A korábban a nankingi Turbine and Electric Machinery Group élmunkásaként dolgozó 53 éves Tang Shuxiu sohasem gondolta volna, hogy tudását egy napon majd átnevelő munkatáborban kamatoztathatja, meséli, amikor az általa készített farmernadrágok részein vagy logóján olvasható angol feliratokról esik szó.

Tang 2011. április 6-án került a nőknek fenntartott Jiangsu tartományi átnevelő munkatáborba, ahol egy évet töltött. A bűne az volt, hogy a vállalata által ígért nankingi belvárosi lakást követelte.

„Még ma is jól emlékszem a rabtársak ordítására, ahogy a kábítószer-csempészettel foglalkozó idős rabok verték őket. Olyan volt, mintha ijedt, megsebzett állatok üvöltenének. Félelmetes volt a hangjuk" – emlékszik vissza Tang arra, amikor a hosszú ideje a munkatáborban raboskodó őrizetesek a munkafolyamatot lassító újoncokat verték.

A több száz nővel együtt ő is éjjel-nappal farmernadrágokat és játékokat készített.

A törvény szerint a kisebb vétségek elkövetőit tárgyalás nélkül átnevelő munkatáborokba küldhetik. A szabályok értelmében legalább napi három órát a jogszabályok tanulmányozásával kell tölteniük, de a munkával eltöltött idő nem haladhatja meg a napi hat órát.

Kötelező kvóta

„Egy munkacsoporton belül úgy negyvenen dolgoznak, és a futószalagszerű munka során exportra készülő termékeket gyártanak. Naponta 900 darab farmernadrágot kellett készítenünk, de az őrök szerint ezeket alig több mint 3 jüanért, vagyis 100 forintért értékesítették" – meséli Tang.

Teng Xiaoming 2009 novemberében 61 évesen került a Nankingban található dalianshani átnevelő munkatáborba. Idős kora ellenére sem részesült kedvezőbb elbánásban, és késő estig kellet dolgoznia, hogy teljesíteni tudja a napi kvótát. Ő táskazsinórok csomózásával foglalkozott.

Neki azért kellett bűnhődnie, mivel éveken át magasabb kompenzációt követelt a helyi kormányzat által lebontott 1000 négyzetméteres házáért.

„Szinte alig láttam napfényt a táborban eltöltött idő alatt. Hajnali félhatkor keltem, és minden nap este tízig dolgoztam" – meséli a Global Timesnak Teng, hozzátéve, hogy gyakran éjszaka is berendelték a műhelybe, hogy teljesítse a kiszabott kvótát.

A Nanking központjától egy órányi autóútra, Jiangning kerületben található dalianshani átnevelő munkatábort 1970-ben hozták létre, és jelenleg 135 embert foglalkoztatnak. A tábornak három részlege van: a bentlakók számára fenntartott lakópavilon és üzem, a rendőrségi irodaépület és az őrök kiképzőközpontja.

A hat méternél is magasabb falakkal körbevett és kamerákkal felszerelt munkatábor sok titkot rejt. A déli ebédszünetben hazafias dalokat éneklő rabok hangja szűrődik át a falakon, és esténként a szemközti dombról este nyolc óra után is látni az üzem fényeit.

„Nagyon ritkán volt korai lámpaoltás. Általában kilenc-tíz óráig dolgoztunk minden nap. Ha mégis korán ért véget a munka, olyan örömujjongásban törtünk ki, mintha esküvői mulatságon lettünk volna" – mondja Li Long, egy korábbi őrizetes, aki most ingyenes jogi segítséget nyújt azoknak, akiket átnevelő munkatáborba küldtek, vagy akik kényszerbontás károsultjai.

Jelöletlen teherautók járnak ki-be, de rendőröknek semmi nyoma, ami elég kísérteties hangulatot ad a munkatábornak.

Egy Zhu vezetéknevű ember, aki a közelben lakik, a Global Timesnak elmondta, hogy a munkatáborban cipőket és sátorponyvát készítenek magáncégek megbízásából, és előfordul, hogy maguk a vállalatok is ellenőrzik a munkatáborban folyó munkát.

Li Long igyekezett odafigyelni arra, hogy kinek is dolgoznak valójában, és a cipők konténerei árulták el, hogy a megrendelő a Yangzhou Hetai plüss- és szőnyeggyártó iparvállalat. De a cég weboldalán közölt információk szerint kizárólag szőnyegeket és kisszőnyegeket készítenek.

Az információt a helyi kormányzat sem tudta megerősíteni, ugyanakkor a szemétben talált „Made in China" feliratú, számozott címkék szövetcipőkhöz készültek.

„Jól emlékszem ezekre a címkékre, de fogalmam sem volt arról, hogy mi van rájuk írva. A cipőkre kellett ragasztanom" – mondja Li Long.

Börtönbe velük

Li egy őrtől hallotta, hogy a város közbiztonsági hivatalának is minden hónapban teljesítenie kell egy bizonyos kvótát, ami nem az elkészült cipők számát jelenti, hanem az olcsó munkaerő folyamatos biztosítását, hogy a megrendeléseket teljesíteni tudják.

Az átnevelő munkatáborokkal kapcsolatos 1982-es szabályok szerint például az „ellenforradalmárokat" vagy a bűnvádi eljárás alá nem vonható rendzavarókat küldik a munkatáborokba.

De a 41 éves Xu Chuanzhu sohasem gondolta volna, hogy őrizetesként végzi.

Xu ingatlanügynökként dolgozott Nankingban, de az élete egy csapásra megváltozott, amikor 2011-ben egyik vevőjével vitába keveredett. Xu rokonai rátámadtak a vevőre, de végül októberben sikerült megegyezniük, és így a vitából nem lett bírósági ügy.

De egy hónappal később hat civil ruhás rendőr kereste fel, akik azt állították, hogy a nankingi Huanwu kerület houzaimeni részlegéhez tartoznak, majd megütötték a nő egyik alkalmazottját, és Xut 2011. november 22-én letartóztatási parancs nélkül őrizetbe vették. 40 napig tartották fogva, és a mobiltelefonját is elvették tőle, majd 2012 januárjában a nőknek fenntartott átnevelő munkatáborba küldték a vevővel történt összetűzés miatt.

Xu négy hónapon át betegeskedett, de a munkatábor vezetése ennek ellenére sem engedte, hogy pihenjen, és reggeltől estig állva kellett dolgoznia.

„Heti fél napot pihenhettem, hogy elvégezhessem a nagymosást. Egy csoportban háromszázan voltunk, és összesen hét csoport volt a munkatáborban. Sorba kellett hogy álljunk az ételért, és fél óránk volt, hogy végezzünk. A sorban állás után már csak 15 percünk maradt arra, hogy megegyük az ételt" – meséli Xu a Global Timesnak.

„Fogalmam sem volt arról, hogyan kerültem a munkatáborba. Esetemben polgárjogi ügyről volt szó, amit végül sikerült megegyezéssel lezárnunk" – mondja Xu, hozzátéve, a történtekért beperelte a helyi rendőrséget.

Forrás: Global Times, 2013. április 11.