Eleinte nagy reményeket fűztek a most adósságban úszó 91 milliárd dolláros projekthez. Ebből a történetből is sejthető, hogy részben miért küszködik a kínai gazdaság, és az, hogy miért lesz nehéz újra lendületbe hozni.

A Tangshan külvárosában található Caofeidian gyára acél helyett veszteséget termel.

Az eredeti tervek szerint 2010-ben adták volna át azt a közelben található irodaparkot is, ahol ma csupán félbe hagyott épületek állnak. A munkát tavaly karácsonykor, a betonszerkezetek befejezése után függesztették fel, sőt még a hatsávos híddal is csak tíz tartóoszlopig jutottak.

„Elég ha körbenéz, és már sejtheti, hogyan is mennek mifelénk a dolgok" – mondja a termelést több hónapja leállító üzemben dogozó Zhao Jianjun.

Egy kínai agytröszt, a Beijing Anbound Information elnöke szerint Caofeidian példája jól mutatja a kínai gazdaságnövekedési modell hibáit. A kormányzat előáll a befektetés tervével, és a vállalatok a piaci körülményektől függetlenül követik az utasításokat. A helyi kormányzatokat semmi sem érdekli, kizárólag a GDP, állítja Chen Gong.

2000 és 2010 között Kína 28 ezer hektárral bővítette az urbanizált területek nagyságát, ami 322 Manhattannel ér fel. Ezek nagy részét az ipar fejlesztésére és lakóingatlanok építésére használták. A projektek folyamatossága érdekében a fejlesztők új kölcsönökkel finanszírozták korábban felhalmozott adósságaikat. Ezt a gyakorlatot kínai szakértők egyszerűen „színlelt prolongálásnak" (extend and pretend) nevezik.

Az acélipar lankadása miatt azonban félbe kellett hagyni a caofeidiani projektet.

Közgazdászok nagyrészt egyetértenek abban, hogy a világ második számú gazdasága tovább fog zuhanni 2013-ban, és jövőre sem várható javulás. A kormány kitart az idei 7,5 százalékos GDP-növekedés mellett, ami visszaesés a tavalyi 7,8 százalékos bővüléshez és a 2011-es 9,3 százalékhoz képest.

Li Keqiang kínai miniszterelnök több ízben is hangsúlyozta, hogy nem léptetnek életbe nagyobb gazdaságélénkítő csomagot, és a kínai gazdaság modelljét úgy kell átformálni, hogy az a befektetés helyett a hazai fogyasztásra támaszkodjon.

Közgazdászok, üzletemberek és a helyi kormányzatok tisztségviselői viszont olyan gazdaságélénkítő csomagot szeretnének látni, amelyet a pénzügyi válság idején vezettek be.