Nemrégen a Kínai Országos Családtervezési Tanács Oktatóközpontja és Kína legnagyobb párkereső platformja, a Jiayuan közös kimutatást tett közzé. A kiadványból kiderül, hogy a 18 éven felüli egyedülálló kínaiak száma 249 millió fő, ami azt jelenti, hogy több mint százmillióan keresik életük párját. Azért, hogy ők minél hamarabb kimondhassák a boldogító igent, egy egész iparág kezd szerveződni, amit kínaiul csak édesiparként emlegetnek. Természetesen, ez sokak számára üzleti lehetőséget jelent.

Az 1985-ben született Deng Da is egy közülük. Hét évvel ezelőtt felmondott az évi százezer jüant (havi kb. 300 ezer forintot) fizető hivatalos munkahelyén, és belevágott saját párkereső oldalának építésébe.

„Először is a természetem miatt vágtam bele, eléggé vállalkozó kedvű vagyok, szeretem a kihívásokat. Aztán volt szerencsém olvasni egy elemzést a Jangce-delta régiójának párkereső piacáról, ami részletesen elemezte a piac helyzetét és kilátásait. Úgy gondoltam, hogy Kína nagy népessége és a városiasodás felgyorsulása oda fog vezetni, hogy nagyon sok, kicsit idősebb egyedülálló fiatal lesz, akik sok különböző ok miatt nehezen találnak megfelelő partnert. Ezért vágtam bele ebbe a közvetítő oldalba, mert úgy gondoltam, hogy lesz rá igény."

Deng Da elmondta, hogy csak 50 ezer jüan kezdőtőkéje volt, és bármennyire kevés kiadása is volt, mégis csak szűkösen jött ki a pénzből. De vajon mi motivál egy fiatal srácot arra, hogy kitartson párkereső oldala mellett?

„A párkeresés egy hatalmas és kemény üzlet. Például az elején ott vannak a párkereső tréningek, a végén meg az esküvőszervező, a fotóssal, a lakodalommal, aztán az ingatlanügynökség… rengeteg kapcsolódó iparág van. A párkereső [oldalak és irodák] ezek középpontjában állnak. A tréningtől a bemutatáson, a fényképezkedésen és az esküvőn át az ékszerekig. Ha mindez megvan, akkor pedig nászútra is kell menni, így a legjobb, ha utazási irodákkal is kapcsolatban állunk."

Szorgalmának hála 2007 őszén Deng Da párkereső oldalát bejegyezték Fujian tartományban. Ötévnyi kemény munka után eljutott odáig, hogy a kezdeti veszteségeket mára a profit váltotta fel.

„Az első egy-két évben csak veszteségünk volt. A profit azonban később gyorsan nőtt, 2011-ben éves összehasonlításban 70-80%-kal. Jelenleg a legstabilabb [forrásunkat] az éves tagdíjak jelentik. Vannak 1-2-3-5 ezer jüanesek, vagy még nagyobb csomagok, 10-20-30-50 ezer jüenesek is. A másik bevételi forrásunkat a rendezvény-szponzorációk jelentik."

Deng Da úgy látja, hogy a kínai párkereső piac tortája nagyon nagy, és a profitkilátások továbbra is nagyon jók. A Kínai E-Kereskedelmi Kutatóközpont adatai szerint jelenleg több mint 50 párkereső oldal működik az országban, amelyek tavalyi bevétele meghaladta az 1,2 milliárd jüant, de előrejelzések szerint 2014-ben akár a 2 milliárdos határt is áttörhetik.

A párkeresés és a házasságközvetítés szép haszonnal kecsegtető iparággá vált. Wu Chao pénzügyi elemző a következőképpen számolt:

„A legegyértelműbb a legnagyobb belföldi társkereső, a Jiayuan esete, aminek a részvényeit a NASDAQ-ra is bevezették. Ez pedig világosan jelzi, hogy a párkeresők potenciális haszna nagyon nagy. Ha azt vesszük, hogy az ország 10%-a van házasuló korban, az is 100 millió ember. Ha mindegyikük csak 100 jüant költ társkeresésre, már az is 10 milliárd jüanes piacot jelent."

Statisztikák szerint a házasodáshoz közvetlenül több mint harminc, míg közvetetten hetvennél is több iparág kapcsolódik. Liu úr lakodalma például csak egy kis része volt a teljes képnek. Ehhez jött a menyasszonyi ruha, az ékszerek, az esküvőszervező cég… tehát rengeteg termék és szolgáltatás jár még a házassággal. A társkereséshez kapcsolódó piac egyre nagyobb és egyre kifinomultabb.

Chen Hao Shenzhen város egyik elismert jádekereskedője. Barátja tanácsára nemrég kezdett el foglalkozni saját üzlete és a társkeresés közelebb hozásával, így Deng Da társkereső oldalával együttműködést alakított ki.

„Mára a fiatalok nagyon megkedvelték és elfogadták a jádét, és mivel az elmúlt években a jáde tartotta, sőt, növelte árát, ezért a friss házasok maguk is fektetnek jádéba."

A kínai emberek a házasságra mint az élet egyik legfontosabb dolgára tekintenek, az ifjú pár pedig az ismerkedéstől az udvarláson át az esküvő tervezéséig mindenre ennek megfelelően is költ. A társadalom és a gazdaság fejlődésével együtt az esküvő, a lakodalom, a menyasszonyi ruha, a fotózás, stb. költségei is nőttek. A 26 éves Liu úr egy átlagos sanghaji irodai alkalmazott. Barátnőjével már két éve járnak és úgy tervezik, hogy idén szeptemberben egybekelnek. Ennek költségeiről szólva Liu nagyot sóhajtott, és elmondta, hogy a pénz úgy folyik ki kezeik közül, mintha víz volna.

„A hotelekben a fix költségek nagyon magasak, például egy átlagos hotelben egy asztal több mint 5000 jüan, és erre jön még 15% felszolgálói díj, 800 jüan foglalási díj, plusz még az üvegnyitási díj… mindennel együtt kb. 6500 jüanre jön ki egy tízfős asztal. Ha kicsit nagyobb családja és több barátja van az embernek, akkor 15 asztal könnyen összejön. Mindennel együtt több mint százezer jüanbe kerül, ami nagyon sok. Azt hiszem, hogy egy vagy másfél évnyi fizetésem is rámegy."

A kínai hagyományoknak megfelelően az ifjú párnak házasságkötésük után családtagjaikat, barátaikat lakodalomba kell hívniuk. Idén körülbelül kétszázezer pár fog összeházasodni Pekingben, az éttermek és a szállodák pedig már mind beteltek a kedvező napokra. Ezen túl a fiatalok egyedi esküvő iránti igénye külön esküvői hoteleket is életre hívott. Ezek a hotelek, amellett, hogy helyet adnak a lakodalomnak, nem fogadnak más betérő vendégeket, és meglehetősen drágák. Liu Tiezhu, egy ilyen hotel vezetője elmondta:

„A mi hotelünkben a legnagyobb számla háromszáz valahányezer jüan volt, a legolcsóbb pedig százezer körül alakult."

Chen Jing egy pekingi esküvőszervezőnél dolgozik. Elmondta, hogy nagyon jól megy a cég, és az immár fő-esküvőtervezővé előléptetett Chen ki sem lát a munkából.

„Ha a végsőkig megfeszítjük magunkat, akkor sem tudunk 200-nál több rendezvényt levezényelni, ez pedig biztos nem elég ezen a piacon. Így sok kisebb cég osztozik a piacon."

Az esküvő után az ifjú pár leginkább csak azt érzi, hogy a házasságkötés bizony egy nagyon fárasztó dolog. Hogy kíméljék a házasulandók idejét és energiáját, mindenhol megjelentek a különböző esküvői kiállítások. Ezek a kiállítások a házasulandók összes szükségletére egy helyen kínálnak megoldást. Amellett, hogy ez időt takarít meg a fiataloknak, a kiállítók számára óriási üzleti lehetőséget is jelent. A nemrég Sanghajban véget ért Kínai Házassági Kiállítást példaképp hozva, azon csupán két nap alatt több mint egy milliárd jüan forgalmat értek el, ami a kiállítás 9 éves történetében új rekordot állított fel.

A kiállítás szervezői elmondták, hogy az elmúlt néhány évben a házasság előtt állók egyre nagyobb becsben tartják a kiállítást, amely a házasodáshoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások egyre nagyobb körét öleli fel, így például lakberendezést, háztartási gépeket, menyasszonyi sminket, stb. Az édesipar, a társkeresés és házasodás köré szerveződött iparág segít az egyedülállóknak, hogy igaz szerelmet találjanak, és közben profitot is termel… ezt akár kölcsönösen előnyös üzletnek is tekinthetjük.

(Írta/fordította: Szabó Péter)