Ugyanakkor közgazdászok azt állítják, hogy a befektetőknek fejfájást okozó alacsonyabb növekedési ráták egyáltalán nem tekinthetők rossz jelnek, hiszen ezek arra utalnak, hogy a pekingi vezetés a mámorító növekedési célok helyett nagyobb hangsúlyt fektet a minőségre és a gazdaság tartósságára.
Kína növekedése a lassulás ellenére is robosztus a világ más gazdaságaihoz képest.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) az áprilisi jelentést frissítő előrejelzésében arra számít, hogy a világgazdaság idén 3,1 százalékkal bővül.
A kínai GDP idei növekedésére vonatkozó előrejelzése 7,8 százalék, ami jóval magasabb, mint a feltörekvő piacok és a fejlődő gazdaságok esetében prognosztizált 5 százalék, és a 2 százalékos növekedés Japán, az Egyesült Államok és Európa esetében.
A BRICs mozaikszó kitalálójaként ismertté vált Jim O'Neill brit közgazdász rámutatott, hogy Kína gazdasága most több mint fele az Egyesült Államokénak, ami azt jelenti, hogy a 7,5 százalékos kínai növekedés az amerikai gazdaság 4 százalékos növekedésének felelne meg.
Kína növekedési rátája és vagyonteremtő potenciálja még most is kiemelkedik a világ más vezető gazdaságai közül, továbbá közép- és hosszútávon is a világgazdaság helyreállásának fő mozgatója marad.
O'Neill becslése szerint ha az elkövetkező tíz évben Kína évi 7,5 százalékkal nő, akkor 2020-ra 16 billió dolláros vagy még ennél is nagyobb gazdasággá fog válni, és az egy főre jutó GDP elérheti a 12-13 ezer dollárt.
Kína gazdaságának jelenlegi lanyhulása a kormány által bevezetett kiigazító intézkedések eredménye, amelyek célja a reform elmélyítése és a jövőbeni szilárd növekedés alapjainak megteremtése.
A Financial Times szerint most már egyértelmű, hogy Kína gazdasága lassabban nő, és ez leginkább a jobb minőségű növekedés felé történő eltolódást, és nem csak ukmukfukk növekedést célzó kormányzati intézkedések eredménye.
A jobb minőségű növekedés magasabb minőségű döntéshozatalt kíván.