Nem sokan tudnak a Kínai Kommunista Párton kívüli többi népköztársaságbeli pártról. Csak kevesen tudják megnevezni mind a nyolc, úgynevezett demokratikus pártot.

Kínában gyakran csak a két ülésszakként utalnak az Országos Népi Gyűlés és a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület párhuzamosan megrendezett, egymást naponta váltó üléseire. Az idén márciusban megtartott két ülésszak Kína nem kommunista pártjai számára a legfőbb platformmá vált a közvélemény figyelmének felkeltésére az ország többpárti együttműködése és politikai konzultációja iránt.

Chen Zhu egészségügyi miniszter, egyben a Kínai Demokratikus Munkás-paraszt Párt elnöke március 6-án tartott sajtótájékoztatóján ezt a politikai rendszert úgy írta le, mint ami „garantálja a szolidaritást Kínában, mint a világ legnagyobb, 1,3 milliárdos népességű fejlődő országában. Ez a rendszer az összes pártot arra motiválja, hogy az ország fejlődése során együttműködjenek."

Wan E'xiangot, a Kínai Kuomintang Forradalmi Bizottság elnöke arra a kérdésre, hogy ezek a pártok szívesen látnák-e a többpárti választásokat, úgy felelt, hogy a jelenlegi politikai rendszer eddig sikeresnek bizonyult.

„Van egy régi mondás Kínában: csak a lábad tudja, hogy a cipő kényelmes-e." – mondta Wan a sajtótájékoztatón.

Yu Zhengsheng, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (azaz KNPTT) újonnan megválasztott főtitkára a testület 12. Országos Bizottságának első ülésszakának zárásakor a résztvevő több mint 2000 politikai tanácsadó előtt kedden elmondta, hogy Kína nem fogja a nyugati politikai modelleket másolni.

„Stabilan fenn kell tartanunk a Kínai Kommunista Párt vezető szerepét, és fejleszteni a többpárti együttműködés és politikai konzultáció rendszerét a KKP vezetése alatt […] és semmiképpen sem szabad a nyugati politikai rendszereket másolnunk." – idézte Yu-t a Xinhua hírügynökség.

Közel száz évvel ezelőtt, a modern Kína születésekor még 300-nál is több párt tolongott a kínai politikai palettán, amely „vetélkedést hozott a politikai pártok és hadurak között, és az ország dezintegrációjához vezetett" – mondta Wan, a Kuomintang Forradalmi Bizottság elnöke.

„Egy ehhez hasonló politikai rendszerben sosem érhettük volna el a mai lenyűgöző gazdasági sikereinket." – tette hozzá.

A nyolc nem kommunista pártot még a Népköztársaság 1949-es kikiáltása előtt alapították meg, és együtt harcoltak a japánok és Csang Kaj-sek ellen a második világháborúban, illetve a kínai polgárháborúban.

A KKP kormányzásának erősítése és fejlesztése céljából a Párt újfajta demokráciát igyekezett kiépíteni. A KKP és a nyolc párt konszenzusra jutottak abban, hogy a politikai felügyelet alapján a többpárti együttműködés keretei között maradnak, és arra törekszenek, hogy a kormányzó párt döntéshozatalát még tudományosabbá és demokratikusabbá tegyék.

Az 1966-ot követő tíz évben, a kulturális forradalom alatt a nem kommunista pártok fejlődése háttérbe szorult, azonban a KKP 11. Központi Bizottságának 1978-as harmadik plenáris ülését követően megkezdődött az ország reform és nyitás politikája.

Az elmúlt években a demokratikus pártok összesített taglétszáma az 1978-as 65 ezerről 850 ezerre nőtt 2012-re, azonban ez még mindig csak 1%-a a KKP tagságának.

„A nyolc nem kommunista párt nem ellenzéki párt. Az államügyek megbeszélésében és adminisztrálásában vesznek részt. Ugyanakkor, sok megfigyelő szerint ezen pártoknak nincs valódi hatalmuk, sokan megkérdőjelezik ugyanis ezen pártok képességét a kormányzó párt felett gyakorolt valódi felügyeletre.

Zhang Ming, a Renmin Egyetem politikatudományi professzora, egyben a politikai rendszerek történetének szakértője szerint Kínában valójában nincsenek demokratikus pártok.

„Az 1957-es jobboldal elleni kampány óta nem láttam egyetlen demokratikus pártot sem akár egy kicsit is kritizálni a kormányzó pártot, nemhogy éles kritikával illetni azt." – írta Zhang a mikroblogjára januárban.

Csupán két hónappal a két ülésszak kezdete előtt Xi Jinping, a KKP új főtitkára arra szólította fel pártját, hogy az legyen toleránsabb a nem párttagoktól érkező kritikákra.

„A KKP-nek képesnek kell lennie elviselnie az éles kritikákat, kijavítani az elkövetett hibákat és elkerülni az el nem követett hibákat." – idézte Xi Jinpinget a Xinhua hírügynökség.

Chen Changzhi, a Kínai Demokratikus Országépítő Társaság elnöke válaszképpen példát mondott pártjának demokratikus felügyeleti szerepéről.

Három évvel ezelőtt a figyelt fel rá, hogy kb. 100 város emelte az új típusú energiákat meghatározó iparágává, amely szerinte az erőforrások pazarlása. Ennek megfelelően közvetlenül a központi konzultatív gyűlésnek jelezte a problémát.

„A demokratikus pártoknak igazat kell mondaniuk, de a kritikának realisztikusnak és racionálisnak kell lennie." – fogalmazott Chen.

Zhu Shihai, a Szocializmus Központi Intézetének professzora úgy nyilatkozott a Global Timesnak, hogy a nem KKP tagok számára nehézkes kritikát megfogalmazni a párttal szemben.

„Nehéz más nézőpontnak hangot adniuk, hiszen a kormányzó párttal azonos oldalon állnak. Ha nyilvánosan éles kritikát fogalmaznának meg, azt otrombának és illetlennek vélnék." – mondta Zhu.

A pártdelegáltak, főleg értelmiségiek és üzletemberek, akik társadalom széles rétegeit képviselik, úgy mint a tudomány, technológia, egészségügy, kultúra, oktatás és környezetvédelem területéről, együttesen tanulmányozzák a társadalmi problémákat és nyújtják be javaslataikat a KNPTT-nek, amely az Országos Népi Gyűléssel párhuzamosan ülésezik.

A javaslatok jelentős része idén a környezetszennyezésre koncentrált. Shi Zhongyan, a Dalian-i Környezetvédelmi Hivatal igazgatóhelyettese, egyben a Kuomintang Forradalmi Bizottság tagja úgy nyilatkozott a Global Timesnak, hogy a közvéleménynek nagyobb figyelmet kellene szentelnie a vidéki területek szennyezésére.

„Túl sok figyelem éri a légszennyezést, pedig szerintem a vidéki környezet tisztává tételének kellene az elsődleges prioritásnak lennie." – mondta Shi.

Wang Donglin, a Kínai Demokratikus Ligát képviselő egyik KNPTT-tag az egyetemi vizsgasorok nagyarányú kiszivárgását kritizálta a tavalyi két ülésszakon.

„A politikai reformok előrehaladtával egyre több nem KKP-tag mer majd nyíltan beszélni." – nyilatkozta Wang, aki egyben a Jiangxi Egyetem professzora is. „Ugyanakkor racionális módon kell bemutatni nézőpontunkat" – tette hozzá. „Ha pedig teljesen szabadon akar az ember beszélni, arra ott az Internet." – mondta.

Mégis, Zhu szerint a felülről bátorított kritika nem fog működni. A megoldást annak a rendszeren belüli gyakorlása és ösztönzése jelentené.

„A KNPTT-tagok választása egy úgynevezett egyeztetés eredménye, egyes tartományokban a delegálást pénzért is meg lehet venni." – mondta Zhu. „Egy szavazati rendszer bevezetése segítene megoldani a kérdést, mert ha valaki nem beszél az emberek érdekében, akkor legközelebb nem választják meg."

Egyre több nem KKP-tagot neveznek ki a kormányzati ügynökségek élére. Statisztikák szerint kb. 32 ezer nem KKP-tag töltött be vezetői pozíciót a végrehajtói, törvényhozói és bírói hatalom különböző szintjein 2010-ben.

Chen Zhu egészségügyi miniszteren kívül Wan Gang, a Kínai Zhi Gong Párt tagja is miniszteri széket kapott. Wan vezeti a Tudományos és Technológiai Minisztériumot. Az 1970-es évek óta ők az első nem KKP-tag miniszterek.

„A fiatalok hitevesztettsége igazán aggasztó" – mondta a Kuomintang Forradalmi Bizottság tagja, Shi Zhongyan. „A lehetséges párttagjainknak hinniük kell a kommunizmusban. Az új tagok nem vezethetik a pártot a KKP ellen."

Shi 2001-ben csatlakozott a KFB-hez, és véleménye szerint a párt gazdag erőforrásokkal rendelkezik az intelligens emberek számára.

A korosodó nem kommunista pártok örömmel fogadják a fiatalokat, azonban az új tagok toborzása nem egyszerű. A jelölteknek olyan KKP-n kívüli, társaik közül kiemelkedő embereknek kell lenniük, akiket egy jelenlegi párttag javasol. Sok tehetséges fiatal még az egyetem alatt csatlakozik a Kommunista Párthoz, így a nyolc demokratikus párt számára már nem olyan széles a kínálat.

Az 58 éves Gao Yubao még élénken emlékszik, amikor 1994-ben, két évvel az Egyesült Királyságból való visszatérését követően, tanára a Nankai Egyetemen tagnak jelölte őt a Kínai Demokratikus Ligába.

„Kevés 30 éven alulit hívunk meg a pártba, mivel úgy gondoljuk, hogy a harmadik X-en túl aránylag érettebben tekintenek már az életre az emberek." – mondta Gao.

Ugyanakkor, tanulmányok szerint a demokratikus pártokhoz csatlakozó új tagok fele nem igazán érti a többpárti együttműködés politikai rendszerét.

A sanghaji Putuo kerületben például a megkérdezett 57, a demokratikus pártokhoz újonnan csatlakozó közül legkevesebb felül felelt úgy, hogy elméleti képzésre van szükségük a kínai politikai rendszerről. Közel 60 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy szeretnének pártjukon keresztül többet megtudni Kína gazdasági fejlődéséről, áll egy 2011-es kutatásban.

„Olyan sok demokratikus párt küzd a fiatal tehetségekért, hogy létfontosságúvá vált megtanulni, hogy mivel lehet felkelteni az érdeklődésüket." – mondta Wang.

(Írta/fordította: Szabó Zoltán)