Mikor a tanár megkérdezte, hány fiú és hány lány van az osztályban, az egyik srác felkiáltott: „22 és fél fiú, 22 és fél lány." Minden diák kacagni kezdett, kivéve egyet. Ő volt az, akit a mássága miatt fél-embernek bélyegeztek. Lerohant a játszótérre, hogy kisírja magát.

Bing Feng, 20 éves guangdongi diák idézte fel ezt a jelenetet saját középiskolás éveiből.

„Perverz, buzi, félig férfi, félig nő – általános iskolás koromtól gimnazista koromig ilyen gúnynevekkel illettek. Az iskolás éveim hosszúak, sötétek és reménytelenek voltak," meséli.

A halk szavú, kecses testalkatú, hosszú hajú fiú kilógott a diáktársai közül és hamar a homofób bántalmazás célpontjává vált.

Meleg jogi aktivisták szerint a homofób bántalmazás futótűzként terjed a kínai középiskolákban. Az Aibai Kulturális és Oktatási Központ, a Pekingi LGBT (Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű) Központ és a guangzhoui Társult Meleg és Leszbikus Egyetem közös felmérése szerint a válaszadó fiatal leszbikus, homoszexuális és biszexuális diákok mintegy 77%-át érte közvetlen verbális vagy fizikai bántalmazás.

A bántalmazás a pofonoktól, rugdosástól és hajtépéstől kezdve odáig terjedt, hogy erőszakkal levetkőztették őket, hogy meztelen képeket készítsenek róluk. Mindennek következtében a 421 válaszadó mintegy 26%-a az önpusztításba menekült: alkoholizmus, önbántalmazás, kicsapongó szexuális élet, de öngyilkossági kísérlet is előfordult.

„Talán mikor meghallják a 421-et, azt gondolják: milyen kis szám. De ne feledjék: róluk mind tudjuk, hogy a szexuális beállítottságuk miatt bántalmazták őket," mondta Doudou, a Társult Meleg és Leszbikus Egyetem igazgatója. „Ez azt mutatja, hogy a homoszexuális diákok többségét éri valamilyen bántalmazás az iskolában."

Miután leérettségizett, Bing Feng eltűnt kortársai radarjáról: sosem megy iskolai találkozókra, bulikba, sőt, még a kínai Facebook-nak számító renren.com oldalon sincs profilja.

„Az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy az iskolai bántalmazás mennyire megváltoztathatja valaki életét," meséli a fiú.

A homoszexualitás 2001-ig mentális betegségnek számított Kínában. Azóta a kínai meleg közösség gyors fejlődésen ment át: meleg bárok, honlapok és csoportok jöttek létre országszerte. A társadalom hozzáállása is változott, elfogadóbbá vált, ám, úgy tűnik, ez a szemlélet már nem jut el a középiskolákig.

Az idézett felmérés azt is felfedte, hogy sok középiskolás diák ragaszkodik a „hagyományos" nemi sztereotípiákhoz. Bárki, akit másnak látnak, célponttá válhat – és a tanárok, akik vajmi keveset tudnak a homoszexualitásról, egyszerűen szemet hunynak e felett.

A 22 éves leszbikus Wu azt meséli, hogy már kislánykora óta fiúsan öltözködik. Ám, ez a kollégiumi szobatársainak nem tetszett. Egyik este, mikor a mosdóba ment, feltartóztatták, arra kényszerítették, hogy lehúzza a nadrágját és előttük mossa meg a nemi szerveit. A támadás hatalmas érzelmi traumát okozott a lánynak, de nem mert segítségért fordulni senkihez. Csak akkor mesélt ezekről a rettenetes élményekről, amikor a főiskolán kapcsolatba került meleg csoportokkal.

A nagy-britanniai Stonewall meleg jogi alapítvány 2007-es beszámolója szerint a fiatal homoszexuálisok közel kétharmadát érte közvetlen bántalmazás az iskolában, ahol még negyedüket sem biztosították arról, hogy a homofób bántalmazás helytelen. Kínában erre nincsenek hivatalos adatok.

Wang Haoying, egy meleg és leszbikus forródrót pszichológusa szerint a homoszexuális tinédzserek magukban is kárt tehetnek, ha nem számíthatnak a barátaik, családjuk vagy a tanáraik támogatására.

„A kamaszok gyakran bizonytalanok a szexualitásukat illetően, így rendkívül fontos, hogy az őket körülvevő emberek támogassák őket, ne gyakoroljanak nyomást rájuk," mondja Wang.

A meleg fiúkkal ellentétben a fiatal leszbikus nőket gyakrabban éri verbális bántalmazás. A 24 éves henani Shanshan öngyilkosságot kísérelt meg emiatt.

Emlékszik, hogy az emberek összesúgtak a háta mögött, bármerre is járt és sok diák sértésekkel bombázta. Még a tanároknál is feljelentették: megvádolták, hogy „szándékosan csábít el más lányokat."

„Úgy éreztem, az egész világ összeesküdött ellenem, és senki sem segíthet rajtam," meséli a lány. „Egyszer megpróbáltam leugrani a házunkról, de a szüleim megállítottak. Aztán egy késsel vagdostam meg az ujjaimat."

A meleg jogi csoportok, mint az Aibai, a Pekingi LGBT Központ és a gunagzhoui meleg és leszbikus egyetem mind annak a lehetőségét keresik, hogyan tudnák a középiskolákban növelni a homoszexualitás elfogadását.

„Az egyetemekkel ellentétben, ahol a hallgatók és professzorok könnyebben elfogadják a meleg diákok létezését, a középiskolák ennél konzervatívabbak és érzékenyebbek," mondja Jiang Hui, az Aibai munkatársa.

A homoszexualitás témakörét érintő beszélgetések és rendezvények egyre népszerűbbek az egyetemeken, ám a középiskolákban szinte sosem tartanak ilyeneket.

Egy guangdongi szakközépiskola neve elhallgatását kérő meleg diákja felidézte középiskolai pszichológia tankönyve sorait: „A szerelem két különböző nemű ember egyesülése." Úgy véli, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az osztálytársai még többet kínozzák.

„A középiskolákban olyan nemi oktatásra vagy felvilágosításra lenne szükség, ami megérteti a diákokkal: semmi baj sincs azzal, aki meleg," meséli a fiú.

Wang szerint a középiskolák és egyetemek között tátongó tolerancia szakadék oka az, hogy az iskolák kizárólag a tanulásra koncentrálnak. „Sok tanárt ez nem érdekli, vagy nincs idejük arra, hogy segítsenek ezeknek a diákoknak. Ezen kívül tényleg nagyon keveset tudnak a homoszexualitásról – hát, még arról, hogyan kellene kezelniük a témát."

Jiang azt mondja, hogy a tanárok képzése érdekében „kitérőt kellett tenniük". „Szándékosan tanárképző főiskolákon szervezzük ezeket az eseményeket. Így mikor a hallgatók középiskolai tanárok lesznek, jobban átlátják majd az ilyen helyzeteket."

Ezzel persze nem azt szeretnénk mondani, hogy egyetlen középiskolában sem foglalkoznak a kérdéssel. Tavaly a Pekingi LGBT Központ két rendezvénysorozatot is elindított a fővárosi nemzetközi középiskolákban. Véghezvitték mindezt annak ellenére, hogy több vallásos szülő is tiltakozott. Úgy vélték ez egy szükségtelen és manipulatív stratégia a fiatalok homoszexualitásról alkotott nézeteinek megváltoztatására, mondta Guo Ziyang, a központ igazgatója.

Ha ez nem válna be, a központ speciális képzéseket is tart tanárok számára.

„Szivárványszínű zászlót adunk nekik és megkérjük őket, hogy akasszák ki az irodáikban. Így amikor a meleg kamaszok meglátják a jelképet, tudják, hogy megbízhatnak abban a felnőttben," mondja Guo.

Tao Hongkai, a huazhongi tanárképző egyetem pedagógia professzora úgy véli: az iskolák és tanárok felelőssége megvédeni a meleg fiatalokat.

„Egyrészt a kamaszok értésére kell adniuk, hogy teljesen normálisak, nincsen velük semmi baj. Másrészt pedig meg kell tanítaniuk a többi diákot, hogy ne bánjanak másképp a melegekkel. De még rengeteg a dolgunk."

Az 55 éves Fan Xiyun Fujian tartományból azt mondja: összetört a szíve, mikor meleg fiát bántalmazták, majd végül kirúgták a középiskolából.

Az alsó középiskola, ami a magyar általános iskolák felső tagozatának felel meg, első évében, a fiát összeverte hét másik fiú a játszótéren. A tanáruk kihívta a rendőrséget és kórházba vitte a gyermeket.

A fiú nem engedte, hogy az iskola értesítse az édesanyját, mivel akkor még nem vallotta be családjának a másságát. Ám a legnagyobb sokk akkor érte, mikor a bántalmazói megbüntetése helyett a tanár azt kérte tőle, hogy hagyja ott az iskolát, mivel a jelenléte „negatív hatással" van az oktatási intézményre.

Mivel erre nem volt hajlandó, arra kényszerítették, hogy minden nap pszichológiai tanácsadáson vegyen részt. Mikor másik városban dolgozó édesanyja tudomást szerzett a helyzetről, már túl késő volt és a fiút végül kirúgták az iskolából.

„Nem engedte, hogy magyarázatot kérjek az iskolától. Annyira elszomorított, hogy nem tudtam megvédeni a fiamat," meséli Fan.

Felismerte, hogy valamit tenni kell. Fan jelenleg a melegek és leszbikusok szülei, rokonai és barátai nevű meleg jogi szervezet aktív tagja. Arra használja a tapasztalatait, hogy meleg gyermekek szüleit oktassa arra, hogyan fogadják el őket és harcoljanak értük.

„Minél előbb elfogadják a saját gyermekeiket, annál jobban meg tudják védeni őket a bántalmazástól," mondja. „Ha a saját gyermekeinket sem tudjuk elfogadni, hogy várhatnánk a tanároktól, hogy elfogadják őket?"

Visszatekintve, Bing Feng azt mondja, ezek az élmények csak erősebbé tették. „Nem tudtam megakadályozni, hogy bántsanak – de most rajtam a sor, hogy másokon segítsek."

 (Írta/fordította: Falucska Violetta)