0522maikina.m4a

A Sárga-folyó partján elterülő, Shanxi tartománybeli Ji megye leginkább vízeséséről híres. Azonban az elmúlt pár évben az itt termesztett alma híre már vetekszik a vízesés ismertségével. Korábban egyáltalán nem termesztettek itt almát, azonban az 1978-at követő 35 évben a megye az utolsó részletekig megvalósította tervét és kitartóan fejlesztette az almatermesztésre épülő gazdaságát. Jelenleg Ji megyében már 280 ezer hektáron termesztenek almát, ami a megművelt terület 80%-át teszi ki, és ezzel együtt a mezőgazdasággal foglalkozók 80%-a is almát termeszt. Mai műsorunkban riporterünk segítségével ellátogatunk Ji megye almatermesztői közé, hogy megtapasztalhassuk a 35 évnyi fejlődés útját.

2012 késő őszén Ji megye Qiaonan városának almapiacán igen nagy volt a forgalom, az emberek jöttek-mentek, a környék falvaiból érkezett földművesek kisteherautói pedig rogyásig meg voltak pakolva szép nagy, piros almákkal, amelyekkel a nagykereskedőkhöz igyekeztek. Miután minden almáját eladta, Chen Junzhang, egy Ji megyei almatermesztő tudósítónknak elmondta, hogy korábban háromfős családjának nem volt biztos megélhetése, a megfelelő étkezést és ruházkodást sem tudta mindig biztosítani. Mára azonban csak az almából évente 100 és 200 ezer jüan közötti bevétele származik.

„Korábban hárman néhány ezer jüanből nem tudtunk megélni, de most úgy élünk, mint a városiak. Van autónk, lakásunk. Ma már az egyszerű emberek is márkás ruhákban járnak."

Lifen város polgármester helyettese, Chen Xiaohong tudósítónknak elmondta, hogy mára az almatermesztés vált a Ji megyei földművesek elsőszámú bevételi forrásává.

„Almaszüret idején az emberek között járva látom, hogy mindenkinek fülig ér a szája, nagyon boldogok. Egy hektárnyi jobb alma, jó fajtából, jó minőségű, megfelelően gondozott fákkal 15 ezer jüan körül hoz. Ma a környék – korábban az iparosítás miatt – prosperáló megyéiből, sok paraszt jön Ji megyébe munkát vállalni. Almát szednek, csomagolnak és almafát ültetnek. A helyi földművesek elsőszámú bevételi forrása mára az almatermesztés."

Nem is olyan régen Ji megye az ország egyik legszegényebb vidékének számított. Ahogy a mondás tartja, föld alatt nem ásnak, földet nem művelnek, ipar nincs, a bankok sem virágoznak – tehát szinte semmilyen gazdasági tevékenység nem folyt. A helyiek tavasszal vetettek, ősszel arattak, a nyár szorgos, a tél lassú volt. Sziklába vájt lakjaikban olajlámpást égettek és gőzölt kukoricakenyeret ettek.

1978-ban a megyei párttitkár, An Kang beterjesztette javaslatát az almatermesztés elterjesztéséről. Qiaonan és más falvak körül ekkor kezdték meg a harmincnál is több, százhektáros almakertek létesítését.

Néhány évvel később Ren Junfa vette át a megye irányítását. Akkoriban a parasztok szinte kizárólag dohányt termesztettek. Azonban a dohánytermesztés szezonális jellege, periodikus munkaigénye, valamint a központi dohánypolitika miatt a dohánytermesztés csak a költségvetést gazdagította, a helyi embereket nem. Bizonyos szempontból így a dohánytermesztés lett volna logikus lépés, de a helyi emberek szempontjából az almaültetvények tudományosan megalapozottabbaknak és hosszú távúnak bizonyultak. Végül Ren Junfa egy olyan fejlesztési tervet dolgozott ki, amely az őt követő vezetők sorát segítette a megye fejlesztésében: ez az 12345 terv. Ebből az 1 az egy hektárnyi, stabil hozamot biztosító gabonára utal, a 2 két hektár almakertre, a 3 pedig harmadrész dohányültetvényre. A megyei gyümölcsfákkal foglalkozó hivatal vezetője, Liu Wenxue elmondta:

„Ezt követően minden megyei párttitkár kivette részét a terv végrehajtásából. Kezdetben a dohány vetési területe 20-30 ezer hektárra is felkúszott, de ahogy a gyümölcsfák megnőttek és látható lett eredményességük, a dohánytermesztés fokozatosan visszaszorult. Ma már azt lehet mondani, hogy a gyümölcsösök, az almatermesztés Ji megye igazi saját iparága lett, amely új gazdaságokat tart el és a helyi mezőgazdaságban vezető ágazat lett."

Amikor Ji megye az almatermesztést jelölte ki fejlesztésének főcsapásaként, a helyi káderek és emberek legnagyobb része nem értett ezzel egyet. Az almafaültetést vizsgáló ülésen mindig volt, aki savanyú arccal, fejcsóválva, némán duzzogott. Amikor Chen Baotang vette át a párttitkári széket, Ji megye fejlesztési bankja nagy nehezen kiharcolt magának másfél millió jüant a tartománytól, hogy Dongcheng környékén egy százhektáros almafaültetvényt hozzanak létre. Azonban a megyei szabályozás kimondta: tilos a paraszti földeken almafákat ültetni! Chen Baotang elmondta:

„Végül azt mondtam nekik: mindig csak gabonát vetni, aratni, vetni, aratni, úgy semmi sem változik! A shaanxi-i Weinanban, Yunchengben mennyi almafát ültettek, ők hova rakták? A levegőbe? Vízbe? Hegyre? Miért ne lehetne a paraszti földeket használni? A gyümölcsösök létrehozása stratégiai tervünk, ami alapvető, ha fel akarjuk emelni parasztjainkat. Nem engedek semmilyen hátráltatást vagy akadékoskodást."

A káderek iratokra hivatkozva akadékoskodtak, az emberek viszont annál konkrétabb ellenlépéseket tettek. A megyei faiskola vezetője, Zhang Jianguo elmondta, hogy a nagyléptékű almafa-telepítés indulásakor ingyen osztottak facsemetéket. Volt, aki az ősi módszer szerint húzta a fát, hogy gyorsabban nőjön, ezzel elpusztítva azt. Volt, aki ásóval direkt levágta a facsemete gyökereit, más pedig egyszerűen tűzifaként használta őket, és az ingyen fával főzte meg az ebédjét...

„'88, '89, '90 körül a megyei kormányzat almafák ültetésére hívott fel, de a nép ellenkezett. Azt mondták, hogy nem lesz mit enni, ha almafacsemetéket ültetnek. A megye adott facsemetéket, de az emberek nagyon ellenkeztek, elpusztították a fákat. Nem voltak hajlandóak elültetni őket."

Az almafák ültetését ellenző káderek és emberek nem voltak hajlandóak békésen rendezni a kérdést, így a megye vezetői kénytelenek voltak állni a nyomást és az átkozódást. Megbízható kádereket választottak ki, akik a helyszínen segítettek fákat ültetni, mintagazdaságokat létrehozni, és minden lehetséges módszerrel meggyőzni az embereket, hogy ők is ültessenek fákat.

Amikor Ren Junfa átvette a megyei párttitkári feladatokat, minden párttagot felszólított a faültetésre. A megyei tanács és kormányzat minden nem létfontosságú munkája félbeszakadt, és a dolgozók hivataluk hatáskörébe tartozó falvakban a helyiekkel együtt étkezve, lakva, dolgozva, éjt nappallá téve tevékenykedtek. Kéz a kézben tanították a helyieket a faültetésre, a fák metszésére, a trágyázásra… mégis, mivel a fákat nem gondozták megfelelően, hiába tettek nagy erőfeszítéseket, a fák évről évre elpusztultak. Az akkoriban a megye helyettes vezetőjeként dolgozó Li Suhe elmondta:

„Minden évben ültettünk itt fákat, amik mind elpusztultak. Sok almafacsemetét ültettünk, de csak bot lett belőlük. Ha azon nem jutunk túl, akkor nem tudtunk volna fejlődni."

A teljes kudarc fenyegetése közepette a mezőgazdaságért felelős helyettes megyei vezető, Li Suhe mesteri lépést eszelt ki: mielőtt nagy területen ültettek almafákat, kiválasztott három embert: egy beszerzőt, egy technikust és egy falusi kádert. Mindegyikük 10 „kontrollfát" ültetett. Az általuk ültetett fák megmaradási rátája lett az almafaültetvény normája, amit lassacskán mindenki kénytelen volt elfogadni. Ha egy falusi háztartás nem érte el a megmaradási normát, akkor elsőosztályú földjüket harmadosztályúra kellett cserélniük.

Li Suhe intézkedései megváltoztatták a megye almafáinak sorsát, amelyek így megmenekültek a pusztulástól.

1992-ben Chen Baotang vette át a megyei párttitkári tisztséget. Nyolcéves hivatali ideje alatt az általa indított turisztikai projektek megismertették a külvilággal a megyét. Sokan úgy gondolták, hogy látva, milyen lassan hoz eredményeket az almafaültetés, Chen Baotang teljes figyelmét a turisztikára fogja szentelni. Ő azonban folytatta elődei munkáját, és teljes mellszélességgel kiállt az almafák ültetése mellett. Hivatali ideje alatt az ő és kollégái vezetésével a káderek és helyi emberek több mint 100 almafaültetvényt hoztak létre.

„Ha akkor nem ragadjuk meg az alma adta lehetőséget, akkor nem tudunk kitörni a szegénység köréből. Alma nélkül nincs jólét sem, és a mezőgazdaság átalakulása sincs. Elődeink megragadták a lehetőségeket, mi miért ne tettünk volna így?"

A Chen Baotangot követő vezetők sora is továbbvitte az almatermesztés ügyét. Qiao Jianjun hivatalba lépésekor Ji megyében már 150 ezer hektáron termesztettek almát.

2009-et követően a megye almatermesztése újabb fordulóponthoz érkezett. Az újonnan hivatalba lépett megyei párttitkár, Mao Yimin és Liu Kuisheng, a megye vezetője kollégáikkal együtt nagyban előmozdította a nagybani gazdálkodást, a minőség javítását, és felépítette a helyi alma imázsát a piacon. Két év sem kellett hozzá, hogy 60 ezer hektárral növeljék az almatermesztés területét, ami így elérte a 280 ezer hektárt a megyében. Ekkortól már az alma értékesítése vált a legnagyobb problémává. Mao Yimin elmondta:

„2009-ben, pont az alma érésekor léptem hivatalba. Októberre a piacon nagyon nyomott árak alakultak ki, a jó almáért egy jüant is alig adtak. Ez gondot okozott az embereknek, mert jó volt a termés, de nem tudták leszüretelni, mert nem volt elég raktárunk. Akkor egyszeri jelleggel kilenc nagy raktárt nyitottunk meg, több mint százezer tonna kapacitással. De a megye termelése eléri a 160 ezer tonnát, amit ha nem tudunk eladni, a piac nem tudja azt megoldani."

A raktárkapacitások kiépülésével párhuzamosan Mao Yimin Pekingben, Tianjinben, Guangzhou-ban és Shenzhenben is járt, ahol minden erejével azon volt, hogy a Ji megyei alma értékesítési csatornáit kialakítsa.

„A megye 320 ezer hektár megművelt területéből 280 ezren alma terem. A parasztgazdaságok 80%-a almatermesztésből él, a mezőgazdaság bevételeinek 80%-a is innen származik. Ezért ha az almatermelők érdekeivel foglalkozom, akkor az átlagembereken segítek, őket teszem gazdagabbá. Úgy gondolom, hogy nagyon jól megragadtuk ezt a lehetőséget."

   (Írta/fordította: Szabó Zoltán)