Gyermekkorukban kis császároknak és hercegnőknek nevezték őket, akik önzők és elkényeztetettek. Most hogy belépnek a munkaerőpiacra, azt tartják róluk, hogy nehezebben birkóznak meg a nehézségekkel. Vannak felmérések és közvélemény-kutatások, elméletek és megfigyelések, amelyek igyekeznek egy egész generációra olyan jelzőket aggatni, hogy önző, individualista, materialista és a többi, ám valódi tudományos munka kevés született a témában.
Egészen mostanáig, míg négy ausztrál közgazdász két éven át nem tanulmányozta az egyke-politika hatását egyes személyek magatartására. A Science magazin online kiadásában publikált cikkük szerint a kínai politika „bizalmatlanabb, megbízhatatlanabb, kockázatkerülőbb, pesszimistább, kevésbé lelkiismeretes egyéniségek kialakulásához vezetett, akikben nem teng túl a versenyszellem."
A vizsgálati alanyok
A kutatók összesen 421 alanyt választottak ki, akik 1975-ben, 1978-ban, 1980-ban és 1983-ban születtek, vagyis közvetlenül a családtervezési politika 1979-es bevezetése előtt vagy után. Gazdasági kísérletekbe vonták be őket egy olyan jól bevált módszerrel, amelyben az egyének döntései bizonyos feladatokban gyakran tükrözik a való életben hozott döntéseiket.
Az 1979 előtt születettek között is voltak egykék, és az 1979 után világra jöttek csoportjában is akadt olyan, akinek volt testvére. A négy korcsoport egyenlő arányban képviseltette magát a mintában, ami a nemek szempontjából is kiegyensúlyozott volt. A tanulmány minden résztvevője pekingi volt, akik mindkét szülője regisztrált városi lakos volt a születésük idején, mivel az egyke-politikát szigorúbban betartatták a városokban, mint vidéken.
2010-ben a vizsgálati alanyok négy kísérletben vettek részt, amelyek az önzetlenségük, másokba vetett bizalmuk, megbízhatóságuk, kockázatvállalásuk és versenyszellemük feltérképezésére irányultak. Például a kockázatjátékban mindenki kap 100 jüant, majd megkérik, hogy fektessen be belőle egy tetszőleges összeget abban a tudatban, hogy ugyanannyi esélye van megduplázni vagy teljesen elveszíteni a feltett pénzt. A teszt azt fedi fel, hogy az illető kerüli, közömbösen szemléli vagy keresi a kockázatokat.
A tanulmány rávilágított, hogy a politika bevezetése után születettek kevésbé bíznak másokban és ők maguk is kevésbé megbízhatóak. A politika miatt egykeként felnőtt emberek jobban kerülték a kockázatokat és kevesebb volt bennük a versenyszellem is.
Meng Xin, az Ausztrál Nemzeti Egyetem közgazdasági kutatóiskolájának professzora, a cikk egyik társszerzője azt mondja, a tanulmányuk az egyén viselkedéséhez és személyiségjegyeihez hozzáadódó egyéb lehetséges tényezőket is előcsalogatott. Többek között ezek sorába tartozik a kiterjedtebb családjuk mérete vagy a szülők tanulmányi háttere.
A professzor szerint azok a szülők, akik saját elhatározásból döntöttek egy gyermek vállalása mellett, hajlamosabbak lehetnek több kockázatot vállalni és ez efféle szülői személyiségjegyeket a gyermekeikre is átörökíthetik.
„A tanulmány kifejezetten azokra koncentrál, akik nem szüleik akaratából, hanem a politika miatt nőttek fel egykeként, így izolálja az egyke-politika faktorát," magyarázza Meng.
Például a kockázatjátékban a politika bevezetése előtti egykék jóval többet kockáztattak, mint az utána születettek, ami azt sugallja, hogy a testvértelenség önmagában nem okoz viselkedésbeli változást. Az igazi különbséget a politika idézi elő.
A kutatók felméréseket is készítettek a kísérletek után, hogy megvizsgálják a résztvevők személyiségjegyeit, illetve, hogyan állnak hozzá az élethez. Az optimizmusuk felméréséhez azt kérdezték tőlük, vajon szerintük mi a valószínűsége annak, hogy másnap napos idő lesz. A tanulmány szerint a politika miatti egykék szignifikánsan kisebb mértékben voltak optimisták, mint a többiek.
Meng arra számít, hogy az elkövetkezendő nemzedékekben még hangsúlyosabban nyilvánul majd meg a politika hatása, hiszen ők már nem csupán egykeként nőnek majd fel, de kisebb lesz a kiterjedt családjuk is, és szinte kizárólag hasonló hátterű kortársakkal kerülnek majd interakcióba.
Kutatások tömkelege
Sok kínai szociológus tett már kísérletet arra, hogy csokorba gyűjtse a nyolcvanas nemzedék sajátosságait. Azzal is próbálkoztak már, hogy összevessék, mivel járt az egykeként, illetve testvérekkel töltött gyerekkor. De empirikus bizonyítékból alig akad, mivel a legtöbb tanulmány felméréseken és kérdőíveken alapul.
Néhány vállalat és üzem kifejezetten megszabja az álláshirdetéseiben, hogy nem akar egykéket, akikről úgy hiszik, hogy elkényeztetettek, nem bírják a nehézségeket és nehezen jönnek ki másokkal.
Egy korábbi, családon belüli készpénz átutalást vizsgáló tanulmány során Meng arra a megállapításra jutott, hogy az egykék általában kisebb valószínűséggel utalnak pénzt a szüleiknek, bár azt a professzor is elismeri, hogy ez a vizsgálat nem volt annyira tudományosan megalapozott, mint a mostani.
A tanulmány középpontjában az áll, milyen hatást gyakorol ránk, ha testvérrel vagy a nélkül növünk fel. Ez egy széles körben kutatott téma mind a szociológiában, mind a fejlődéspszichológiában. Bár sok egymással rivalizáló elmélet létezik, maga a hatás nem mindig egyértelmű a gyermek fejlődésében teret kapó többrétegű szociális háttér és családon belüli interakciók miatt.
Például Douglas Downey, az Ohio Állami Egyetem szociológusának 2004-es óvodások körében végzett tanulmánya azt az eredményt hozta, hogy akiknek nem volt testvére, gyengébb szociális készségekkel rendelkeztek. Viszont Downey és kollégái 2010-es, kamaszok körében végzett vizsgálata azt mutatta, hogy a testvértelenség nem károsítja az alanyok szociális készségeit.
Lei Li, a Renmin Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a tanulmány egyes eredményei összhangban vannak a fejlődéspszichológia néhány korábbi megfigyelésével és elméletével. Például az, hogy az egykékre több figyelem jut, és jobban óvják őket, megmagyarázza, miért kerülik jobban a kockázatot.
A kínaiak társadalmi kapcsolatainak középpontjában hagyományosan a család áll, és ahová csupán egyetlen gyermek érkezik, ott a szülők is jobban óvják az utódot. „A szülők hajlamosak túlságosan is aggódni a gyermek biztonságáért, sokkal jobban, mint azok, akinek több gyerekük is van, ezért nem támogatják, hogy otthon vagy az iskolában kockázatokat vállaljon," világítja meg Lei.
Azonban egyértelmű előnyök is származnak abból, ha valaki egykeként nő fel, különösen a kognitív fejlődés területén. „Az egykék sokkal koncentráltabb forrásokhoz jutnak gyermekkorukban és többet kommunikálnak a szüleikkel, ami jó hatással van rájuk," mondja Lei.
Viszont eleshetnek a testvérek közötti interakcióktól, attól, hogy megtanulják, hogyan osztozzanak és működjenek együtt másokkal, ami miatt önzőbbé válhatnak személyes kapcsolataikban, teszi hozzá.
Meng és társszerzői is úgy találták, hogy az egykék sokkal jobban szerepeltek a versenyalapú játékokban, ami szintén azt támasztja alá, hogy „az egykék jobban teljesítenek tanulmányaik során".
Nem az egyetlen magyarázat
Néhány tudós rámutatott, hogy lehetnek más tényezők is, amik magyarázatot kínálhatnak a kutatás eredményeire. Shen Jie, a Kínai Fiatalok Politikatudományi Egyetemének fiatalok tanulmányozására szakosodott kutatója amellett kardoskodik, hogy a társadalmi kontextus valószínűleg egy jóval meghatározóbb tényező.
„A kísérletek idején Kínára éppen egy pénzügyi válság is hatást gyakorolt, ami befolyásolhatta az emberek gazdasági döntéseit, óvatosabb viselkedésre sarkallhatta őket," állítja Shen.
Az egykék nemzedéke jóval hosszabb ideje van kitéve a piacgazdaság hatásainak is, így sokkal inkább tisztában van a benne rejlő kockázatokkal és tudja, hogyan kerülheti el őket, teszi hozzá.
„Ezen kívül azt hiszem, hogy ahelyett, hogy pesszimistábbnak tartjuk őket, úgy kellene rájuk gondolnunk, mint akik sokkal világosabban érzékelik a krízishelyzeteket," mondja a kutató.
Shen szerint Kína átalakulásával a társadalomban átkerült a hangsúly a személyes bizalomról a személytelen bizalomra. Ez azt jelenti, hogy az ifjabb nemzedék személyes kapcsolatai helyett inkább a rendszer egészébe helyezi a bizalmát.
A Renmin Egyetem decemberi felmérésének eredményei szerint a 31-40 korosztály szemléli a legnyugtalanabbul Kína jövőjét, a társadalomban pedig a 23-30 évesek hisznek a legkevésbé. Vagyis a bizalom hiánya valószínűleg sokkal inkább visszavezethető a társadalmi közegre, amelyben felnőttek, mint arra a tényre, hogy sosem volt testvérük, mondja Lei.
Mivel lassan a hetvenes évek végén, nyolcvanas években születettek alkotják a munkaerőpiac gerincét és veszik át a vezető szerepet szakterületeiken, nem nehéz elképzelni, hogy ezek a személyiségjegyek és viselkedésminták milyen következményekkel járhatnak a társadalomfejlődésre.
A kockázatvállalás mind az egyén, mind a társadalom fejlődése szempontjából hasznos lehet, hiszen különböző dolgok kipróbálásával és új dolgok létrehozásával jár. Így az innováció révén nagy hatást gyakorolhat a társadalomra, magyarázza Lei.
Meng azt meséli, hogy a kísérletek után megkérdezték a résztvevőktől, hogy gyermekkorukban milyen tulajdonságokat sajátítottak el a felnőttektől. Az egyik szignifikáns megkülönböztető tényező az volt, hogy bátorították-e a képzelőerejüket. „Ennek és a magolást erőltető kínai oktatásrendszernek nagy hatása lehet az innováció jövőjére," állítja Meng.
Viszont a professzor azt is hangsúlyozza, hogy a tanulmány eredményeit nem szabad általánosítva ráhúzni a kínai nép egy teljes nemzedékére. A kísérlet résztvevői mind városlakók voltak, akik viszonylag magasabb szintű oktatásban részesültek, viszont a nyolcvanas években világra jött generáció tagjainak többsége vidéken született, ahol a családtervezési politikát nem tartották be olyan szigorúan, figyelmeztet Meng.
Lei is azt mondja, hogy csak skatulyákat gyártunk, ha megpróbálunk bizonyos jellemzőket egy egész csoportra ráaggatni, hiszen minden egyes csoporton belül vannak egyéni különbségek és szubkultúrák is. Rengeteg tényező hat az ember társas megnyilvánulásaira és nehéz lenne meghatározni, mi az az egyetlen faktor – például az egyke-politika – ami mindenért felelős.
„A családdal és kortársakkal folytatott interakciók és a külső tényezők, mint a pénzügyi válság, kultúra és szokások, egyaránt hatással vannak egy személy fejlődésére," zárja Lei, aki szerint még több kutatásra lenne szükség a témában.
(Írta/fordította: Falucskai Violetta)
Just the Way You Are
