„Úgy éreztem, megzsaroltak," meséli Tan egy hónappal a tragédia után. Ez az arcátlan követelés csak még több szenvedést okozott a családnak, teszi hozzá.
Tan és öccse, Liu Neng Chongqingból érkezett a tengerparti Wenling városába, ahol a helyi cipőgyárban helyezkedtek el. Május 25-én a testvérek épp hazatértek a munkából, mikor Liu Nenget felhívta egy nő, feltehetően a barátnője. Veszekedni kezdtek, ami még jobban elfajult, mikor a nő megjelent a fivérek lakásán. Végül a pár elment. Tan Sheng ekkor látta utoljára élve a testvérét.
Aznap éjjel 11-kor felhívta a rendőrség, hogy egy pár holttestére bukkantak egy közeli folyóban. Tan a baleset helyszínére rohant, de mire odaért, az öccse teste már lesüllyedt a mélybe.
„Könyörögtem a rendőröknek, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a felszínre hozzák őket, de azt mondták, ez nem áll módjukban, így felhívtak egy vízimentéssel foglalkozó helyi magáncéget. Ők telefonon azt mondták, túl sötét van, csak reggel tudják megkeresni a holttestet," meséli Tan.
Azonban a mentőcsapatnak másnap reggel 10-ig nem volt se híre, se hamva, csak akkor jelentek meg végre, miután Tan többször is felhívatta őket a rendőrséggel.
„Közölték, hogy ilyen körülmények között nehéz lenne felhozni az öcsém holttestét, és egy szalmaszálat se tesznek keresztbe, amíg nem fizetek nekik legalább 12 ezer jüant. És ha nem sikerül kiemelniük a testet, akkor is tartozom nekik 8 ezer jüannal," idézi fel Tan. A helyszínen tartózkodók tiltakozása ellenére a „mentőcsapat" semmit sem volt hajlandó engedni a munkadíjból.
„Vándormunkásként ekkora összeget nem engedhettem meg magamnak, de a fivérem testét sem hagyhattam a folyóban," folytatja Tan.
Mivel nem itt született, kevés ismerőse volt Wenlingben, de szerencsére néhány jótét lélek segített neki kapcsolatba lépni egy másik céggel, amely hajlandó volt felhozni a két holttestet, fejenként 2200 jüanért. Tannak végül sikerült megállapodnia velük arról, hogy mindkét szerencsétlent felhozzák 3000 jüanért, ami két órán belül meg is történt.
Tan kálváriája hamar az érdeklődés középpontjába került. A legtöbben a roncsmentők szőrösszívűségét átkozták, míg mások arra próbáltak magyarázatot keresni, hogy mi okozhatta a tragédiát.
Tan nem az első, akitől ilyen magas összeget követeltek rokona kiemeléséért a folyóból. Az elmúlt években számtalan hasonló eset történt országszerte, amelyek gyakorta hatalmas közfelháborodást keltettek.
A leghíresebb ilyen eset a Hubei tartományi Jingzhou-ban esett meg, ahol 2009-ben három 19 éves főiskolás fulladt a Jangce-folyóba, miközben másokat próbáltak megmenteni. A helyszínen elsőként megjelenő mentőcsapat ragaszkodott ahhoz, hogy az elhunytak osztálytársai fizessenek ki 36 ezer jüant, mielőtt felhoznák a holttestüket.
A Kína legrangosabb sajtófotó díját, az Arany fényképezőgép díjat 2010-ben elnyerő kép tanúsága szerint a mentők a csónakjukhoz kötötték a főiskolások holttestét, így követelték a parton állóktól, hogy előbb fizessenek. A diákok és tanárok kiforgatták a zsebeiket, kiürítették a bankszámláikat és még több pénzt ígértek, de a mentők hajthatatlanok maradtak.
A fotó megrázta az egész országot. Bár sok kritika zúdult azóta is a privát roncsmentőkre, ez korántsem akadályozza meg azt, hogy hasonló tragédiák bekövetkezzenek néhanapján.
Mikor a jingzhou-iak felidézték az eseményeket, néhányan azt mesélték, hogy segítséget kértek a rendőrségtől és a tengerészeti hatóságoktól is, de mindkét helyről azt a választ kapták, hogy nincs kapacitásuk efféle mentőakciók végrehajtására.
Az eset rávilágított arra, hogy jelenleg nincsenek állami vízi mentőcsapatok Kínában.
A kínai életmentő társaság egyik tisztviselője is elismerte, hogy a mentőcsapatok többsége ritkán tevékenykedik természetes vizek közelében, inkább a medencék partját preferálja.
„A legtöbb polgári esetben általában a rendőrök érkeznek meg elsőként a helyszínre, tőlük várják, hogy segítséget nyújtsanak. Viszont a legtöbb rendőri egység képtelen fuldoklókat kimenteni vagy holttesteket felszínre hozni, egyszerűen azért, mert nincs meg hozzá sem a szakképzettsége, sem a felszerelése," érzékelteti a helyzetet a tisztviselő.
Sőt, a városok zömében nincsen olyan speciális alakulat sem, amely a vízbefúltak kiemelésével foglalkozna. Még a Peking és Sanghaj méretű nagyvárosokban sem.
A 21.cn honlap szerint a pekingi városi rendőrség még 2004-ben magáncégekkel kötött szerződést a vízi és roncsmentési munkálatokra, mert ezekhez már nem volt elegendő embere.
Zhang Daiji, a kínai búvár- és vízimentő vállalkozások szövetségének alelnöke szerint is nagy igény lenne Kínában a mentési munkálatokra, de nehéz szakszerű segítséghez jutni. A szövetségnek mindössze 220 olyan tagja van, akik holttestek felhozatalával foglalkoznak. Ők együtt nagyjából ezer vízbefúltat hoznak évente a felszínre.
„Véleményünk szerint a tengeri mentés elveit kellene alkalmazni a holttestek felhozatalánál is: akinek megvan erre a kellő kapacitása, annak ingyen kellene segítenie az áldozat családjának. Ez egy humanitárius cselekedet," mondja Zhang.
Zhang azt meséli, hogy a búvárkodással és vízimentéssel foglalkozó vállalkozások széles tevékenységi kört fednek le: elsüllyedt hajóroncsokat emelnek ki, megtisztítják a tengert a mérgező anyagoktól vagy éppen visszaszerzik az elkallódott rakományt. Tehát a holttestek felszínre hozása csupán az egyik, kiegészítő üzletág.
„Nagyon kevés kormányhivatal vagy vállalat hoz létre speciális egységeket a vízbefúltak kiemelésére, mivel ez nem éppen praktikus vagy jövedelmező üzlet," osztja meg Zhang.
Állítása szerint a szövetség nem támogatja, hogy valaki pénzt kérjen a mentésért, viszont azt is elismeri, hogy ez elkerülhetetlen.
„A helyzet az, hogy jelenleg az állam képtelen biztosítani egy nagyon is igényelt szolgáltatást, így ezt a rést üzletemberek töltötték fel, akik felett senki sem gyakorol ellenőrzést. Éppen ezért nem csoda, hogy egyre több olyan eset fordul elő, mint ami Wenlingben és Jingzhou-ban," kesereg Zhang.
Talán a shaoxingi rendőrség az egyetlen, nem tétlenkedő kivétel a hivatalos szervek sorában. Shaoxingot rengeteg folyó szeli át, tó pettyezi, így gyakoriak a vízbefúlásos esetek, de az ottani rendőrség is alkalmazkodott a helyzethez és maga hozza fel a holttesteket.
Mielőtt a shaoxingi rendőrség 2005-ben létrehozta saját mentőcsapatát, az áldozatok családjainak általában magáncégekkel kellett alkudoznia, hogy tisztességes áron visszakaphassák szeretteik földi maradványait.
„Nyáron különösen sokan úsznak részegen és fulladnak a folyóba. A magáncégek félelmetes összegeket követeltek, így létrehoztunk egy speciális egységet a holttestek felhozására," meséli Wei Qinghua, a Yuecheng kerület rangidős rendőrtisztje.
Az elmúlt közel kilenc évben Wei és csapata több mint 400 holttestet emelt ki a folyóból, de az áldozatok hozzátartozóitól sosem kértek pénzt ezért.
„A legtöbb holttestet mi hozzuk fel. Ha nem megy, olyan magáncégekhez fordulunk, amelyekkel már előzetesen megállapodtunk az árról. Ez testenként 800 jüan, és ezt is a rendőrség fizeti, nem az áldozatok családja," fejti ki Wei.
A 60 éves Qian Xinglong a mentőegység legidősebb tagja. Folyami hajós volt, akkor csatlakozott a csapathoz, mikor nyugdíjba vonult.
„Néha olyan holttesteket hozunk fel, amelyek napokig a vízben voltak. A bűztől lehetetlen megszabadulni," meséli fintorogva.
A csapatban jelenleg öten szolgálnak, mindannyian edzett, rutinos úszók és evezősök, ha kell, órákig bírják kint a vízen.
Wei maga is elismeri, hogy a legtöbb ember számára ez nem éppen ideális munka, a hatalmas fizikai és lelki igénybevétel miatt. A csoport tagjai alig 1600 jüant keresnek havonta, a legtöbbjük az idősebb korosztályt képviseli. A mentőcsapat legfiatalabb tagja 28 éves volt, a közelmúltban mondott fel.
Azonban vannak páran, mint például Gu Jun, a Sanghaji Egyetem szociológiaprofesszora, akik szerint nem tisztességtelen pénzt kérni a holttestek kiemeléséért.
„Nem csinálhat mindent az állam. Egyébként is a holttestek felszínre hozása nem széleskörű társadalmi érdek. Gond nélkül szabályozhatja ezt a piac," mondja ő.
Gu szerint Kínában a holttestek kiemelése a vízből hagyományosan alja munkának számított, amire csak nagyon kevés ember volt hajlandó. Ez megkönnyítette a monopóliumok létrejöttét, amelyben a vállalatok nagyon magas árakat szabtak meg. Ő támogatja az üzletág fejlődését, de a megfelelő hatósági ellenőrzés alatt.
Chen Jun, a Kelet-Kínai Politika- és Jogtudományi Egyetem közigazgatási karának professzora úgy véli, hogy a magáncégek pellengérre állítása csak porhintés, ami arról hivatott elterelni a figyelmet, hogy az állam képtelen biztosítani ezt a közszolgáltatást.
Chen úgy látja, hogy a magáncégek mentőakciói amatőr próbálkozások, amiket pusztán a kapzsiság hajt, viszont az állam kiszervezett hozzájuk egyes tevékenységeket, amivel legitimizálta őket.
„Államilag finanszírozott, a szükséges speciális eszközökkel felszerelt hivatalos mentőegységeket kellene felállítanunk. Emellett bátorítanunk kellene az önkénteseket és civil szervezeteket is, hogy országszerte vállaljanak aktívabb szerepet a vízimentésben," javasolja Chen.
„Nem pusztán azért, hogy elejét vegyük a magáncégek arcátlan rablógazdaságának, hanem hogy megóvjuk az áldozatok családjainak érdekeit és meggátoljuk, hogy egyes emberek hasznot húzzanak az őket ért tragédiából," zárja gondolatait a professzor.
(Írta/fordította: Falucskai Violetta)
Just the Way You Are
