Az ókori kínai irodalomból Kína első versgyűjteménye, a Shijing, vagy más néven: a Dalok könyve. Az irodalmi kötet az időszámításunk előtti 11. és 6. század között született. A versek közül ma is sok közismert.

A Shijing versenygyűjtemény 305 verset tartalmaz, Kína öt leghíresebb szépirodalmi klasszikus művének egyike. E versek dalok szövegei, amelyeket énekelhetünk, eljátszhatunk hangszeren. Táncolhatunk is rájuk. Hangzásuk szép, dallamos. A Shijing gyűjtemény három csoportra, azaz a Feng, a Ya és a Song fejezetre oszlik. A Feng a különböző országrészek népdalait, lírai műveit tartalmazza; a Ya az uralkodóházi verseket, tehát a hosszabb, komolyabb témájú mély bölcsességet magukban hordozó műveket tartalmazza. A Song rész a vallási szertartások énekeiből, dalaiból áll.

A klasszikus versekből az általános és középiskolák tananyagaiba is beiktattak néhányat. Közülük az egyik a Shou Shu című költemény, azaz: a Mezei egér című vers. Ez a költemény nagyjából, szabad fordításban így hangzik: Mezei egér, mezei egér, ne edd meg a termésemet, a kölest! Évekig szolgáltalak, de te ezt semmivel sem viszonoztad. Esküszöm, szeretnék megszabadulni tőled. A Paradicsomba kívánkozom a boldogságért. Ez a vers valójában mezei egérként ábrázolja az uralkodókat. A vers főhőse a kizsákmányolás nélküli társadalomba kívánkozik.

A költemények ismeretlen alkotói különböző társadalmi rétegekhez tartoztak. Köztük voltak előkelő származásúak és hétköznapi emberek. A rendkívül gazdag tartalmú művek különböző helyeken születtek. A gyűjtemény az időszámításunk előtti 1046 és 771 között uralkodott Zhou dinasztia kulturális öröksége, a hosszú múlttal rendelkező kínai feudális társadalom elöljáróinak és előkelő rétegének kötelező tananyaga volt.

A költemények mondanivalója több féle. Például az egyik népdal így szól: „Az éhezők ételre és ruhára vágynak. A dolgozók munkát akarnak." Ezek a sorok hűen tükrözi az egyszerű emberek valós életét, gondolatát és érzéseit. A Mezei egér című vers elevenen ábrázolja az egykori társadalom realitásait, a nép nélkülözését és keserűségét. A későbbi kínai népdalok is mind megőrzik ezt a stílust. A különböző dinasztiák korában élt haladó szellemű költök és olyan írók, akik rokonszenvet éreztek a tömegek iránt, mind átvették ezt az alkotói stílust, a versírás művészetét.

A gyűjteménynek sok verse a fiatalok tiszta szerelmét ábrázolja. A Bei Feng. Jingnu című vers például arról szól, hogy egy nő találkozóra hívta barátját a város szélére. A fiú megérkezett a megjelölt helyre, de nem találta a lányt. A fiú várt, de hiába. Tehetetlenül egy helyben topogva töprengett, amikor a sötétből egyszer csak előbukkant. A fiú rendkívül megörült. A lány bujkálását lehet úgy is értelmezni, hogy csak játszott a fiúval, de az is lehet, hogy csak próbára ette az érzéseit. A vers az életből vett helyzet, hangulat és a tiszta szerelem ábrázolása.

A versgyűjtemény hosszú időszakot ölel fel és a különböző hűbéres államokban született költeményeket tartalmazza. Annak idején aprólékosan rendezték és precíz zeneművészi módon szerkesztették és dolgozták fel az összegyűjtött alkotásokat. Így azt lehet mondani, hogy ez a gyűjtemény hűen mutatja be az ókori kínai költészet fejlődését és színvonalát. A Wei Feng. Bai Xi című vers alig nyolc kínai szóval egy nő férje iránti szeretetét mutatja be. Arról szól, hogy miután a férje beállt katonának, nem volt kedve mosakodni és ápolni önmagát. A vers a nő külső ábrázolásával érzékelteti, ahogy éjjel-nappal bánatosan gondol a tőle nagy távolságban lévő férjére.

A kínai szépirodalomban nagyra értékelik a Shijing versenygyűjteményt, a Dalok könyvét, úgy értékelve, hogy ez a gyűjtemény volt a kínai realista irodalom kiindulópontja. A kínai irodalom nagyon régi keletkezését és hosszú múltját mutatja ezért eszmei és művészeti értéke nagy. A Shijing versenygyűjtemény sok vonatkozásban jelentős hatással volt a későbbi kínai irodalomra is. Sok fajta verstípust örökít a későbbi nemzedékekre: így például lírai műveket, elbeszélő verseket, munkadalokat, szerelmes verseket, gyászdalokat, szomorúságot és bánatot megjelenítő verseket, ódákat, gúnyverseket, évszakverseket, vagy táncdal szövegeket.

A Shijing versgyűjtemény modellként szolgált a későbbi generációk számára a költemények témáit és mondanivalóit, az ábrázolás- és kifejezésmódjait illetően. Összefoglalva tehát: a gyűjtemény a kínai irodalom igen értékes tárháza, amely óriási hatással volt és van a későbbi kínai irodalom fejlődésére.