az egy kávézóra jutó nyereség Kínában magasabb, mint az Egyesült Államokban, holott az átlagfogyasztás ez utóbbiakban jóval több.

Több kávézólánc is bebizonyította, elég rugalmasak ahhoz, hogy vonzóvá tudják magukat tenni a fiatalabb és a kisebb jövedelmű fogyasztók körében is, mivel a kávé mellett teát is kínálnak.

Mindebből Matthew Crabbe levonta a következtetést: „Minthogy a kávéházláncok az egyik legjelentősebb fogyasztói szegmensben, a fiatalabbak számára sikeresen árulnak teát, megvan a lehetősége a teaházaknak is arra, hogy erős márkát, brandet, teaházláncot alakítsanak ki, vagyis szélesebb fogyasztói rétegek számára is vonzóvá váljanak."

Han Miaomiao 34 éves, közepes jövedelmű irodai dolgozó. A fiatal nő bevallása szerint tea helyett inkább kávét szokott inni valamely kávézóban.

„Kedvelem a zöld teát és a Starbucks kávéját is. Viszont úgy gondolom, hogy teaházban teát inni inkább idősebb emberek időtöltésének számít. Ha teát szeretnék inni, akkor otthon készítek magamnak egyet" – mondta Han Miaomiao.

A kávézóláncok csak az 1990-es évek végén kezdtek megjelenni Kínában, azóta viszont töretlen és látványos a fejlődésük.

A teaházakra manapság már a kínaiak is úgy tekintenek, mint olyan helyre, ahol az idősebbek gyűlnek össze beszélgetni és kártyázni, a fiatalabbakat pedig elriasztja a teaházak korszerűtlen belső kialakítása és a menedzsment stílusa.

A brit Mintel cég által készített jelentés szerint egyre gyakoribb, hogy a kávézók, illetve a teaházak egymás italait árusítják, és ez jellemző az ételekre is. Mindez az étkeztetési üzletágban tapasztalható nagyobb trendváltozás része.

Alisa Gu, a Mintel munkatársa azt mondta, hogy a kínaiak nagyon jól ismerik a teákat, és ez érdekes módon éppenséggel nem kedvez a teaházak fejlődésének, mivel ha a kínaiak teára vágynak, otthon is rendelkezésükre áll szinte minden olyan teafajta, amelyet szeretnek. Alisa Gu szavait csak megerősíthetjük, illetve még ki is lehet egészíteni azzal a ténnyel, hogy Kínában például remek ajándéknak számít a tea, valahogy úgy, ahogy Magyarországon a kávé. Tehát már csak az ajándékozási szokások miatt is hátrányban vannak a teaházak a kávézókkal szemben a mai Kínában.

Alisa Gu véleménye szerint a teaházaknak tudomásul kellene venni az eddigiekben említett tényeket, és tanulniuk kellene a kávézóktól. Vagyis a teaházaknak több figyelmet kellene fordítani arra, hogy kellemes, ugyanakkor jobban megfizethető, kevésbé exkluzív környezetet teremtsenek a vásárlók számára.

„Ha a teaházak is olyan szolgáltatásokat nyújtanának, mint a Starbucks, és elérhető áraik lennének, akkor mennék én teaházba is" – mondta Han Miaomiao.

És még egy érdekes dolog. Ha végignézzük a tavalyi híreket, a teaházakról nemigen találunk semmit. A Starbucks viszont többször is szerepelt a hírekben, még ha például januárban csak az áremelése miatt is. Mindjárt februárban azonban már arról szóltak a hírek, hogy egy Jünnan tartományi kávétermelővel kötöttek szerződést, és a Starbucks révén a jünnani kávé akár külföldre is eljuthat majd.

És bizony a Starbucks azt is tudja, hogy akár a negatív reklám is lehet jó reklám. Szeptemberben például egy buddhista kolostorhoz túl közel levő Starbucks generált újságcikkeket. A Hangzhouban levő híres Nyugati-tó mellett, erdős területen meghúzódó csendes Lingyin-templomtól nem messze, de természetesen nem a templom területén nyílt kávézó zavarta a történelmi emlékeket féltőket. A kolostornak egyébként csak annyi volt a kifogása, hogy a kávézó neve Lingyin-templom Starbucks volt, és a probléma megoldásához mindössze az elnevezésben levő „templom" törlését kérték a cégtől. A mikroblogokon is beindult a vita, pedig hol volt ez az eset a leghíresebbtől! Akkor ugyanis a Tiltott Városon belül működő Starbucks kávézóról volt szó! A császári palotában 7 évig árult a cég kávét, ahonnan végül a tiltakozások eredményeképpen ki kellett vonulniuk. Ilyen sztorikkal bizony egyetlen teaház sem szolgált sac per kábé Lao Sö Jótékony Bőséghez címzett teaháza óta!

(Írta/fordította: Hajna László)