Már több mint egy hónapja minden délben a Henan tartománybeli Zhengzhou városban a Zhengmi és a Qinhe út kereszteződésében lévő Lihez címzett tésztázóban óriási a forgalom, a kis étterem nyolc asztala körül gyakran egyetlen hely sem marad üresen, és az utcán is tömött sorokban állnak a Shanxi tartománybeli stílusban készült vágott tésztára várva. Így a még 20 négyzetméternél is kisebb étkezde mindennap néhányszáz vendéget szolgál ki. Azonban a vendégek nem azért járnak ide, mert az itteni tészta annyival jobb lenne, mint máshol, hanem mert segíteni akarnak.

2013 elején a 42 éves Li úr a weibón tette közzé segélykiáltását. Mint leírta, nemrégen diagnosztizálták rosszindulatú csontrákkal. A hír hallatára teljesen összetört és a család körülményei egyébként sem voltak túl jók. Nyitott egy étkezdét, ami csak viszi a pénzt. Üzenetében arra kérte a környéken lakókat, ha tésztázni támad kedvük, akkor az ő étkezdéjébe térjenek be. Ilyen módon a felesége kicsit több pénzt tudna keresni és a lányának is könnyebb dolga lenne.

Li egyszerűen megfogalmazott, de őszinte segélykérése viharos gyorsasággal terjedt az Interneten, néhány nap leforgása alatt több mint húszezerszer továbbították. A hideg téli időjárásban a kis tésztázó a környék kedvelt találkozópontja lett. Egy középkorú férfi tért be egy tál tésztára, majd egy százjüenest adott Li Gang feleségének, Jing Xiaominnek, és nem fogadott el visszajárót. Szabadkozva mondta:

„Enni bárhol lehet, de ha itt eszek akkor ezzel segítek is egy kicsit."

Li Gang felesége, Jing Xiaomin elmondta, hogy étkezdéjüket tavaly júliusban nyitották meg, de azt követően nem sokkal férjét csontvelőrákkal diagnosztizálták és kórházba került. Attól kezdve az étkezde, a beteg férjéről és a gyermekéről való gondoskodás mind az ő vállára nehezedik. Jing Xiaomin elmondta, hogy korábban nem hitte, hogy ilyen sok jószívű ember van, akik a weibón az üzenetet látva egymás után térnek be étkezdéjükbe. Néhányan még a férjét is meglátogatták a kórházban és besegítettek a kórházi számla kifizetésébe.

„Nagyon sok jószívű ember tér be hozzánk egy tésztára, akiknek nagyon hálás vagyok. Remélem, hogy miután férjemet kiengedik a kórházból nyithatok egy másik kis üzletet is, és az abból befolyó pénzből lassacskán visszafizethetem mások segítségét."

A tavaszünnep alatt a média széleskörűen tudósított Li Gang és Jing Xiaomin szeretettésztaként emlegetett történetéről, amely nagyon sok embert megérintett. Jing Xiaomin mindennap sok szeretetteli telefonhívást kap, nemcsak Zhengzhou-ból, hanem Kína más részeiből is, a hívók pedig kivétel nélkül segíteni szeretnének a házaspárnak.

„Köszönöm, köszönöm, igazán nem szükséges. Ha van idejük, inkább térjenek be hozzánk egy tésztára, már az is nagy segítség nekünk."

Jing Xiaomin mindenkinek megköszöni a segítségét, de a jótékonysági adományokat sorban visszautasítja. Elmondta, hogy saját szorgalmukból és erejükből is képesek pénzt keresni, hiszen van egy tésztázójuk, így el tudják tartani magukat.

„Most még kezeltetni tudom a férjemet, és itt van a tésztázónk is, ahova szinte mindenki betér, ezzel pedig máris óriási segítséget nyújtanak nekünk."

Az étkezdében nemcsak enni térnek be egyre többen, hanem a segítő kezekből is egyre több van. Van, aki a pénztárnál segít, más mosogat, asztalt töröl és tesz-vesz, így segít Jing Xiaominnek. Minden enni és segíteni betérő jó szándékú embert megkér Jing Xiaomin, hogy írják fel nevüket és telefonszámukat a segítők könyvébe.

„Engem is megfertőztek, már én is ide jövök szabadidőmben. Látva, hogy délben hogy sürögnek, én is jöttem besegíteni. Sok kis apró segítséggel átsegíthetjük őket a nehéz időkön."

Jing Xiaomin minden délután meglátogatja férjét a kórházban, ahová riporterünk is elkísérte. Li Gang kórházi ágyán, nagy fájdalmak között adott interjút rádiónknak. Elmondta, hogy tavaly októberben rosszindulatú csontvelőrákkal diagnosztizálták. A hír teljesen letaglózta. Kezdetben, amikor még tudott járni, a kezelés után egyből a tésztázóba sietett, hogy ott besegítsen. Később, ahogy a betegség egyre súlyosabbá vált, végül már az ágyból sem tudott egyedül felkelni, még vécére is bottal járt.

„Tegnapelőtt beszélgettem a kislányommal. Mondtam neki, hogy apa kölcsönadja a lábát valakinek. Ő azt mondta nem szabad, mihez kezdenék láb nélkül."

Wang Shunli, Li Gang kezelőorvosa elmondta:

„Orvosi szempontból 40-60% esélye van a felépülésre. A betegség már elég előrehaladott állapotában van, a tumor meglehetősen nagy. A medencecsont felszíne karfiol-szerűvé vált. A betegség nagyon nagy fájdalmakkal jár."

A kórházi költségekről szólva Li Gang tudósítónknak elmondta, hogy a kezelés végső összege még nem tisztázott. Amennyiben szükség lesz implantátumra, úgy az több mint 60 ezer jüanbe fog kerülni, az utókezeléssel együtt összesen majdnem 200 ezer jüanbe, azaz kb. 7 millió forintba. Jing Xiaomin elmondta, hogy az adományoknak hála már több mint 60 ezer jüan áll rendelkezésükre, de a fennmaradó összeg a családot terheli majd. A segítő szellem a kórház falai közé is beférkőzött. Riporterünk megtudta, hogy Li Gang már túl van két havi kemoterápián, és bármikor megoperálhatják.

„Az orvos elmondta, hogy a daganat kiújulhat, áttét alakulhat ki, ami súlyossá válhat. Ha így van, akkor amputálják. Inkább töltök még a gyerekkel pár évet."

Hozzátette, hogy ha amputációra kerül is sor, neki csak az a fontos, hogy felépüljön, az már nagyon boldoggá tenné.

A kórház azt tervezi, hogy a kezelési költségek egy részét elengedi. A Zhengzhou-i Városi Ortopédiai Kórház ortopédiai osztályának főorvosa, Li Guoyan elmondta:

„Kórházunkban többen is a csont rákos megbetegedéseire specializálódtak. Néhány napja Pekingbe is elküldtük a felvételeket konzultációs céllal. Amennyiben megóvjuk a lábát, mivel a daganat nagyon nagy, az operáció nagyon bonyolult lesz, és a daganat kiújulásával is számolni kell. Amennyiben amputálásra kerül sor, a daganatot teljesen el lehet távolítani és az áttét esélye is csökken, ezáltal meghosszabbíthatjuk a páciens életét."

A betegágyat nyomó Li Gangnak mindennap elviszi felesége a kis tésztázó híreit. Hallva, hogy milyen sokan támogatják őket, már teljes bizalommal tekint a jövőbe:

„Igazából mindez a férfi feladata lenne. Most a feleségem hordja a gyereket, viszi a tésztázót, vigyáz rám… ezek mind hirtelen a nyakába szakadtak, és nehezen bírja. Minden este, amikor eljön, szinte csak befekszik mellém az ágyra, mindig nagyon fáradt. Azt hiszem, hogy a betegségem őt is nagyon kínozza, de reménnyel meggyógyíthatjuk őt. Mindenki így törődik velünk, ezért nekünk sem szabad feladni. Még a tésztázó is mennyi elismerést kapott, mindennap ilyen sok ember megy oda, így nem lesz nehéz fedezni a kiadásokat."

A jól menő tésztázó falán egyre több üzenet jelenik meg. Van, aki szívet rajzol a falra, kicsit lejjebb pedig már az egész falat szorosan teleírták olyan feliratokkal, mint „A zhengzhou-i emberek jószívűek" és „Érje el a szeretet a jó és őszinte embereket". Mindez nagyon megérintette Li Gangot.

„Nemrég én is írtam egy mondatot: Szeretetetek reményt adott nekem. Nagyon hálás vagyok ezért mindenkinek. Eredetileg csak azt szerettem volna, ha többen térnek be a tésztázónkba, hogy egy kicsit több pénzt szedhessünk össze, aztán annyian továbbították, ki gondolta volna, hogy ennyire sok jó szándékú ember van? Nagyon-nagyon meg vagyok hatva."

Egy tál tésztányi valóság, ennyi elég volt, hogy a zhengzhou-i telet megtöltse melegséggel. A jótékony tésztaevés szokása pedig még mindig terjedőben van. A közjólét iránt elkötelezett zhengzhou-i Wei Xiaojunt is mélyen megérintette a történet:

„Ahogy az emberek itt zsibongva tésztáznak, újra megtapasztaltam a hétköznapi emberek között lévő nagy szeretet és emberség szépségét."

   (Írta/fordította: Szabó Zoltán)