Irodájában ülve egymás után szívta cigarettáit, miközben a telefonon lógott Yu Xuejun, egy 47 éves halászhajó-tulajdonos és egykori halász az északkelet-kínai Liaoning tartománybeli Dalianben.

16 napja olyan idegesség járja át, amelyen már semmilyen cigaretta sem segít, miután egyik halászhajóját észak-koreai fegyveresek lefoglalták május 5-én, és 600 ezer jüan (kb. 21 millió Ft) váltságdíjat követeltek büntetés címen.

Földbe gyökerezett Yu lába, amikor műholdas telefonon arról értesítette egyik kapitánya, hogy a 25222. sz. hajót kelet felé vitte egy feleakkora másik hajó. Yunek semmi kétsége sem volt afelől, hogy hajóját észak-koreaiak rabolták el.

Irodájában maradt, egy kepingágyon aludva, míg telefonhívást nem kapott hajója fogvatartóitól. Egy tört kínaisággal beszélő észak-koreai férfi arra kérte, hogy utaljon pénzt a közeli Dandong városában bejegyzett egyik cég számlájára.

„Nem értettem tisztán, hogy hova vagy melyik cégnek kellene utalnom a pénzt, mert nem akartam megérteni. Semmilyen törvényt vagy szabályt nem szegtem meg, és végig kínai területen maradtam. Miért is kellene fizetnem?" – mondta el Yu a Global Timesnak, miután múlt kedden hajója legénységének mind a 16 tagját szabadon engedték.

Yu azonnal értesítette a parti őrséget, miután megtudta, mi történt hajójával. A stressz miatt azonban végül kórházban kötött ki. Yu aggódott legénysége biztonságáért, az esetleges váltságdíj miatt, és fogalma sem volt, hogy hova fordulhatna segítségért.

Yu a Weibo-n, mikroblogján írta meg történetét, abban a reményben, hogy segítséget kaphat így a hivatalos szervektől. Alig akart hinni szerencséjének, amikor esete futótűzszerűen futott végig a kínai Interneten, a hagyományos média is kiemelten foglalkozott vele, és hamar pont került az ügy végére.

Azonban más hajótulajdonosok nem olyan szerencsések, mint Yu. Jellemzően 100 és 200 ezer jüan (kb. 3,5-7 mFt) közötti váltságdíjat kell fizetniük, ha hajójuk az észak-koreaiak kezébe került.

Ezen kívül a legénység kétségbeesett családtagjaival is szembe kell nézniük, akik sírva, térden állva, vagy éppen irodájukat felforgatva akarják megtudni, hogy szerettük hazatérhet-e.

Ahhoz, hogy kifizessék a váltságdíjat és kártalanítsák a gyakran kegyetlenül megvert legénységet, a hajótulajdonosoknak néha uzsorásokhoz kell fordulniuk kölcsönért.

„A hajótulajdonosok és a hajóskapitányok tudják, hogy van néhány érzékeny zóna, ahol van rá esély, hogy az észak-koreaiak foglyul ejtik őket. Az 59-es és néhány más halászzóna nagyon veszélyes számunkra. Mégis, időről időre elkobozzák hajóinkat és bebörtönzik legénységünket." – mondta el a Global Timesnak Zhang Dechang, egy harmincas évei végén járó hajótulajdonos, akinek halászhajóját ismeretlen, észak-koreai katonai egyenruhás fegyveresek rabolták el múlt májusban.

Az összes többi hajótulajdonos is megerősíti Zhang szavait, hozzátéve, hogy a tengeri határ közelébe érve szinte azonnal figyelmeztetés érkezik a kínai halászati és határőrizeti szervektől a műholdas rendszeren keresztül.

„Ha egy hajó le is kapcsolja a navigációs rendszerét, a kínai hatóságok azt azonnal tudni fogják. Nem mondhatom, hogy nincsenek olyan hajók, amik megkockáztatják a határsértést egy kis plusz fogásért, de legtöbbünk szigorúan követi a szabályokat és nem merészkedünk a határ közelébe." – mondta Yu.

Egy hatvanas évei közepén járó, Zhang Hai-ként bemutatkozó hajótulajdonos elmondta a Global Timesnak, hogy a daliani hajósok sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, mint az észak-koreai határhoz közelebb fekvő dandongiak. Zhang nem merte igazi nevét megadni, az esetleges megtorló támadásoktól tartva.

„Hallottam, hogy néhány dandongi hajótulaj gyakori észak-koreai hajóeltérítésekről beszél. Néha erős a szél a tengeren, ami átsodorja a hajókat. Ilyenkor határsértőként kezelik őket, és váltságdíj lesz a dolog vége." – mondta.

A hajótulajdonosok elmondták, hogy a kínai hatóságok rutinszerűen járőröznek a határ mentén, de az incidensek alkalmával szinte lehetetlen az azonnali beavatkozás a hatalmas határszakaszon.

De ki áll az emberrablások mögött?

Amikor a hajótulajdonosok legmélyebb félelmeikről beszélnek, általában megállnak, és újabb cigarettára gyújtanak.

„Az elmúlt évtizedben az emberrablások gyakoribbak lettek. Múlt május körül, amikor a mi hajóinkat is elfogták, tucatnyi másik eset is történt. A legénységünket durván megverték, egész testüket horzsolások fedték, és még a fehérneműjüket is elvették, mikor végre elengedték őket. Mind felmondtak és mi nagyon rosszul éreztük magunkat a szenvedésük miatt. Saját zsebből próbáltuk kárpótolni őket." – mondta Sun Caihui, egy másik hajótulajdonos, akinek hajóit megtámadták.

Sun és Zhang Hai a mai napig szenved a tavalyi emberrablások miatt. Minden halászfelszerelést és gázolajat elkoboztak hajóikról az emberrablók. Adósságba verték magukat, hogy kárpótolhassák a megvert legénységet. Az idén kifogott hal pedig nemhogy nyereségre, de még az adósság visszafizetésére sem elég.

„A lopott felszerelés a dandongi, rendes engedélyek nélküli hajókon tűnik fel. A váltságdíjakat is egy dandongi cégnek kell utalni" – mondta Zhang Hai, hozzátéve, hogy a fegyveres észak-koreaiak egészen biztosan kínaiaktól, feltehetően a szervezett bűnözéstől kapnak fülest, máskülönben nem tudhatnák, hogy hol töltik az éjszakát a kínai halászhajók.

Amikor Yu történetét május 20-án megerősítette a kínai Külügyminisztérium, néhány online híradás arra utalt, hogy a határrégiókban a kínai szervezett bűnözés együttműködhet az észak-koreai katonasággal.

Bár a hajótulajdonosok tudnak a kapcsolatról, mégis elzárkóznak attól, hogy beszéljenek erről. A halászati iparban a határmentén mindenki tud a bűnözői csoportok érintettségéről, de senki sem hajlandó beszélni róluk a sajtónak, mivel tartanak a megtorlástól.

Az egyik hajótulajdonos még azt is megemlítette, hogy előzetes figyelmeztetést kapott egy dandongi hivatalnoktól, felajánlva a lehetőséget, hogy megvásárolja saját védelmét.

„Fogalmam sincs, hogy ki vitte el a hajómat. A helyi halászati hivatal érintkezésbe lépett velem és kivizsgálták a veszteségemet. De még mindig várok a válaszukra. Remélem, hogy az egész ügyet ki tudják vizsgálni, és kaphatunk valamifajta kártérítést." – mondta Zhang Dechang.

A kínai Külügyminisztérium május 21-én teljes kivizsgálást követelt az észak-koreai féltől, magyarázattal és garanciákkal, hogy mindent megtesznek, hogy ne fordulhasson elő hasonló eset a jövőben. De ők sem adtak tájékoztatást arról, hogy hány hajót rabolnak el évente, vagy hogy milyen további lépéseket lehetne még tenni az ügyben.

Kína a Phenjan elleni szankciók szigorítására szavazott márciusban, Észak-Korea februári nukleáris tesztjét követően. A hónap elején a Bank of China felfüggesztett minden tranzakciót Észak-Korea fő bankjával.

De a kínai halászok szemében a kétoldalú kapcsolatok sokkal rosszabbak.

„Mind gyűlöljük az észak-koreaiakat. Nagyon szegények és éhesek, de azért még nem kellene tőlünk rabolniuk. Mi csak egyszerű, őszinte munkából élő halászok vagyunk. A legénységem elmondta, hogy az észak-koreaiak nem tartották magukban irántunk érzett gyűlöletüket, hanem kimutatták azt a kegyetlen verésekkel. Nem volt mit enniük és inniuk, amíg fogva tartották őket, és csak akkor mehettek ki a fedélzetre, ha könnyíteniük kellett magukon." – mondta Sun.

A harag félelemmé válik a főleg Heilongjiang tartományból és Belső-Mongóliából érkező halászok családjaiban. Aggódnak férjeik és apáik biztonsága miatt, de gyakran keveset hallanak róluk a halászszezon végéig.

A hajótulajdonosok örültek, hogy a média és a közvélemény segített felgyorsítani a hajók szabadon engedését ez alkalommal, de elvárják a kínai hatóságoktól, hogy többet tegyenek, hiszen az ő feladatuk lenne a közvetítés az ilyen ügyekben.

„Múlt májusban azon gondolkodtunk, hogy bírósághoz fordulunk. De egy ügyvéd sem merte elvállalni az ügyet, mert ha Észak-Korea érintett, akkor nem perelhetjük a Kim családot és kártérítést sem kaphatunk." – mondta Sun.

„A közvélemény képe Észak-Koreáról átalakult. Az új konszenzus azt követeli a kínai kormánytól, hogy többé ne hunyjon szemet az észak-koreaiak részvételével történő bűntények felett." – mondta Jin Qiangyi, a Yanbian Egyetem Ázsia Tanulmányok Központjának igazgatója.

„A kínai kormány társadalmi harmóniát és békés kétoldalú kapcsolatokat akar fenntartani a hagyományos jó viszony miatt. De Észak-Korea visszaél ezzel, hogy Kínában bűntényeket hajtson végre." – mondta Jin, hozzátéve, hogy a kínai kormánynak tisztán meg kellene különböztetnie a jót a rossztól az észak-koreaiakkal való ügyekben, különben a helyzet nem fog javulni.

(Írta/fordította: Hajnal László)