Teleki Gergő

Teleki Gergő, a kiváló magyar zongoristatehetség a Liszt Ferenc Zeneakadémián végzett 2012-ben, és kiváló eredménnyel szerepelt több zongoraversenyen is. 2011-ben Gergő a Kínai Nemzetközi Rádió (CRI) meghívására Szecsuanba látogatott, ahol személyesen is megtapasztalhatta a hagyományos kínai népszokásokat és kultúrát, beleértve a különleges helyi zenekultúrát is. Szecsuani körútja mély benyomást tett a 27 éves Gergőre, olyannyira, hogy még az is megfordult a fejében, hogy a jövőben Kínában fog letelepedni, hiszen elmondása szerint nagyon vonzza őt ez a csodálatos ország. Gergő most Magyarországon a Konfuciusz Intézetben tanulja a kínai nyelvet, és ennek kapcsán a kínai zenével is foglalkozik. Gergő a zenével szorosan összefüggő életéről és tapasztalatairól mesélt a Kínai Nemzetközi Rádiónak.

1. Milyenek a benyomásaid Kínáról? Miért szeretnél Kínában élni és dolgozni?

A tavaly előtti évben jártam Kínában, A Nemzetközi Kínai Rádió meghívásával. Nagyon szimpatikus volt már akkor is, a rohamosan fejlődő kínai kultúra és a gyönyörű ország, ezért szeretnék élni és dolgozni Kínában, mert mindig is az érdeklődésem középpontjában volt. Régóta vonz a Kelet varázsa, melyet új illatokban, ízekben és a több ezer éves múltra visszatekintő művészetben találtam meg a Távol-Keleten, mert a nyugati művészet hangzásvilágából épp a keleties motívumok hiányoznak számomra és ez inspirál arra, hogy jobban megismerjem valamint kibővítsem tudásomat a kínai hangzásvilág és mozgáskultúra árnyalataival.

2. A klasszikus vagy a modern kínai zene fogott meg inkább? Véleményed szerint mi a különbség a kínai és a nyugati zene között?

A klasszikus és a modern kifejezési mód is közel áll hozzám, de sokkal inkább a modern kifejezésben látok új lehetőségeket, így a fiatalok számára is megismerhető és vonzó műfajok teremthetők meg. A klasszikus zene mindig is a részem volt és a 15 évnyi koncertező tapasztalatom azt mondatja velem, mint ahogy a kínai kultúra is nyitott az újra, hogy nekem is nyitnom kell a fejlődés és az újítás felé.

A kínai és a nyugati zene alapvetően másból táplálkozik. Más hangulatok és érzések kerülnek középpontba. A kettő viszont eggyé válva megteremtheti a nyugati és a keleti zene kultúra együttes művészetét.

3. Magyarországon sokan kedvelik a kínai zenét? Melyik kínai zene vagy dal a legismertebb Magyarországon?

Magyarországon most nagy érdeklődés kezd kialakulni a kínai kultúra iránt. Fesztiválokat szerveznek és sokan érdeklődnek a kínai zene és művészet iránt. Különösen kedveltek Teresa Teng dalai és Katie Melua kínai hangzású szerelmes dala.

4. Úgy tudom, hogy Kínában szeretnéd folytatni a tanulmányaidat. Teljesen új irányba szeretnél menni, vagy továbbra is a zongoraművészettel fogsz foglalkozni?

Kifejezett célomnak tartom azt, hogy a kínai és a nyugati zenét ötvözzem, és élvezhető, táncszerű műfajt teremtsek a fiatalok számára, hogy így közelebb kerülhessenek a gyorsan fejlődő kultúra világához. Ezt egy formációban képzelem el, ami a kínai zenét helyezi középpontba, de a nyugati klasszikából merít alapokat. Ezt, mivel modern kifejezésről van szó, kiegészíti a neoklasszikus táncművészet mozgáskultúrája, mely egy új művészeti irányt teremt meg. Párommal, aki táncművészként épp olyan ugyanolyan érzékeny művész, mint én, jelenleg azon dolgozunk hogy a táncművészetet és a zeneművészetet modern megközelítésben vigyük színpadra. Minden korosztály számára lényegi tartalmat és üzenetet hordoz ez, az élet alapvető kérdéseiről, felvetéseiről. Szerelemről, fájdalomról, halálról, társtalanságról és a kitartásról.

Magyarországon is teljesen hasonló helyzet áll fenn, a művészetet a gyermekek főként szülői befolyásra kezdik el tanulni, habár én kivétel vagyok, mert a szüleim szinte az én követelésemre írattak be Zeneiskolába, melyet két év alatt elvégeztem és Európa egyik legnívósabb zenei intézményébe, a Liszt Akadémiára vettek fel elég korán, 11 éves koromban.

Négyévesen ültem először zongoránál és hallás után játszottam, de tehetségemet a zene irányába táplált szeretetem és a hozzá fűződő élményeim bontakoztatták ki igazán. Mosolyogva álltam színpadra először 5 évesen és körülrajongtak érte. Ez azóta tart.

(Írta/fordította: An Xin)