Az adósság hosszú távú hatásairól szólva, néhány szakértő szerint az pénzügyi válsághoz vezethet Kínában, míg mások szerint a hitelprobléma nem hordoz rendszerszintű kockázatokat a gazdaság szempontjából.
Kína helyi kormányzatai – néhány kivételtől eltekintve – többnyire nem vehetnek fel hitelt, legalábbis közvetlenül. Általában olyan finanszírozó cégeket hoznak létre, amelyek a kereskedelmi bankoktól kapott kölcsönök révén finanszírozzák a hatóságok nagyszabású infrastrukturális beruházásait. A helyi kormányzatok vagy közvetlenül fizetik vissza ezeket a kölcsönöket, vagy a felajánlott biztosítékok által, például föld vagy kötvények formájában.
Ugyanakkor, mivel ezek a cégek néha „nem megfelelően gazdálkodnak", a helyi hatóságok „figyelmen kívül hagyják a szabályozásokat vagy manipulálják a biztosítékokat", és a bankok számára „nem áll rendelkezésre a finanszírozó cégek hitelkezelése", a helyi kormányzatok adóssága meredeken emelkedett, áll az Államtanács 2010. júniusi közleményében.
Zhu Lixu, a Xiangcai Értékpapírok egyik elemzője a Global Timesnak elmondta: a helyi kormányzatoknak nem áll rendelkezésükre elég tőke az általuk vágyott infrastrukturális beruházásokra, ezért kénytelenek a kereskedelmi bankoktól nagy összegű hiteleket felvenni.
„A helyi kormányzatok felelőssége az utak és vasutak építése, de nincs megfelelő adóbevételük ennek megvalósítására." – mutatott rá Zhu.
Például, a központi költségvetést illeti bármely régióban beszedett forgalmi adó háromnegyede, és csak egynegyede marad helyben. Az állami vállalatoktól származó jövedelemadó is részben a központi költségvetést gazdagítja.
„Az adóbevételek hiánya arra kényszeríti a helyi kormányzatokat, hogy az általuk felállított finanszírozó cégeken keresztül szerezzenek pénzt. Az adóssághegy így jött létre." – mondta Zhu.
Zuo Xiaolei, a Kínai Galaxis Értékpapírok fő közgazdásza a Global Timesnak elmondta, hogy az adósság felhalmozódásában az elégtelen tervezés is szerepet játszott.
„A helyi tisztviselők megszállottan hajkurásszák a GDP-növekedést ingatlanpiaci és felesleges infrastrukturális beruházásokkal. De általában nem készítenek alapos terveket arra, hogy hogyan fogják visszafizetni a kölcsönöket." – mondta Zuo.
Zhu egyetértett Zuoval, hozzátéve, hogy a helyi tisztviselők azért viszik túlzásba a beruházásokat, hogy hivatali idejük alatt annyi politikai eredményt tudjanak felmutatni, amennyit csak lehet.
„Egy nagyváros vagy tartomány gazdasági fejlődése mára alapvető fontosságúvá vált az egyes helyi tisztviselők politikai eredményeinek értékelésekor. Ez nagyon nagy motivációt jelent a GDP növelésére, még olyan áron is, hogy átláthatatlan adósságok tömegét hagyják hátra." – mondta Zhu.
Néhány megfigyelő felhívta a figyelmet, hogy a helyi kormányzatok növekvő eladósodottsága Kína máris lassuló növekedésű gazdaságát valódi pénzügyi válságba ránthatja.
„Ha a helyi kormányzatok vagy finanszírozó cégeik csődöt jelentenek, akkor a kereskedelmi bankoknak hirtelen nagy mennyiségű rossz hitelük lesz." – mondta Zuo. „Ez sok kockázatot teremtene és növelné egy pénzügyi válság kirobbanásának esélyét." – tette hozzá.
A helyi tisztviselők gyakran korlátozott földvagyonukat áldozzák fel, amikor rájönnek, hogy másként nem képesek törleszteni adósságukat, azonban ez a módszer nem fenntartható, mondta Zuo.
„Egy nap a helyi kormányzatok ki fognak fogyni az eladható földből és a lakásárak tovább fognak emelkedni. Azután a fogyasztók pénze tovább ömlik majd az ingatlanpiacra, még tovább fújva a piaci buborékot. Így az adósságprobléma nem csak egy rossz hitelek okozta válságot, hanem az ingatlanpiaci buborék kipukkadását is előidézheti." – mondta a szakértő.
„Végül a központi kormánynak kell majd kisegíteni a helyieket, ha nem tudják tovább törleszteni a hiteleiket. Erre számítva a helyi tisztviselők valószínűleg még több pénzt fognak kölcsönkérni, ami további nyomást helyez a központi kormányra." – mondta Zhu.
Továbbá, a tornyosuló adósságok miatt a helyi kormányzatok nem tudnak olyan életszínvonal-javító projektekbe fogni, mint a vasúti közlekedés vagy más fontos projektek, mondta Zhu. Hogyha pedig a fogyasztói árindex emelkedik, az felfelé húzza a kamatlábakat is, és a helyi kormányzatoknak még több nehézséggel kell szembenézniük a hiteltörlesztés során, tette hozzá Zhu.
Ugyanakkor Chen Naixing, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Ipari Közgazdaságtan Intézetének kutatója szerint a helyi kormányzatok hitelproblémája nem állítja majd nehéz kihívások elé az ország gazdaságát.
„Bár a helyi kormányzatok tényleg sok adósságot szedtek össze, azonban a pénzt helyesen használták fel." – mondta Chen. Mégis, a hatóságoknak még körültekintőbben és takarékosabban kellene ezeket a pénzeket felhasználni, a korrupcióminimalizálása mellett, tette hozzá Chen.
„Az adósságszint túl alacsonyan tartása sem jó. A helyi kormányzatok legalább pénzt áldoznak a fejlesztésekre." – mondta Chen.
„Mi amiatt aggódunk, hogy az adósság gyorsabban nő, mint a gazdasági növekedés." – mondta Terry Gao, a Fitch Ratings munkatársa. „Amennyiben a probléma továbbra is fennáll, a kormányzat alsóbb szintjei pénzhiányban találhatják magukat."
A médiában megjelent információk szerint a hatalmas Caofeidian Ipari Park egy hitelválság szélén egyensúlyoz. A hebei-i Tangshan várostól 80 km-re északra található terület tíz éve még 4 négyzetkilométer területű sem volt, mára pedig Hongkong kétszer is elférne benne.
2003 óta több mint 100 millió jüan értékben 352 projekt indult Caofeidianben, így a teljes befektetett összeg meghaladja az 561 milliárd jüant. A projektek közül 217 még mindig építési fázisban van.
A szükséges tőke nagy részét a helyi kormányzat által létrehozott finanszírozó cég kereskedelmi bankoktól kölcsönözte. Egy üzleti napilap információi szerint az ipari parknak napi 10 millió jüan kamatköltsége képződik.
„A Caofeidian Ipari Park jelenlegi adóssága 36,8 milliárd jüan, aminek törlesztését 2024-ben kell megkezdeni, míg a teljes kamat 9,37 milliárd jüant fog kitenni." – nyilatkozta csütörtökön Zhang Heqing, az ipari park pénzügyi irodájának vezetője.
Zhang szerint az ipari park hitelkockázata kezelhető, mivel bevételei főleg a helyi kormányzattól, földeladásokból, eszközeik bevételéből és pénzügyi vállalkozásaikból származnak, amelyek évi 100 milliárd jüant tesznek ki, messze többet, mint adóssága és a fizetendő kamatok.
Az utóbbi időben Guangzhouban, más néven Kanton városában, Guangdong tartomány székhelyén is aggasztó mértékben növekedett a helyi kormányzat adóssága. A város Sanghaj és Peking után a legnagyobb GDP-vel rendelkezik Kínában.
Az év végéig a város költségvetési adóssága elérheti a 99,5%-ot, miközben még idén 26 milliárd jüan adóssága jár le, amelynek visszafizetése a helyi bevételek közel 20%-át emésztheti fel.
Szakértők szerint a város adósságai nagyrészt a 2010-es Ázsiai Játékok megrendezése miatt halmozódtak fel.
A hitelek visszafizetésére a város már felgyorsította ingatlaneladásait. Az év első felében a város ebből származó bevételei megközelítették a 37 milliárd jüant, amely 368%-os emelkedésnek felel meg az előző év azonos időszakához képest.
A Pénzügyminisztérium adatai szerint a délkelet-kínai Szecsuan tartomány bocsátotta ki a legtöbb kötvényt Kína tartományi jogú területei közül.
A Pénzügyminisztérium 83 milliárd jüannyi kötvény kibocsátását hagyta jóvá a tartomány számára 2009 és 2013 között. Az így befolyt összeget a nyolcas magnitúdójú wenchuani földrengés utáni helyreállításra fordítják.
Tavaly 18 milliárd jüan értékű kötvény járt le, azonban idén 12,6 milliárd jüant kell visszafizetni, mondta Wang Yihong, a tartományi pénzügyi hivatal vezetője.
Mivel Kínában a legtöbb kormányzati szint számára tilos a közvetlen hitelfelvétel, ezért speciális pénzügyi cégeket hoznak létre, hogy azáltal finanszírozzák magukat. Szecsuan tartomány ilyen pénzügyi cégei által kibocsátott kötvények értéke eddig 64,5 milliárd jüant tesz ki, melynek felét 2015 és 2017 között kell visszafizetni. Sajtóinformációk szerint a helyi kormányzat pénzügyi cégei által felvett hitel 23%-át fordítják korábbi hitelek visszafizetésére, jelezve, hogy a helyi kormányzat inkább újabb hitelekre cseréli korábbi adósságait.
(Írta/fordította: Szabó Zoltán)