0605maikina.m4a

A legtöbb kínai ember számára az északi sarkkör a jeget, örökkévaló hideget, jegesmedvéket és az eszkimókat jelenti. Stratégiai értékével csak kevesen vannak tisztában.

Azonban ahogy Kína – öt másik országgal együtt – állandó megfigyelői státuszt kapott az Északi-sarkvidéki Tanács május 15-i, svédországi ülésén, a régió stratégiai jelentősége lassacskán tisztázódik a közvélemény számára is.

A tanácsot a nyolc északi ország alkotja: Izland, Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, az Egyesült Államok, Kanada és Dánia. Májusban a tanácsnak már 12 állandó megfigyelői státusszal rendelkező tagja volt, akiket nem illet meg szavazati jog. Így felvetődik a kérdés, hogy a megfigyelői státusz tényleg azt jelzi-e, hogy Kína közelebb került az északi sarkkörköz?

A régió földrajzi tulajdonságai korábban megakadályozták, hogy az északi sarkkör környezetében kiaknázzák az ott rejlő nyersanyagokat, vagy a Jeges-tenger jelentette hajózási útvonalat. Azonban, ahogy az Északi-sark jege egyre gyorsabban húzódik vissza, néhányak környezetvédelmi aggályai mások számára üzleti lehetőségeket teremtenek.

Környezetvédők amiatt aggódnak, hogy a sarki jég a klímaváltozás miatt olvad gyorsabban. 1951 óta az Északi-sark régiójában a hőmérséklet-emelkedés kétszeresen haladja meg a globális átlagot. Ez a földrajzi jelenség sokaknál megszólaltatta a vészcsengőt, attól tartva, hogy az olvadó jég világszerte természeti katasztrófákat idézhet elő.

Másfelől azonban, a földrajzi viszonyok megváltozása profitlehetőségeket is rejt magában.

A széleskörűen idézett US Geological Survey (Amerikai Földrajzi Felmérés) becslései szerint a világ fel nem derített földgázkészleteinek kb. 30, míg olajkészleteinek kb. 13 százaléka fekszik az Északi-sark és sarkkör régiójában Ezen kívül szén, vas, uránium, arany, réz, ritkaföldfémek, drágakövek és még sok más értékes nyersanyag húzódik a jég alatt, beleértve a halakat is.

A jég olvadásával lerövidülnek a tengeri hajózási útvonalak Észak-Amerika és Európa irányába.

„Ha az északi hajózási útvonal teljes mértékben rendelkezésre áll majd, nem több, mint 20 nap alatt el lehet majd érni Sanghajból Európába, a mostani 35 nap helyett. Az Északi-sark környéke rengeteg fejlődési lehetőséget rejt, nemcsak a nyersanyagokban, hanem a hajózás tekintetében is." – nyilatkozta Zhang Yongfeng, a Sanghaji Nemzetközi Hajózási Intézet szakértője a Global Timesnak.

Az északi hajózási útvonal azonban egyelőre nagyon kezdeti státuszában van. A Centre for High North Logistics, egy norvégiai székhelyű, az északi sarkkörre fókuszáló információs központ szerint 2012-ben 46 hajó használta az északi hajózási útvonalat, 1,26 milliárd tonna árut szállítva. Ez 50%-kal haladja meg a 2011-es adatokat.

A hajózási útvonal Szibéria északi partvidéke mentén húzódik Novaja Zemljától a Bering-szorosig. Csupán évente öt hónapig járható, késő júniustól novemberig vagy december elejéig, és jégtörőkre van szükség, hogy a speciálisan megerősített olaj- és gázszállító hajók áthajózhassanak.

Azonban a jelenlegi nemzetközi jog nem ad biztos támpontot az északi hajózási útvonal használatával kapcsolatban, a légköri és földrajzi környezetről is hiányosak az információk, így a legtöbb kínai cég még mindig vizsgálja, hogy érdemes-e számukra megjelenni ebben a régióban – mondta Zhang, hozzátéve, hogy még ha szabaddá is tennék az útvonalat a kínai cégek számára, az átkelés költsége valószínűleg túl magas lenne.

„Az Északi-sark kétség kívül a Föld harmadik, globális stratégiai fontossággal bíró területévé vált, a Közel-Kelet, valamint a Dél- és Kelet-kínai-tengerek után." – nyilatkozta Guo Peiqing, a Kínai Óceán Egyetem Jogi- és Politikatudományi tanszékének professzora.

A magas felderítési költségek ellenére is stratégiailag létfontosságú Kína számára, hogy főbb szerepet játsszon a régióban, tette hozzá Guo.

Bár széleskörűen elterjedtek a Kína északi sarkköri terveivel kapcsolatos gyanakvó nézetek, a valóságban Kína eddig csak a régió tudományos kutatásáig jutott el.

Kína 1995-ben küldött először expedíciót az Északi-sarkra, a magánadományokból finanszírozott kutatás során 25 tudós és újságíró érte el a Föld legészakibb pontját Kanada felől.

Az első hivatalos és nagyformátumú tudományos expedíció öt évvel később, 2000 júliusa és szeptembere között érkezett a térségbe. A Hósárkány nevű hajó 124 kutatóval indult útnak. Az első kínai északi sarkköri kutatóállomás 2004-ben nyílt meg Norvégiában, és 2012-ig öt tudományos expedíciót vezettek egészen az Északi-sarkig.

Mindezek ellenére Kína sosem alakított ki országos északi-sarki stratégiát, azonban az együttműködéseknek, tudományos kutatásoknak és egyéni kezdeményezéseknek ez nem állta útját.

„Kína csatlakozása az Északi-sarkköri Tanácshoz világosan jelzi, hogy Kína, Ázsia egyik vezető hatalmaként jobban bele szeretne folyni a régió ügyeibe, mert ami az északi sarkkörben történik, az a sarkkörön kívüli területeket is érinti, nemcsak földrajzilag, hanem politikailag és gazdaságilag is." – nyilatkozta Tim Reilly, a Nagy-Britanniában működő Arctic Advisory Group kutatója a Global Timesnak.

Yu Zhengsheng, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület elnöke több észak-európai országot is felkeresett május végén, például Finnországot, Svédországot és Dániát. A skandináv országokkal való szorosabb együttműködés szemmel láthatóan értékes a kínai kormány számára.

2012-ben Wen Jiabao miniszterelnök írta alá Kína első egyezményét az északi sarkkör fejlesztéséről, méghozzá Izlanddal.

„Új globális tengeri kereskedelmi útvonalak kezdenek kialakulni, és Kína számára szükséges, hogy ebben részt vegyen, hiszen jelentős tengeri hatalomként szeretne fellépni a jövőben." – mondta Reilly.

2011 júniusában a Novatek, Oroszország legnagyobb magántulajdonú földgáz vállalata 60 ezer tonna cseppfolyósított gázt küldött Murmanszkból a kínai Ningbóba egy Állhatatos névre keresztelt tankerben. Az út csupán három hetet vett igénybe, jelentette a New York Times.

Wei Jiafu, a Kína Óceánhajózási Vállalatcsoport elnöke tavaly úgy nyilatkozott, hogy a vállalat nagyon fontosnak tartja az északi hajózási útvonal kutatását, és hajlandó azzal kapcsolatban információkat megosztani az izlandi kormánnyal. Kormányzati forrásokra hivatkozó sajtójelentések szerint próba turistajáratok indítása is lehetségessé vált, azonban úgy tűnik, hogy eddig senki sem érdeklődik a lehetőség iránt.

A Zhongkun Befektetési Csoport, amelynek elnöke, a milliárdos Huang Nubo 2011-ben földterületet szeretett volna vásárolni Izlandon, szintén nem tett új lépéseket az északi sarkkör régiójában, nyilatkozta Yao Chen, a csoport szóvivője.

Meg nem erősített iparági információk szerint 12, dél-kínai magánvállalatok által birtokolt földgáz-kutató hajó készül arra, hogy idén az északi sarkkörhöz hajózzon – mondta Guo.

„Bár a Kína szándékai körül kialakult összeesküvés-elmélet igen népszerű, én nem hiszem, hogy Kína fenyegetést jelentene a régióra, hiszen kutatásai inkább stratégiaiak, mintsem praktikusak. Állandó megfigyelői státusza a tanácsban sem jelenti azt, hogy mindenbe beleszólása lenne, ami a térségben történik." – mondta Reilly.

A nagy országok, mint az Egyesült Államok és Oroszország, kevésbé voltak lelkesek Kína részvételével kapcsolatban, mivel ők stratégiai hátsó kapujukként tekintenek az északi sarkkörre, míg a kisebb országok hálásak voltak a Kínától kapott anyagi támogatásért. Az EU sem szeretné, ha Kína fő játékos lenne az északi sarkkörön belül, attól félve, hogy elveszti geopolitikai előnyét, miközben Kína támogatja Grönland függetlenségét Dániától – mondta Reilly.

Grönland a teljes függetlenség felé vezető úton halad, azonban a diplomáciai kapcsolatokat még mindig Dánia kezeli, amely az északi sarkkör geopolitikai helyzetét még bonyolultabbá teszi.

„Állandó megfigyelőként Kína egészen biztosan meg fogja változtatni az északi sarkkör politikai és gazdasági szféráját. Ugyanakkor úgy hiszem, hogy Kína a környezetvédelem és a tudományos kutatások területén is többet tehet a tanács állandó megfigyelő tagjaként." – tette hozzá Reilly.

Kína már 2006-ban kinyilvánította, hogy szeretne állandó megfigyelői státuszt kapni az Északi-sarkköri Tanácsban, azonban csak idén vált ez valóra, a Skandináv országok támogatásának hála.

Az állandó megfigyelői státuszra sokan úgy tekintenek, mint a leghatékonyabb módra az északi sarkköri ügyekben való részvételre a nem sarkköri országok számára. Néhány sarkkörön kívüli ország az állandó megfigyelői státuszt egyenesen az északi sarkköri ügyekben való fontos és értékes pozíció szimbólumának tartja.

Miközben mind a kínai Külügyminisztérium, mind a közvélemény átütő sikerként könyvelte el a tanácsban való megfigyelői státusz elérését, néhány elemző arra figyelmeztet, hogy a hurráoptimizmus helyett reálisabb megközelítésre van szükség.

„Sok bizonytalanság övezi a tengeri határokat és a kontinentális talapzat kiterjedését. A fennálló határokat valószínűleg többen meg fogják kérdőjelezni, pedig ettől is függ az egyes országok kizárólagos gazdasági zónáinak kiterjedése. A sarkkörön kívüli országoknak el kell ismerniük ezeket a történelmi határokat, mielőtt beléphetnek a sarkköri klubba, míg más államokat emiatt nem fognak beengedni." – mondta Guo.

Ez, a megfigyelői státusz eléréséhez felállított kritérium jobban korlátozza Kínát, mint amennyit a megfigyelői státusszal nyert – vélekedik Guo.

„Azok a jogok és előnyök, amelyeket a nem sarkköri államok az állandó megfigyelői státuszon keresztül kívánnak elérni, más, már létező nemzetközi eszközökkel is elérhetőek, alacsonyabb politikai ár mellett" – mondta Guo.

Kína jelenleg tagja a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek és az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének, amelyek nagyobb mozgásteret adnak Kínának, hogy hozzájáruljon az éghajlatváltozás ügyéhez, és profitáljon az északi sarkköri halászatból.

   (Írta/fordította: Szabó Zoltán)