Kínában 24 millióan dolgoznak a háztartási szolgáltatások szektorában. A legutóbbi 2010-es népszámlálás eredménye szerint 200 ezer külföldi szakértő él Sanghajban, de mostanra valószínűleg jóval nagyobb számról van szó.

Nem újdonság, hogy az ayik fizetése elég alacsony. Részben ez az oka annak, hogy a külföldiek közül sokan bejárónőt tartanak. A bentlakásos ayi, aki a főzésen és a takarításon át a nagymosásig mindenről gondoskodik, mintegy havi 5 ezer jüant keres, és nem kell utána élet- vagy egészségügyi biztosítást fizetni.

Ezért is olyan kapósak az ayik a külföldiek körében. Azonban a kínaiak és a nyugatiak közötti nyelvi és életvitellel kapcsolatos különbségek számos esetben problémát jelentenek, de ezek a kulturális akadályok egyúttal üzleti lehetőséget is rejtenek.

Az a legjobb, ha a külföldi tippeket, ötleteket ad a bejárónőnek, mondja egy háztartási szolgáltatásokat nyújtó cég vezetője, a 30 éves Amanda Sheng, hozzátéve, hogy a különböző nemzetiségű külföldieknek különbözőek az igényeik. Például a német és a japán családok nagyon kényesen ügyelnek az időre.

„A kínai ayi általában 10-20 perccel tovább marad, és megvárja amíg a munkaadója haza nem engedi. Ez amolyan kínai szokás. Ezzel mutatják ki tiszteletüket és a munka iránti elkötelezettségüket. Jellemző ugyanakkor, hogy a külföldiek, különösen a németek és a japánok nem örülnek ennek, hiszen ők másképp értelmezik a munkaidő fogalmát" – magyarázza. A munkaadók általában azért aggódnak, hogy majd túlórapénzt kell fizetniük.

És van még egy szó, ami más jelent Nyugaton és mást Kínában. Ez pedig a „tisztaság".

„Úgy találtam, hogy az ayim a konyha tisztántartásának megszállottja, de előfordul, hogy poros marad a padló a hálószobában" – meséli Juliana, egy brazil divattervező, aki tavaly költözött Sanghajba.

A kulturális különbségek gyakran mélyen gyökeredznek. „Gyakran előfordul, hogy ugyanazt a rongyot használják az asztalok lemosására és a felmosásához, és másképp vasalnak vagy mossák ki a szennyest" – állítja Daniela Ingrosso, aki hat éve él Kínában, és bejárónők képzésével foglalkozik. Arra tanítja őket, hogyan kell a külföldi családok szája íze szerint elkészíteni az olasz fogásokat.

Tészta és pizza

„Egyáltalán nincs könnyű dolgom, amikor meg kell találnom az igényeknek megfelelő bejárónőt, hiszen mindenkihez másként kell viszonyulni, az egyik csoportnak magasak az elvárásai, míg a másik valami teljesen mást szeretne" – mondja Sheng.

Az első és legfontosabb a nyelv. Kevés ayi, vagyis bejárónő beszél angolul, tehát azok, akik más nyelven is tudnak kommunikálni, többet keresnek.

A konyhai jártasság is nagyon fontos. A külföldi családok számára az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy az ayik többsége nem tudja, hogyan kell nyugati stílusú ételeket főzni. Így nem marad más választásuk, mint megbékélni a kínai ételekkel, vagy kénytelenek saját maguknak főzni.

Ingrosso pontosan ezért alapított főzőiskolát. A háromnapos tanfolyam során az ayik elsajátítják a tésztafőzés alapjait, valamint három főfogás – két húsos étel, desszert vagy pizza – elkészítését, és megtanulják a kenyérsütést.

„Az elmúlt néhány hónapban körülbelül 10 tanítványom volt, akik ayiként dolgoznak, és a családok többsége nagyon elégedett. Volt már olyan is, hogy egy második kurzusra is beíratták a bejárónőjüket, hogy még jobban megismerje a nyugati konyhaművészet fortélyait" – meséli.

Barbara T közel 11 éve él Kínában. A 42 éves olasz örömmel látja az elmúlt idők változásait.

„Nagyon jó, hogy a bejárónő már a sütőt is használni tudja, és tésztát, csokiszalámit is készít a családomnak" – mondja.

Barbara nem rajong a konyhai munkáért, így családja kénytelen volt megelégedni a heti kétszeri olaszos menüvel, a többi napon pedig hagyományos kínai fogások kerültek az asztalra.

Sheng ügynöksége egy sor olyan ayit tud ajánlani, akik már dolgoztak külföldi családoknál. A hagyományos ayikhoz képest azok a bejárónők, akik részmunkaidőben kínai családoknál dolgoznak, tudják, hogyan kell kivasalni a ruhákat és az ágyneműt, sőt nyugati ételeket is el tudnak készíteni, és folyékonyan beszélnek angolul.

„A kereslet nem tud lépést tartani a kínálattal, és vannak olyan külföldi családok, amelyek akár többet is hajlandóak fizetni egy rátermett ayiért. De mivel nincs hivatalos szakképző intézmény, ahol angol nyelvet vagy a kiszolgálás mesterségét tanítanák, kénytelenek vagyunk a már tapasztalattal rendelkező munkaerőre támaszkodni, vagy magunk gondoskodni a képzésükről" – teszi hozzá.

Forrás: China Daily, 2013. június 4.

(Írta/fordította: Cservenka Ferenc)