Heves vita zajlik arról, hogy valójában ki is Edward Snowden. Közérdekvédő, hős, bűnöző vagy hazaáruló? A CIA korábbi munkatársa leplezte le az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titkos adatforgalom-megfigyelési programját.
Az Egyesült Államokban élők és minden más ország lakói köszönettel tartoznak a 29 éves férfinek, hogy nyilvánosságra hozta: a magánszféra és a polgári szabadságjogok védelmezőjeként fellépő kormány megfigyeli őket.
Nagyon kevés kivételtől eltekintve a többség nem tudott az ügynökség megfigyelési programjáról, még az amerikai Nemzeti Hírszerzési Bizottság vezetője, Dianne Feinstein sem.
Azok, akik Snowdent árulóként szeretnék beállítani, azzal érvelnek, hogy a kiszivárogtatott információk az Egyesült Államok ellenségeit segítik, és nemzetbiztonsági veszélyt jelentenek. 2011. szeptember 11-e óta gyakran ezzel próbálják megfélemlíteni azokat, akik egyébként nem feltétlenül értenek egyet az ehhez hasonló lépésekkel.
Az ország biztonságának ürügyén tárgyalás nélkül tartanak fogva embereket a Guantánamói-öbölben, míg más országokban pilóta nélküli robotrepülővel hajtanak végre támadásokat. Világszerte sokan megkérdőjelezik ennek etikusságát és törvényességét.
Snowden ismét szembesítette az amerikaiakat azzal, hogy olyan társadalomban kénytelenek élni, amelynek része a megfigyelés.
Vitán felül áll, hogy Obama kormányát nagyon kellemetlenül érintette a botrány, hiszen a demokrata elnök hosszú ideje kampányol az átláthatóságért és a George W. Bush éveire jellemző kormányzati túlkapások ellen.
Az ügynökség kutakodását segítő telekommunikációs és internetes szolgáltatók szintén kereszttűzbe kerültek. A Google, az Apple, a Twitter, a Microsoft, a Facebook, a Verzion és az AT&T visszaéltek a beléjük vetett bizalommal.
Az Amerikai Polgári Szabadságjogok Szövetsége (ACLU), a Verzion egyik kliense keresetet nyújtott be Obama kormánya ellen, hogy véget vessen az adatgyűjtésnek, és a már összegyűjtött adatok törlését kérte.
És az a leghátborzongatóbb, hogy az Obama-kormány nemcsak hogy tagadja, hogy bármi rosszat tett volna, de vehemensen kiáll az ügynökség programja mellett, mondván, az törvényes és szükséges. Ráadásul most minden tőle telhetőt megtesz, hogy kézre kerítse Snowdent, és hazaárulás vádjával bíróság elé állítsa.
Ugyanezt tették azzal a 25 éves Bradley Manning közlegénnyel, akit három évvel ezelőtt Irakban vettek őrizetbe azzal a gyanúval, hogy titkosított információkat adott át a WikiLeaksnek.
A nyitótárgyaláson a Wikileaks alapítója, az Ecuador londoni nagykövetségén élő Julian Assange is az amerikai ügyészek célkeresztjébe került, amikor elhangzott, hogy közvetlenül ösztönözte és támogatta Manninget a titkosított dokumentumok kiszivárogtatására, és összejátszott Manningel a titkosított információk ellopásában.
Támogatóik most azt szeretnék elérni, hogy Manning és Assange Nobel-békedíjat kapjon, és a Fehér Ház honlapján csütörtök reggel 7 óra 40 perckor 63013 aláírás gyűlt össze azon a petíción, amely kegyelmet kért Snowden számára.
Az elmúlt hónapokban az Egyesült Államok kiberkémkedéssel vádolta Kínát és más országokat, de Snowden bejelentése lerántotta a leplet az Egyesült Államok monstre kémprogramjáról, amely a világ minden népére kiterjed.
De ez nem minden. A Reuters híre szerint az Egyesült Államok kormánya a világ legnagyobb felvásárlója a hackerek és biztonságtechnikai cégek által kínált, gépek feltörésére alkalmas eszközöknek. A cikk szerint az amerikai hírszerzés és a katonai ügynökségek ezekkel az eszközökkel törik fel a tengerentúli számítógép-hálózatokat, és kémprogramokat, kiberfegyvereket hagynak maguk mögött az adatok összezavarása, vagy a rendszer tönkretétele érdekében.
A hír azt állítja, hogy a kiberháborút alvállalkozó cégek folytatják, például a Raytheon és a Northrop Grumman.
Paranoiásnak tűnhet, ha ezeket a Nemzetbiztonsági Ügynökséggel együttműködő amerikai vállalkozásokat ugyanúgy a nemzetbiztonságra veszélyes elemeknek tituláljuk, mint ahogy ezt két kínai telekommunikációs céggel, a Huawei-jel és a ZTE-vel tették. De nagyon ironikus, ha arra gondolunk, hogy Obama milyen szenvedélyes beszédeket mondott a szabadságról, a polgári szabadságjogokról, az individuális jogokról és a kormány átláthatóságáról.
Ezek a beszédek ma már csak üres szavaknak tűnnek.
Forrás: China Daily