A Postabontó mikrofonjánál a műsorvezető, Rózsa köszönti a hallgatókat.
A tavasz itt is van, meg nem is. Csalóka az időjárás, hol tikkasztó meleg van, hol pedig még majdnem nagykabátra van szükségünk.
Amilyen az időjárás, olyan a kedvünk is: átmeneti. Most két ünnep között vagyunk. Éppen csak véget ért a qinmingjie, a kínai halottak napja, éppen most vettük fel a munka fonalát, de nemsokára már itt is lesz a május elsejei munka ünnepe.
Érdekes egyébként, hogy míg Magyarországon ősszel, november 2-án van a halottak napja, addig a kínaiak pont ellentétes logikát követnek az ünnep időpontjával, mint a magyarok, és a tavasz közepén emlékeznek meg halottjaikról. Mindkét választás megindokolható, hiszen az őszi időpont nagyon illik a temetők hangulatához. A tavaszi időpont pedig nagyon illik az élők hangulatához. Mindkét időpont ugyanazt állítja tehát: hogy nem felejtjük el a halottainkat – habár a logikai pontosan ellentétes a kínaiak és a magyarok esetében.
De nézzük, hol követnek a magyarok is és a kínaiak is egyforma logikát. Mert természetesen ebből van több.
Hallgatóink leveleit olvasva például Panoráma magazinunk is ilyen „közös nevező" a kínaiak és a magyarok közt. De lássuk, mire gondolok.
Kurucz János írja Ausztráliából: „A Panoráma magazint megkaptuk a világkiállítás épületeiről és azok építkezési információiról. A második Panorámát is megkaptuk, az összevont számot. Ezek kitűnő minőséggel és nagyon jó információval látják el az olvasókat. A CCTV Newsban láttuk a világkiállítás záróünnepségét, amely nagyon szép volt." Ez tehát az egyik, amiben nagy az egyetértés közöttünk. Mi természetesen azért írjuk a Panoráma magazint, mert fontos dolgokat akarunk megmutatni Kínáról. Ilyen fontos esemény volt a Sanghaji Expó, és a következő számainkban is hasonló színvonalon olvashatnak majd Kínáról.
De lássuk más véleményét is a Panorámáról! Horváth Gergely főiskolai tanár ezt írta Budapestről: „Megérkezett a Panoráma legújabb száma az EXPO pavilonjairól, nagyon köszönöm, érdekesek voltak az írások, és nagyon örültem a Chongqingról és a régi Sanghajról szóló írásoknak is, hiszen nem is nagyon régen jártam mindkét városban. A cím nagyon találó, amikor ott voltam, akkor is nagy köd volt Chongqingban... Köszönöm a kedves kis naptárt is!"
Végül pedig Turányi Terézia kedves leveléből idézek: „Az újságot, a szép ajándék naptárakat köszönettel megkaptam. Örömmel olvasgatom, nézem a szép fotókat. Nem csak hallással, de látással is bővül az ismeretvilágom."
Van aztán még egy téma, ami a hallgatói levelek alapján egyformán érdekli a magyar hallgatókat és minket, kínaiakat is. Ez pedig a kínai gazdaság. De át is adom a szót Kaczúr Istvánnak és unokájának, Bató Enikőnek: „Gratulálunk az elmúlt év sikereihez és hogy Kína megelőzte Japánt. A GDP szerényebb céljai bizonyára nem jelentik sem a gazdasági fejlődés lassulását, sem az életszínvonal csökkenését. (…) Nálunk jelenleg egyre több kisgazdaság alakul, amelyek azonban csak nagyon nehezen képesek boldogulni. A továbbiakban is folyamatosan hallgatjuk adásaikat és jó egészséget, sikereket kívánunk, a szerkesztőségnek!"
Nagyon köszönjük az elismerő szavakat. Mástól is kaptunk hasonló méltatást, de azokról majd legközelebb, mert most műsorunk végére értünk.
Megköszönöm kitüntető figyelmüket. A műsorvezetőt, Rózsát hallották. A viszonthallásra!