A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Ilona köszönti a hallgatókat.

November vége felé járunk, egészen természetes tehát, hogy ködös, nyirkos, „nemszeretem" idő van Pekingben. Ilyenkor már senki sem a nyári meleget sírja vissza, hanem előremenekülnénk, azaz jó lenne már egy kis havazás. De majd talán az év vége felé.

Lassan bizony el is kezdhetünk gondolkodni az év végéről: a mögöttünk álló esztendőről, valamint a ránk váró új évről. Miként azt tette idén ebből a szempontból „legfrissebb" hallgatónk, Schultz Kálmán is. Figyelemre méltó sorai így hangzanak: „Minden jóérzésű ember a világon együtt érez a sanghaji toronyháztűz áldozataival. Ez az év különösen bőséges volt eddig is katasztrófákban. Bátorkodjunk remélni, hogy a közelgő új év kegyesebb lesz mindenkihez!"

Nagyon köszönjük a bölcs baráti szavakat. Csakis egyetérteni lehet mind Schultz Kálmán rövid helyzetértékelésével, mind a jövőbe vetett reményével.

Egy másik hallgatónk, Dudás György leveléből következik idézet. Dudás Györgytől idézhetnék Schultz Kálmán gondolataival közeli rokonságot mutató sorokat is, például azokat, amelyeket a magyarországi vörösiszap-katasztrófa után küldött nekünk. Én mégsem ezt teszem, hanem egy másik leveléből idézek. Látszólag egészen más a téma, összeköti ugyanakkor a két hallgatónk levelét a jövő, Dudás Györgynél egészen pontosan a jövő nemzedék miatt érzett féltő aggodalom. Ezt írja tehát Dudás György barátunk és régi hallgatónk: „Az ország lakosságának az átlagát vegyék figyelembe, a kifutókon is. Hiszen nem csak sovány vevők vannak. Szüntessék meg a vonal-járást, mert így megszüntethető lenne a fiatal lányok drasztikus fogyókúrázása is. És a dundikáknak is lehetne divatos ruhákat bemutatni."

És most evezzünk más vizekre. Illetve más földekre. Kaczúr István leveléből idézek: „Említették, hogy családi gazdaságok vannak a falvakban. Ezek egyéni gazdaságok, földbirtokkal?" Kedves hallgatónknak teljesen igaza van, esetleg még azt a kiegészítést fűzhetném hozzá, mielőtt folytatom a levél idézését, hogy az egyéni gazdaságok meglehetősen kicsik, hiszen Kínában viszonylag, a lakosság számához viszonyítva kevés a termőföld. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a parasztok igen intenzív gazdálkodást folytatnak földjeiken, tehát hiába kicsi az egy család által megművelt földterület nagysága, a befektetett munkának köszönhetően mégis elég a család fenntartásához. De olvasom tovább Kaczúr István kedves levelét: „Fő, hogy legyen élelem. Nálunk most jó az ellátás. Új kormányunk továbbra is ezt ígéri. Így nyugodtak lehetünk."

Ismét csak meg kell szakítanom egy megjegyzés erejéig a levél idézését. Ugyanis szóról szóra mindez igaz Kínára is. Hiszen ez következik a paraszti gazdaságokról az előbbiekben elmondottakból is. És most akkor következzen Kaczúr István leveléből az utolsó idézet: „Városom, Szeged az ország leggyorsabban fejlődő nagyvárosa. A szolgáltatások fejlesztése a fő terület. Lenyűgöző, ami ez ügyben történik az üzlethálózattól a közlekedésig."

Kaczúr István pontosan azt az utat írta le, amelyre Kína is rálépett, amikor úgy gondolja, hogy a gazdaság szerkezetátalakítása és a fejlesztési módok megváltoztatása az egyetlen lehetséges útja a kínai gazdaság fenntartható fejlesztésének.

Műsorunk végéhez érve köszönöm a figyelmüket. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. A viszonthallásra!