Chang Guizi-nek szívműtétre van szüksége, de a helyi kórház nem hajlandó elvégezni a beavatkozást, mivel a gyereknek nincs törvényes gondviselője, aki aláírhatná a belegyező nyilatkozatot.

A 13 éves fiú a jünnani Kunming általános iskolájának harmadik osztályos tanulója. Amióta novemberben veleszületett szívbetegséggel diagnosztizálták, le kellett mondjon minden testmozgásról.

A nevelőszüleivel élő fiú egy nap az iskolából hazatérve arra panaszkodott, hogy nagyon nehezen kap levegőt.

„Kórházba vittük, ahol a röntgenfelvétel egy lyukat mutatott a szívén" – meséli Pi Zhonghui a Changról és másik öt árva gyerekről gondoskodó nyugdíjas sofőr. „Az orvos elmondta, hogy veleszületett szívhibáról van szó, és a fiúnak műtétre van szüksége."

A Jünnani Jiaxin Gyereksegítő Központ, egy nem kormányzati szervezet utcagyerekeken próbál segíteni, és ők állják Chang neveltetésének költségeit. Andrew Lok, a szervezet igazgatója elmondta, hogy a kórház szerint a műtét 20 ezer jüanba, vagyis mintegy 700 ezer forintba kerül. A jótékonysági szervezet úgy döntött, hogy ennek a költségét is átvállalják.

A Kunmingi Orvostudományi Egyetem 1. számú kórházának orvosai kezdetben beleegyeztek a műtét elvégzésébe, de később a kórház jogi tanácsadói azt javasolták, hogy várjanak a műtéttel a gyerek státusza miatt.

Pi és a központ sem jogosult a beavatkozáshoz szükséges beleegyező nyilatkozat aláírására. „A kórház azt mondta, hogy meg kell találjuk a vér szerinti szülőket" – mondta Lok.

Chang szinte alig emlékszik a szüleire.

Három évvel ezelőtt egy járókelő talált rá a vonatállomás környékén kószáló fiúra, és vitte el a központba, meséli Lok. Chang a központ munkatársainak elmondta, hogy a szülei válása után az édesanyja gondoskodott róla, aki végül magára hagyta őt. Lok hozzátette, hogy a fiú már elfelejtette a szülei nevét.

Már csak arra emlékszik, hogy egy Xijie nevű utcában lakott a jünnani Zhaotong városban. De a kunmingi és a zhaotongi rendőrség sem tudott a szülők nyomára bukkani.

„A tartományi polgárügyi hivatalhoz fordultunk segítségért, hátha lehetőség van arra, hogy a kormány Chang törvényes gondviselőjeként lépjen fel, de a hivatalban nem tudnak dűlőre jutni, mivel még nem volt precedens hasonló ügyre" – meséli Lok.

„A fiú jól érzi magát, de nem akarjuk megvárni azt a pillanatot, amikor már olyan kritikus az állapota, hogy a műtét elkerülhetetlen" – teszi hozzá az igazgató.

A 2004-ben nonprofit szervezetként bejegyzett gyereksegítő központ 1300, Changhoz hasonló gyereken segített, akik az utcán éltek vagy dolgoztak.

A csavargók ételt kapnak, lezuhanyozhatnak, kimoshatják a ruhájukat, és ha ellátogatnak a napközi otthonba, általánosságban megismerkedhetnek például a festészettel vagy a zenével is. A nonprofit szervezet a hajléktalan gyerekeknek ideiglenes szálláshelyet is biztosít Kunming külvárosában.

A szervezet meg tudja oldani az iskoláskorú és tanulni vágyó gyerek nevelőszülőknél történő elhelyezését, akik cserébe anyagi támogatást kapnak.

Bonyolult okokból kifolyólag a gyerekek nem rendelkeznek úgynevezett hukouval, vagyis tartózkodási engedéllyel, így nem járhatnak állami iskolába sem. Ha sikerül is elvégezniük a gimnáziumot, semmi esélyük sincs az egyetembe kerülésre, mivel nem felelnek meg az országos egyetemi felvételi vizsga követelményeinek, amelyhez szintén szükséges a hukoura.

1 millió fiatal

Nincs pontos hivatalos adat arról, hogy hány utcagyerek él Kínában, de szakértők több mint 1 millióra becsülik ezt a számot.

A fiatalokat segítő magánintézmények csak nagyon nehezen tudnak megküzdeni a rájuk nehezedő kihívásokkal, és itt nemcsak a gyámsági ügyekről van szó, hanem a helyszínek kiválasztása és a munkatársak gyors cserélődése is nagy terhet jelent.

Wang Xianlong, az utcagyerekek nevelőintézeteként működő pekingi Light Love Family adminisztrációs ügyekért felelős munkatársa arra panaszkodik, hogy időről időre kénytelenek új helyszínt keresni az iskolának valahol Peking külvárosában.

Az iskola 105 tanulójával és 16 munkatársával 2011-ben költözött Shunyi kerületbe.

„Az elmúlt tíz évben körülbelül kilencszer költöztünk új helyszínre" – mondja. „Nem tudunk otthont biztosítani ezeknek a gyereknek, ha nem tudunk megfelelő helyet találni" – teszi hozzá.

A jelenlegi helyzet másik két oka az egyre emelkedő bérleti díjak és a főváros gazdaságfejlődésének nyomán megjelent épületbontások, magyarázza. „Volt, hogy azért kellett továbbállnunk, mivel a szomszédok a folyamatos zsivajra és a koszos gyerekekre panaszkodtak."

Lok elmondta, hogy hasonló okok miatt nekik ötször kellett elköltözniük.

Az ilyen magánintézmények, amelyek nagyrészt közadományokból és jótékonysági szervezetek támogatásából tartják fenn magukat, csak nagyon nehezen tudják megtartani a náluk dolgozó munkatársakat, leginkább azért, mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy magas béreket fizessenek ki.

Yan Ling, a Light Love Family matematikatanára azt meséli, hogy eddig több mint 70 tanár fordult meg náluk.

2007-ben kezdett el tanítani az iskolában havi 500 jüanos, azaz 17500 forintos fizetéssel, és még ma sem kap többet 2000 jüannál. Pekingben az átlagos havi fizetés mintegy 4600 jüan volt 2011-ben.

„Sohasem kértem fizetésemelést az iskolaigazgatónktól, hiszen tisztában vagyok az iskola anyagi helyzetével" – mondja.

Yan, akinek egyetemi bachelor diplomája van, azt mondja, hogy kizárólag a gyerekek tartják itt.

„A gyerekek pontosan olyan hálásak a szeretetért, mint a szomjazó ember egy pohár vízért, és mindig többet kapok vissza tőlük" – vallja a tanár, hozzátéve, hogy reggel hat órától délután hat óráig tart a munkaideje.

„Emlékszem, hogy amikor ideérkeztem a tanárok kollégiumában aludtam. Előfordult, hogy a diákok az ágyam mellett várták, hogy felébredjek, és kosárlabdázzak velük" – meséli.

A születésnapján az ágya telis de tele volt ajándékokkal, amiket diákjai készítettek, például kártyákkal, vagy olyan apróságokkal, amiket az utcán találtak.

Yan azt mondja, lehet, hogy hamarosan új, jobban fizető állás után kell nézzen, mivel hároméves fia lassan óvódás korú lesz.

„Azt szeretném, ha megengedhetnénk magunknak, hogy jó iskolába járjon."

Forrás: China Daily, 2013. január 15.

(Írta/fordította: Cservenka Ferenc)