Sanghajban, Pekingben és sok más nagyvárosban kulturális, szórakoztatási, vendéglátóipari és más üzleti célokra, vagy közérdekű célokra alakítottak át vagy restauráltak sok, több mint 100 éves, de kihasználatlanul maradt üzemcsarnokot. Az átalakított régi épületek nemcsak sok látogatót, turistát vonzanak magukhoz, hanem sok gazdasági értéket is produkálnak.

Ma Sanghajban a turisták nemcsak a folyóparti látványokat, az ismert Nankingi utat és más nevezeteségeket tekinthetnek meg, hanem a régi ipari negyedekben a 19. és a 20. századből fennmaradt épületeket is. Az értékes örökséget magukban hordozó üzemcsarnokok és szép környezetük övezik az átalkítások illetve restaurálások során bevezetett kreaktiv elemeket.

Erre a Sanghaj Shajin út 10. szám alatti Gong Bu Ju Vágóhíd a példa. 1933-ban itt egy négy emeletes vágóhídat építettek, amely egy négy épületből álló, kocka alakú épületegyüttes volt. Ez az egykori legnagyobb és legkorszerűbb vágóhíd volt a Távol-keleten. Közepén egy kupola alakú épület áll, amely folyosókon keresztül össezköti a körülötte levő négy épületet. Különösen érdekli a látogatókat a két, marhaszállítást szolgáló út, amely egészen a negyedik emeletet éri el. Fennállása óta már több mint 70 év múlt el. Ennek során több izben tatarozták az épületeket ugyan, de mégis eredeti épségben maradnak.

2006-ban a Sanghaji Innovációs Ágazati Korlátolt Felelősségi Társaság a mai divatos ágazatok követelményeinek eleget téve, még egyszer átalakította a régi vágóhíd épületeit. Eddig sok ruházati bolt, kávéház, étterem és más üzletek foglalta helyét az épületekben. Vannak olyan divatfolyóiratok, amelyek külső studióként használják fel az épületeket. Gyakori eset, hogy sok divatos ruhában járó női és férfi modell fényképez a szürke színű régi épületek elött. Az itt dolgozó Zhou Jieyan elmondta tudósítónknak:

„Ezek a müemlékként védett épületek. Az érintett műemlékhivatal követelményeinek alapján teljesen régi formájukban tartarozták az épületetet. Ezért a tatarozott épületek teljesen olyan formákban maradnak, mint a tatarozásuk elött. Csak némi belső módosítás következett be. Az épületek szerkezete sértetlenül marad."

Zhou Jieyan szerint az épületek tulajdonosa, a tatarozás tervezője és kivitelezője szigorúan megtartotta a műemlékvédelmi jogszabályokat. Erről szólva ismertette:

„A műemlékvédelmi előírások betartására kötelezzük a tervezőket, a kivitelezőket és az itt helyet foglaló boltokat, üzleteket és más gazdasági társaságokat. Szigorúan tilos megsérteni a régi épületek szerkezetét. Minden tatarozási tervnek és javaslatnak kötelező szüksége van a szakhatóságok engedélyezésére."

Az ipari örökségek védelmének fokozása az ingatlanfejlesztési cégeknek is hozhat hasznot. A gyakran itt megforduló vendégek megjegyezték: ez egy sajátos különlegességekkel rendelkező bevásárlóközpontnak, labirintusnak is nevezhető. Maguk az épületek régi stilusúak. De az épületeken belül a helyiségek métetei nem nagyok, dekorativ berendezéseik különösek, ami egészesen más hangulatot gerjeszt ki. Ezért szívesen jönnek ide.

A Sanghaji Yang Shu Pu Vízmű is egy műemlékként védett üzem, amelyet a múlt század harmincas éveiben az angolok építettek. Egykor ez az első legnagyobb, legkorszerűbb vízmű volt a Távol-keleten, naponta 400 ezer köbméter ivóvízzel látta el a várost. Ma az egész vízmü továbbra is megőrzi angol gótikus építészeti jellegességeit és vízzel lát el két millió lakost.

Más sanghaji régi ipari célokat szolgáló épületeket is védettnek nyilvánítottak.

Pekingben a mai 798 számú Művészeti Telep helyén korában a 798 számú Elektronikus Alkatrészgyár volt. Jelenleg a kihasználatlanul maradt üzemcsarnokokban és raktárokban népművészeti mühelyek és üzletek müködnek, tavaly a pekingi olimpia idején sok sportoló és turista vendégük lett.

Ennek a telepnek a szomszédságában a 751 számú Művészeti Telep helyezkedik el, ahol egy gáztermelő gyár dolgozott a kelet-német berendezésekkel. Ma az ismert ruhatervezők munkatermei, a filmesek studiói , a modell-ügynökségcégek, a reklámcégek, összesen több mint 100 cég itt foglalja helyét.