Talán ma már nem olyan jól ismert, de néhány éve volt egy vicc, így hangzik: Az amerikai egyetem az, ahol kelet-európai tanárok kínai diákokat oktatnak. Ma már az interneten sem igen lehet a nyomára bukkanni ennek a nem is olyan régi viccnek, de természetesen nem azért, mert ne lenne benne nagyon sok igazság. Sőt. A statisztikák szerint például ma már az Egyesült Államokban tanuló külföldi diákoknak a 20 százaléka Kínából érkezik. Talán azért tűnt el a vicc, mert ma már inkább közhelynek számít. Ráadásul újabb fejlemények is vannak a kínai diákok külföldön történő továbbtanulása kapcsán. Ahogy az előző viccből is tudható, régen ez szinte kivétel nélkül azt jelentette, hogy a középiskolát befejezett diák leginkább állami ösztöndíjjal, illetve néha szülei finanszírozásával elment egy külföldi egyetemre tanulni.

Az első változás akkor következett be, amikor a kínai állam finanszírozásával külföldön egyetemi tanulmányokat folytató kínai diákok számát elérte, majd meg is haladta a magánerőből, szülők, rokonok pénzéből, anyagi támogatásával külföldi egyetemen tanuló kínai fiatalok száma.

Most pedig itt a következő mérföldkő, amikor már nemcsak a 18. életévüket betöltött, középiskolát kijárt kínai fiatalok kezdenek külföldön iskolába járni, hanem a fiatalabbak is. A statisztikák ugyanis már ki tudják mutatni a 16 éves korukban külföldre költöző, jellemzően nem felsőoktatási intézménybe járó kínai fiatalok számát is, és azokat is, akik ugyan mehetnének egyetemre is, de ők mégis azt választják, hogy valamilyen szakmát tanulnak külföldön.

Jó példa az imént elmondottakra Ding Yanping fia, aki a kínai középiskola befejezése után három évig tanult Ausztráliában. De nem ám valami neves egyetemen, a 20 éves fiatal egy szakiskolát választott magának, a Dél-ausztráliai Technikai és Továbbtanulási Iskolát (TAFE SA).

„A fiam nem nagyon jó a tudományos kutatómunka terén, és a teszteket sem tudja a legjobban teljesíteni. Most még nincs azon a szinten, hogy egyetemre menjen. De a szakiskolában alacsonyabbak a követelmények, könnyebb is egy ilyen helyre bejutni, és a mostani helyzetében ez megfelelő a fiam számára" – mondja Fan Kairui édesanyja.

„A fiam gyakorlati készségeket tanul az ausztráliai szakiskolában, és ez később nagy segítségére lesz, amikor el akar valahol helyezkedni" – véli Ding Yanping, aki azt is hozzátette, hogy a családnak bányászati cége van Ausztráliában és Kínában, a gyakorlat iránti fogékonyságuk is valószínűleg ebből a tényből adódik.

Ding Yanping és Fan Kairui esete egyáltalán nem egyedi, sok más kínai család választ az utóbbi időben különleges, a saját igényeiknek, elvárásaiknak és lehetőségeiknek megfelelő külföldi továbbtanulási módot.

Korábban nem igazán ez volt a helyzet, hiszen szinte kivétel nélkül egyetemi alapképzésre, majd mesterképzésre, végül pedig doktori képzésre iratkoztak be a kínai diákok a külföldi egyetemeken. Mára ez változott meg, hiszen mint az előző példa is mutatta, most már nem is mindenki egyetemi tanulmányok végzése céljából utazik külföldre tanulni.

A Pekingben rendezett 2013-as Kínai Nemzetközi Tanulmányi Kiállításon közel 400 iskola és más oktatási intézmény vett részt. Az iskolák között voltak egyetemek, főiskolák és szakiskolák is. Abban mindannyian egyformák voltak, hogy rendkívül fontosnak tartják a hatalmas kínai piacot, hiszen ismerik a vonatkozó statisztikákat, miszerint egyre több kínai szülő szeretné gyermekét külföldi oktatási intézménybe küldeni, mégpedig a jelek szerint egyre fiatalabban.

Ezt a trendet bizonyítja Shen Haining 16 éves lányának esete is. Mint az apa elmesélte, lánya éppen az első szemesztert tölti egy ausztráliai középiskolában.

„A lányom belemerül az angol nyelvi környezetbe és könnyedén alkalmazkodik a helyi adottságokhoz. Ez jól jön majd később, hiszen nem lesz problémája, amikor majd Ausztráliában akar felnőttként élni" – mondja Shen Haining lánya korai külföldi iskoláztatásának okáról.

Wendy Buxton az ausztráliai Adelaide-ben található magániskola, az Immanuel College nemzetközi programjának az igazgatója. A hölgy elmondta, az iskoláknak elemi érdeke, hogy a diákoknak több választási lehetőséget kínáljanak fel, mert ezzel tudják segíteni legjobban, hogy az érdeklődésüknek leginkább megfelelő tanulmányokat fognak folytatni. Buxton az Immanuel College-ben tanult kínai diákokkal kapcsolatban elmondta, hogy iskolájuk elvégzése után különbözőképpen alakult a sorsuk.

„Voltak köztük olyanok, akik szakiskolában folytatták tanulmányaikat, majd pedig egyetemre mentek. Voltak viszont olyanok is, akik kitűnő egyetemekre kerültek, mégpedig nemcsak Ausztráliában, hanem a világ számos más országában is" – mondta Wendy Buxton, aki máig emlékszik az egyik kínai diákjukra, egy „kiváló és okos" lányra.

„Ez a kínai diákunk először ápolónői tanulmányokat folytatott, majd pedig az egyik egyetemen könyvelés volt a fő szakja. Ez a hajdani diáklányunk ma egy nemzetközi kórházban dolgozik Sanghajban. Minthogy pedig ápolónői és egészségügyi szakmenedzseri képesítése is van, ezért nem is csoda, ha meredeken ível felfelé a karrierje" – mesélte Wendy Buxton az Adelaide-i magániskola, az Immanuel College nemzetközi programjának igazgatója.

2012-ben közel 400 ezer kínai diák ment külföldre tanulni. Ez több mint 17 százalékos növekedést jelent 2011-hez képest, tudható meg a Kínai Oktatási Minisztérium statisztikai adataiból.

A külföldön tanuló kínai diákok számának növekedése mellett az új trend az, hogy egyre több közöttük a fiatalabb diák. Ugyanakkor a külföldön tanuló diákokról készített 2012-es beszámoló azt is megmutatta, hogy a korábbinál jóval szélesebb körből választanak maguknak iskolát a kínai diákok.

A beszámolót Kína és a Globalizáció Központ, valamint a Mycos nevű független tanácsadó cég közösen készítette. A statisztikáikból az is kiderül, hogy növekszik azoknak a száma is, akik úgy mennek külföldre tanulmányokat folytatni, hogy korábban már önerőből szereztek egy diplomát. Az ilyen diákok általában sokkal határozottabb célkitűzésekkel rendelkeznek, mint az átlag. Leendő karrierjüket tartják szem előtt, amikor szakismeretek megszerzése céljából külföldre mennek. Ők azok, akik a külföldön megszerzett diplomát befektetésnek tekintik, és csakis olyan diplomáért hajlandóak fizetni, amelyeket később a munkakeresés során az alkalmazóik értékelnek is. Tehát az ilyen kínai diákok messzire elkerülik a diplomagyárakat, tudható meg a Kína és a Globalizáció Központ, valamint a Mycos közös felméréséből.

Bai Zhangde, a Kínai Oktatási Minisztérium Tudományos Cserekapcsolatok Kínai Szolgáltató Központjának igazgatója szerint emelkedik azoknak a kínai diákoknak a száma, akik külföldön nem egyetemre, hanem szakiskolába járnak. A felmérések szerint a kínai diákok által leginkább kedvelt helyek közé tartozik Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada és az Egyesült Államok is.

Ugyanakkor az előző toplistában nem szereplő országok mindent megtesznek azért, hogy vonzóvá váljanak a kínai diákok számára.

Chaerun Anwar, Indonézia pekingi nagykövetségének oktatási és kulturális tanácsosa elmondta, hogy az indonéz kormány ösztöndíjat ajánl fel azoknak a kínai diákoknak, akik úgy döntenek, hogy Indonéziában folytatnának tanulmányokat.

„Közel 10 000 indonéziai diák tanul Kínában, ugyanakkor az Indonéziában tanuló kínai diákok száma nem éri el az ötszázat sem. Azt szeretnénk, ha több kínai érkezne az országunkba tanulni és dolgozni" – mondta Anwar, aki arról is beszélt, hogy a Kína és Indonézia közötti növekvő kereskedelmi kapcsolatok miatt egyre több tehetséges, nyelveket tudó, a másik ország kultúráját, üzleti szokásait ismerő emberre van szükség.

Li Xiangcheng a Pekingi Idegen Nyelvi Egyetem (BFSU) indonéz szakon végzős diákja közel egy esztendőt töltött Indonéziában.

„Nagyon élveztem az ottlétemet, és azt is, hogy megismerkedhettem az indonéz kultúrával" – mondta Li Xiangcheng, aki a diploma kézhezvétele után visszatér Indonéziába, ahol kínai nyelvet fog tanítani.

(Írta/fordította: Szabó Zoltán)